Íme a vadi új járgányom

Anyával ma nekikerekedtünk, hogy új járgányt vegyünk nekem. Az eddigi járművem túl nagy és nehéz, meg valahogy amióta csücsülök, nem kényelmes. Nem eski jól benne az üldügélés. Csak nagyon rövid ideig vagyok hajlandó benne utazni. Amígy csak feküdtem addig tökéletes volt. Szóval elindultunk járgánynézőbe. Vittük magunkal Zitus nénit, Emmát és Olit, aki még mindig pocaklakó. Zitus néni már nagyon szereté ha kibújna végre. Az első helyen nem találtunk nekem való járművet, de a második helyen, a minimanóban ott már igen. Nem is totojáztunk sokat. Miután kipróbáltam és láthatóan jól éreztem magam benne, gyorsan megvettük. Délután ki is próbáltuk, hogy hosszú távon elviselem-e a járgányozást. Anya izgult, hogy mi lesz. Szerencsére jól sült el a séta. Két órát sikerült sétálnunk és még egy játszóterezés is belefért a programba. Anya nagyon örül, hogy ilyen ügyes voltam. Nem potyára vettünk másik járgányt.
Jaj! Majd el felejtettem. A félreértések elkerülése végett csak szólok, hogy nem nyalóka van a számban, hanem a fogínymaszírozóm