2008. szept. 29.

Még mindíg vasárnap











Hát (tudom, hogy hát-tal nem kezdünk mondatot, de én még kicsi vagyok és nekem lehet) Szóval. Hát nem lehet az mondani, hogy nem levegőztettem meg rendesen az ősöket. A liget és liget utáni alvás után, megcéloztuk a játszóteret. Itt Marcipán barátommal találkoztam. Néha sikerült is összefutnunk de nem igazán foglalkoztunk egymással. Kivéve amikor megláttam a Marcinál a labdát és hirtelen nekem is labdázhatnékom támadt. Marci hihetetlen mennyire ügyesen rúgja a bőrt. A labda körül akadt egy kis vita, de Moncsi néni segítségével megoldódot. Sajna anya fotói amin Marcipánnal vagyunk nem sikerültek, mert folyton mozgásban voltunk:(

Ujjé a ligetben....






















Csodálatos idő volt vasárnap ezért kimentünk a ligetbe sétálni. Régen látott Emma barátném is velünk tartott. Természetesen Olivér, Zitus néni és Sanya bácsi is jött. Jó hír, hogy Emma még mindíg szeret. Ezt be is biznyította a hatalmas Emma puszikkal! Óriásit sétáltunk és egy nagyon nagy kapuval is sikerült megismerkedtem. Alaposan meg is vizsgáltam. Legalább olyan alaposan mint Emma pulcsijának cipzárját. Szóval számomra a ligetben a kapu és Emma cipzárja volt a legérdekesebb.

2008. szept. 26.

Gyakorlat teszi a mestert




Sajna volt alkalmam gyakorolni az orrsprickázást, mert lassan két hete tart a takonykór. Mondjuk, igaz a mondás, miszerint minden rosszban van valami jó. A rossz a nátha, a jó meg az hogy hála nekem, senkinek nincsen eldugulva a nózija.

2008. szept. 23.

Micsoda hétfő!
















Miután reggel apa elszállítmányozta anyát orvoshoz, majd onnan haza is szállítmányozta, én következtem. Engem is beültetett Artúr autóba és nem volt kecmec. Mentünk a dokibácsihoz. Addig a nagyi anyát ápolgatta otthon. Szüleim úgy gondoltokák, hogy itt az idő , hogy szakavatott ember is lássa a takonykórságomat. Az utaton végig azt énekeltem, hogy Béébí, Béébí, apa meg fulladozott a nevetéstől. A rendelő várójában mindenkinek megmutattam, hogy hol van a lámpa. Hátha valaki nem tudja. Meg hát természetesen mindenkihez volt pár kedves szavam. A dokibácsinál pedig hősiesen tűrtem a megpróbáltatásokat. A diagnózis: pici piros torok, sok-sok takony, nulla hőemi. Szóval továbbra is sok-sok c vitamin, homeos bogyesz és rengeteg találkozás a szörnyeteggel. Dokibától hazaérve jó nagyot aludtam és jött a nap fénypontja. Vásárolni mentünk. Eddig is imádtam a bevásárló kosárban üldögéni, de most, hogy álldogálhattam benne, az volt a jó móka. Az egész ötlet onnan jött, hogy a pénztárnál némileg már kezelhetetlen voltam és a nagyi kitalálta, hogy álljak bele a kocsiba. Nem kellett kétszer mondani. Húúúú de élveztem. Alig akartam kiszálni. Az meg tök rendben van szerintem, hogy a megvásárolt cumók egy részét anyáék cipelték, hogy én kényelmesen garázdálkodhassak:-)

Egymásra hangolódva


Már csak apa hiányzott egy csíkos szerelésben :-)

2008. szept. 20.

A szörnyeteg








Tudni kell rólam, hogy imádom a porszívót. Bármikor tudom lelkesen utánozni a hangját, hogy búúúúúúúú. Amikor meg anya porszívózik az maga a paradicsom. Tánclok, nevetgélek és búúúúúúúú-gatok. Amikor azonban a porszívócsó végére rákerül az orrszívónak nevezett valami, akkor az én imádott háztartási gépezetem átalakul. Nem is akármivé, hanem egy szörnyeteggé, aki elől menekülni kell. Viszont a menekülésnek meg akadálya van. Jó esetben egy, rossz esetben két szülő. Na akkor jön a kiabálás, ordítozás, rugdosózás, csipkedés. De ez sem segít. A szörnyeteg kegyetlen és kiszippantja az összes fikuszt a nózimból. Amikor végzett akkor elhallgat és visszaváltozik az én szeretett poszívómmá. Hát ezek vannak most nálunk.
Anya azt mondja, hogy ha meggyógyultam, akkor a szörnyeteg is elköltözik tőlünk.

2008. szept. 19.

A kutyafáját, meg a macska rúgja meg és irgumburgum!!!











Beteg vagyok! Kedden este kezdődött amikor nem és nem tudtam elaludni. anya próbálkozhatott bármivel nem sikerült. Még apa is megpróbálta, de hát neki sem jött össze. Aztán, meg nem kaptam levegőt a nózimon és összehánytam magam. Meg anyáék ágyát is, mert akkor már náluk próbáltam csucsózni. Szóval húzós éjszakánk volt. Ráadásul még manómuzsira sem mehettünk, nehogy megfertőzzem a többieket. Mondjuk valószínű csak megfáztam, mert amikor beköszöntött ez a csúnya idő, éjjel kitakaróztam és nem volt túl meleg a szobámban. Azóta beszereztünk nekem egy hálózsákot. Na ezt nem tudom lerugdosni magamról. Mára már jobban vagyok és már levegőzni is voltunk. Amíg meg meg nem gyógyulok és éppen nem orrszippantyúzunk addig bohóckodok anyának egész nap.

2008. szept. 16.

Beköszöntött az ősz
















Úgy tünik egy daradig befellegzett a játszóterezős délutánoknak. Nehezen viselem, mert már úgy megszoktam. Ezért anya kitalálta, hogy járjunk játszóházba. Találtunk is egy supit tőlünk nem messze. Egy héten egyszer bizti ellátogatunk ide. Ha meg meguntam, keresünk másikat.

2008. szept. 14.

2008. szept. 12.

11 HÓNAP


Kezdetét vette a visszaszámlálás, a szülinapomig! A paramétereimet pontosan nem tudom, mert most nem voltunk védőnéninél. Kb 9 és fél kilo lehetek és kb 78 cm. Mint láthatjátok, egyedül tudok már állni és pár lépést is megyek kapaszkodás nélkül. Kitünően utánozom az állatokat és remek tanára vagyok anyáéknak, mert ha rámutatok valamire akkor rögtön megmondják, hogy mi az. Ügyesek. gyorsan tanulnak.:-)

Újra járunk manómuzsikára











Májusban voltam utoljára. Akkor nagyon meleg volt már a teremben és azért nem mentünk többet. Meg aztán jó időben kinek van kedve egy zárt teremben ugrálni? Szóval most szeptember lévén, újra belevetettem magam a manók muzsikájába. Végre megint találkozhattam jancsival. Aki nem tudná még, annak elmondom, hogy jancsi a muzsika egyik vezetője. Jól megvizsgáltam változott-e valamit mióta nem találkoztunk. És igen változott. Már nincsen félig leszakadva a feje. Nagy műtéten esett át a nyáron:-)




A muzsika fantörpikus volt!! Végig táncoltam szinte az egészet




2008. szept. 11.

Apa lecsutakol

video

Amikor a Marci gavallér és locsolgat engem

video

Kinyitottak a strandok














































Annyira meleg volt szeptember első hétvégéje, hogy újra kinyitottak a strandok. Nekünk is nagyon melegünk volt ezért újra ellátogatunk a rukkel tóhoz. Marcipán bajátomék és a Szegvári család már ott volt mikor megérkeztünk. A gödörimádatom csak fokozódott a homokozóban. Kipróbáltam a létező összes variációt, hogy hogyan lehet belecsücsülni egy gödörbe. marcival pedig hatalmasat pacsáltunk és dagonyáztunk a medencéből kifolyó víz slagjánál. De apa ügyes volt és jól lecsutakolt a tóban.

2008. szept. 10.

ismét állatkert

























































































































Annyira tetszett az állatkert, hogy pénteken ismét meglátogattuk az állatkákat. Apa szabit vett ki, hogy láthassa mennyire élvezem a dolgot. Vittük magunkkal Zsuzsi mamát is. Ott folytattuk az állatkerti sétánkat, ahol kedden abbahagytuk. Volt amire kedden nem aradt idő mert álmos lettem. A pillangóknál kezdtük. Szivem szerint egész nap itt maradtam volna annyira tetszett. Aztán láttam még ürgéket, kecskét, tevét, lámát, bocit és papagájt. Ezeket nem sikerült megnézni kedden. Azért azt is élveztem amit már láttam.