Mert hiába szeretném én, hogy produkáljon a bilibe, ha Ő még nem értett rá. Így voltunk a
duduval (cumi), a ringatással, a
cumisüveggel az egyedül evéssel és még sorolhatnám hány dologgal. Nem kezdet el leszoktatni a cumiról mert esélyem sem lett volna
ellenállni a kérésének ha kérte. Aztán azt vettem észre, hogy egyre kevesebbet kéri, majd reggelente, amikor még nem tudott beszélni, rámutatott a polcra és leraktuk. Nem is kellett a következő alvásig. A mai napig így van ez, aztán eljön az idő amikor már alváshoz sem kell. Nem siettetem. Az alvás előtti ringatásról
megkiséreltem leszoktatni, igaz csak egyszer, mert mind a ketten kiborultunk. Ő az ágyában sírt én a nappaliban. Persze ringatás lett a vége. Erről is csak azért akartam leszoktatni, mert egy 11
kilós gyereket nem olyan könnyű fél órán át állva ringatni. Aztán azt vettem észre, hogy nem alszik el, ha ringatom. Tettem egy próbát, leraktam. És láss csodát nem hívott vissza, hanem elaludt. Ma már
mindössze a tea ivás erejéig és még utána egy
ici-pici összebújásra van a kezembe. Teljesen ébren rakom az ágyba és magától alszik el. Megérett rá. A
cumisüveget mai napig egész nap használjuk. Nem iszik pohárból. Na és. Lesz még
ideje bőven pohárból inni. Enni is csak mostanság kezdett egyedül enni, de sokszor kellek még az
etetőszék mellé, hogy segítsek. Nem bánom.
Szeretem etetni és imádom nézni ahogy eszik:-) A saját kis lassú
tempójában, ahogy minden egyes falatot megfontoltan megrág és lenyel.
A
szobatisztasággal sem leszünk másképp. Kivárjuk amíg megérik rá. Pedig próbáltuk rávenni, hogy ne a
peluba produkáljon.
Biliből van kettő itthon, plusz egy
wc-szűkítő. Soha nem produkált még egyikbe sem. Ha ráültetem
kb 3
mp után feláll, és közli, hogy ELFOGYOTT!
De ma történt valami.
Reggel szóltam Neki, hogy jöjjön és vegye be a vitaminját. A válsz a következő volt: Anyuci kakálok!
Oké, gondoltam nem zavarok, mert általában kiküld a szobájából ha a nagy dolgát végzi. De mégis bekukkantottam a szobájába. A szám is tátva maradt a csodálkozástól. Ruhástól ült a bilin és mondta, hogy k...
ál. Le ellenőriztem egy szippantással és tényleg nem kamuzott. Agyon dicsértem és teljesen el voltam varázsolva az örömtől!
Kiváncsian várom a következő lépését.
Mert hiába szeretném én, hogy produkáljon a bilibe, ha Ő még nem értett rá. Így voltunk a duduval (cumi), a ringatással, a cumisüveggel az egyedül evéssel és még sorolhatnám hány dologgal. Nem kezdet el leszoktatni a cumiról mert esélyem sem lett volna ellenállni a kérésének ha kérte. Aztán azt vettem észre, hogy egyre kevesebbet kéri, majd reggelente, amikor még nem tudott beszélni, rámutatott a polcra és leraktuk. Nem is kellett a következő alvásig. A mai napig így van ez, aztán eljön az idő amikor már alváshoz sem kell. Nem siettetem. Az alvás előtti ringatásról megkiséreltem leszoktatni, igaz csak egyszer, mert mind a ketten kiborultunk. Ő az ágyában sírt én a nappaliban. Persze ringatás lett a vége. Erről is csak azért akartam leszoktatni, mert egy 11 kilós gyereket nem olyan könnyű fél órán át állva ringatni. Aztán azt vettem észre, hogy nem alszik el, ha ringatom. Tettem egy próbát, leraktam. És láss csodát nem hívott vissza, hanem elaludt. Ma már mindössze a tea ivás erejéig és még utána egy ici-pici összebújásra van a kezembe. Teljesen ébren rakom az ágyba és magától alszik el. Megérett rá. A cumisüveget mai napig egész nap használjuk. Nem iszik pohárból. Na és. Lesz még ideje bőven pohárból inni. Enni is csak mostanság kezdett egyedül enni, de sokszor kellek még az etetőszék mellé, hogy segítsek. Nem bánom. Szeretem etetni és imádom nézni ahogy eszik:-) A saját kis lassú tempójában, ahogy minden egyes falatot megfontoltan megrág és lenyel.
