Végre

Olyan hó esett az égből ami tapad is. Az elmúlt havak nem igazán voltak alkalmasak hóember építésre. Legalábbis ezzel nyugtattam magam. Aztán tegnap megint megpróbáltuk hátha sikerül kreálni egy normális vágású hóembert. És igen! A hó tapadt, a hóember pedig elkészült. Sajnos az orra nem volt tartós, mert Bendegúz nevezetű hétördög, mindegy mit csak rághassak kutyánk megette uzsonnára:-)

Már megint buli:-)

Most Merci néni és tamás bácsi szülinapjára voltunk hivatalosak, Merci néniék rezidenciájába. Eredetileg úgy volt, hogy bálványosra megyünk egy teljes hétvégére ezen alkalomból, Natkó néniék csúcsszupi nyaralójába, de Bálint még nem elég erős egy ilyen kiruccanáshoz. Őket pedig senki nem akarta kihagyni a buliból. Így is nagyon jól sikerült buli volt, sok-sok fincsi kajával és aranyos kutyusokkal. Még én is hajlandó voltam enni, pedig tészta nem szerepelt a menüben:-)
Majonézes kukoricát ettem és mozzarella sajtot. Meg persze szülinapi túrótortát.Issteni volt. A buli hátralevő részét, ami nem volt kevés, mert csak 9 után indultunk haza, Dior és Alfi kutya kergetésével, nyúzásával sziklamászással, futkározással, ágyon ugrálással és anyán való lógással töltöttem. Haza felé a kocsiban anyának nem kis fáradtságába került, hogy ébren tartson, de sikerült. Soha nem feküdtem le még ilyen későn. Legalább fél 11 volt mire elaludtam.
Merci néni és Tamás bácsi, mégegyszer nagyon boldog szülinapot Nektek!!!!!!!!!!!

Tipikus

Alfi kutyussal

Dior kutyussal

Sziklamászás közben

A kiscsapat. Apa volt a fotós

Jobb kétszer mint egyszersem

Méghozzá Makát (Marci) Meglátogatni. Még vasárnap megbeszélték anyáék, hogy az egész szerdai napot együtt töltjük. Úgy volt, hogy Emma, Olivér és Zitus néni is jönnek, de nekik közbe szólt a házassági évforulójuk a Sanya bával és ezért nem jöttek.
Anya reggel megfőzte az ebédünket, dobozba rakta és már meg is céloztuk Makáékat. Ami azt illeti, ha Maka látogatásról van szó, akkor nem kímélem anyát az autóban. Egész úton be nem áll a szám és általában ugyan azt hajtogatom.
Maya: Maka, Maka, menni, menni!
Anya: Igen szivem, megyünk a Makához.
Maya: Maka, Moncs, Ata, Puszi, Alma. Menni. (Utóbi kettő a Maka kutyusa.)
Anya: Igen Cicicókám okos vagy! Megyünk ,Megyünk
Maya: Ata Dogo (Ata tolgozik)
Maya: Maka, Maka, menni menni
Anya: Jól van szivecském megyünk megyünk.
Kb 15-20 percre laknak tőlünk a Marciék. Szóval Anya párszor hallja tőlem ezt a pár mondatot amíg odaérünk. A délelőtt gyorsan elröppent, de minden pillanatát kihasználtuk. Rajzoltunk, hol papírra, hol magunkra, vonatoztunk, szaladgáltunk, idegesítettük Puszi kutyát, vagy csak egymás mellett játszottunk. Aztán együtt megebédeltünk. Ebéd után mi hazajöttünk, hogy mindenki a saját ágyikójában alhasson. Olyan jól sikerült a délelőtt, hogy anyának két és fél óra után úgy kelett felébresztenie, mert ha addig alszom ameddig szerettem volna, akkor Happy kutya nem ér oda időben a fodrászhoz. Szóval ismét beültünk Artúr autóba, Happyt beadtuk a fodrász nénihez és ismét a Makánál kötöttünk ki. Pont akkor ébredt fel amikor odaértünk. Őt is ébreszteni kellett:-) Míg Happy szépült, addig mi ágyon ugráltunk, labdáztunk, hatalmasakat nevettünk és palacsintát ettünk. Hamar elröppent az idő és nekünk menni kellett a Happyért. Happy gyönyörű lett, engem pedig este sem kellett sokáig altatni.
Szuper kis nap volt ez azt kell, hogy mondjam.

Itt éppen nem papírra

Ugra bugra

Moncsi néni papucsában. Tetszett ahogy kopogott.

Meggyógyultam

Jelentem meggyógyultam. Annyira, hogy gondoltam egyet és közelebbről is megnéztem magamnak a Bendegúzt. Nagyon fura szerezet de nekem tetszik. Szegénykét jól megtapogattam. meghúzgáltam a pofiját, a füleit, benyúltam a szájába. Szóval nem kíméltem. Bendegúz mindezt szó nélkül tűrte. Ettől fogva haverok lettünk asszem.