Ha csütörtök, akkor manómuzsika. Ma sem volt ez másképp. Most is fergeteges volt a hangulat. Én ugyan a megszokottnál kicsit nyügösebb voltam, de azért így is jó volt. Csak ámultam, hogy a nagyobb gyerekek hogyan táncolnak, ugrálnak. Nemsokára én is velük ugrándozok. Mostanában nagy fejlődéseken megyek keresztül. Már tudok mászni hátrafelé, ha anya fogja a kezem felállok, egész nap vigyorgok és dumálok, keveset alszom, tudom mutatni a buksimmal, hogy nem, alakul a pápázás, és célltudatos vagyok. Amit akarok megszerzem, bármi árom. Ja! És anya, örömére végre rendesen eszem kanállal. Ráadásul elég emberes adagokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése