Októbertől Óvodás lesz

Makával együtt.Méghozzá hivatalosan is.Még papírunk is van róla:-) Ma kellett visszamennünk az oviba, hogy megnézzük szerepel- e a nevünk azon a bizonyos listán. Nem volt kérdés, hogy rajta vagyunk, de azért izgultam kicsit:-)Jövőhéten már megyünk is az első szülői értekezletünkre. Szóval októbertől fenekestül felfordul az életünk megint:-) De nem bánom!!! Addig is élvezünk minden együtt töltött percet:-)

Első, kicsit sem bizonytalan lépések az óvodába

Igen, ez a nap is eljött. Tegnap beiratkozni voltunk az óvodában. Mivel pár perces sétára lakunk az ovitól és a nap is gyönyörűen sütött, gyalog mentünk. A leendő óvodások kézenfogva, mintagyerekként és láthatóan örömmel ballagtak jövendő munkahelyük felé. Marcipán útközben megnyugtatta Mayát, hogy - Nem kell félni Cicókám!! Mivel Ő a rangidős, tudja, hogy neki kell majd vigyáznia kis barátnőjére és ezt be is tartja. Ha éppen nem fogták egymás kezét, akkor ölelgették egymást, futkároztak, virágot szedtek. Még az óvónéninek is vittek virágot. Az ovónéni pedig elolvadt tőlük. A beiratkozás viszonylag hamar lezajlott, kb 5 percet vett igénybe. Azt viszont, hogy felvették-e Őket, csak június 2.-án tudjuk meg. Akkor ismét be kell menni az oviba és ha ki van írva a nevünk, akkor ősztől Ők ketten óvodások lesznek. Egy csoportba kértük Őket, most pedig izgatottan várjuk a június 2.-át

Ovinézőben

Bizony bizony! Ez az idő is elérkezett. Maya októbertől ovis lesz. ( ha felveszik)
Szóval a tegnap délelőtti program a Pipitér ovi szemrevételezése volt. Nagyon közel van hozzánk, a szomszéd utcában. (Az ovihoz tartozik még egy másik ovi is, kicsit messzebb. A különbség pedig az a kettő között, hogy a másik hagyományörző módszereket alkalmaz, ez pedig a környezettudatos nevelést támogatja.) Maya tempójával is 10 perc alatt odaértünk. Persze nyakig sarasan, mert útközben sikerült hassal beleesnie, a 10 km-es körzet legnagyobb tócsájába. Még szerencse, hogy esőnaci és esőkabi volt rajta. Az ovi előtt találkoztunk Marcipánékkal, mert ha minden flottul megy, Ők bizony egy oviba fognak járni. Az óvoda vezetője egy nagyon szimpatikus hölgy volt és minden kérdésünkre készségesen válaszolt. A beiratkozás május első hetében lesz és akkor bővebb felvilágosítást is kapunk az ovis életről. Az egyik terembe be is kukucskálhattunk és az ovi játszóterét is megnézhettük. A terem nagyon otthonosan van berendezve. Még galéria is van ahol lehet bunkerezni meg babázni. Maya ezt rögtön ki szerette volna próbálni és szerintem fel sem tünt volna neki ha otthagyom pár órára:-) A mosdóban a polcon katonás sorrendben sorakoztak a fogmosópoharak a fogkefékkel, alattuk pedig a törölközők, a belehímzett jelekkel. És minden pici volt. Pici mosdó, pici wc, pici székek, padok, asztalok, fogasok. Az ovi játszóterén is jót játszottak a gyerkőcök. Az egészet birtokba vehették, mert a csoportoknak nem volt kinti foglalkozásuk. Mayát alig lehetett hazarángatni. Nagyon pozitív élményekkel távoztunk és kicsit megnyugodtam, hogy mayának ennyire bejött ez az ovi dolog. Szoktunk már beszélgetni róla, hogy ősztől ovis lesz, de szerintem azt még teljes egészében nem tudja felfogni, hogy Én nem leszek vele. Remélem a beszoktatás is simán fog menni. Bár azt hiszem én nehezebben fogom megélni a a legtöbbet együttöltött korszakunk végét.