Családunk bolygói

Marcipánéknál találtam. Talán hasznos lehet!!





B12-es kisbolygó – avagy a családi elfojtásokról
Egy családban történő kisebb-nagyobb gond, probléma, mindig figyelmeztetés.
Ha valaki beteg lesz, azt mondja a maga módján – szeressetek engem! A beteg ember nem okos gondolatokat, elemzést, meditációt igényel, hanem törődést, ölelést és szeretettel főzött ételt. Ha az ember létrehoz egy kis lényt, egy gyermeket (és esküszöm nem fogok hivatkozni a nyálas kisherceg-róka párhuzamra), kap valakit, aki nagyon erősen kötődik hozzá, bármit is tesz.
A csecsemő-anya kapcsolatban, ha a kicsi beteg, az anyatejben ellenanyagok jelennek meg, a mama kis gyógyszergyárrá alakul. Ez később erről a fizikai szintről inkább egy szoros energetikai köldökzsinórrá alakul át, ahol az áramlás oda-vissza működik.

Ha a családot bolygókkal szimbolizáljuk, a kisbolygók a nagy bolygók vonzásában élnek. Az ő életük nem képzelhető el a nagybolygó nélkül, ezért lehetetlen feladat anyaként-apaként lélekben laza szingliként élni egy családon belül. A családi köldökzsinór nem a testek, hanem a lelkek között feszül. Az áldozat egyik része, hogy a magunk életének egy darabját fel kell áldozni a család egységéért. És ez nem azt jelenti, hogy fizikailag jelen vagy, a 24 órából 10-ben. Ha lélekben nem vagy a gyerekeiddel, hiába látszol papíron áldozatos mintaszülőnek. Nem lehet két mátrixban élni egyszerre.

Ha két szülő látszatkapcsolatban van egymással, ami lehet steril, békés, érzelemmentes, de éli külön-külön az áloméletét, ez disszonanciát teremt az energiahálóban. A teljes fatalizmus, azaz sodortatom magam, majd csak lesz valami, nem működik a családban, ahol felelősséggel tartozol a másikért. A gyerekek őszinte lények, és gyorsabb minden folyamatuk, mint a felnőtteké. Szóval, te lehetsz a világ legjobb elfojtója, de ez nem a magánügyed. A problémád energiaszinten megérkezik a gyerekhez a lelki köldökzsinóron keresztül. Ő először a feltétlen szeretetet sugározza vissza, majd később az egyensúly szabályai szerint elkezd rá hatni a disszonancia. Ha a szülők szexuális problémával küzdenek (egymással), mondjuk teljesítménykényszer az egyik oldalról, elutasítás a másikról, akkor ez egy kisgyereknél azon a testtájékon jelentkezhet betegség formájában. Gyorsabbak az életfolyamataik, így előbb, mint a papa vizelési problémái...
A ki nem mondott szülői gondolatok gyakran dadogás formájában képződnek le egy kisgyereknél.
Aki nem hiszi, nézzen utána, hogy halnak meg daganatos betegségekben a kutyák gazdáik helyett, milyen egy neurotikus nő anorexiás macskája, hogy lesz álterhes egy fogamzóképtelen asszony kutyája, stb. Az állatok rövidebb idő alatt manifesztálják a pszichés problémákat betegségként. Azét, akit legjobban szeretnek. Így működnek a gyerekek is.

A megoldást az őszinteségen kívül nem tudom. Ha van szeretet a családban, amire lehet építeni, akkor érdemes az egoizmusból kilépve egy nagy kört képezni, és azt mondani egymásnak: – ezt elrontottuk. Nem beszéltünk dolgokról, ami bennünk él, ami bánt minket. Mától kezdve mindenki elmondhatja, és mi, többiek meghallgatjuk. És az együttes energiánk elég lesz a semlegesítéshez!

Végül néhány homeopátiás szer, mely segíthet, hogy meginduljon a kommunikáció, bár ezt a fajta kezelést ajánlott tapasztalt homeopatára bízni:

Natrium chloratum, azaz konyhasó, a visszatartás, visszafojtás, lenyelt érzelmek szere.

Staphysagria, ha valaki a családban úgy érzi, aránytalanul sokat szenved, és elfojtja a dühét.

Sepia, az áldozatos férfigyűlölő állapot szere, gyakran depresszióval párosulva.

Lycopodium, merev, megközelíthetetlen, gátlásosnak tűnhet, de néha kirobbanóan agresszív tud lenni. Az okot gyakran egy domináns férfi személyében (apa, főnök) kell keresni.


forrás: http://homeopatia.info.hu/

Váratlan vendégek

Átlagos tavaszi Péntek délutánnak néztünk elébe. Ebéd utáni alvás után a játszóteret néztük ki a délutánunk eltöltéséhez. Induláshoz készülődtünk amikor csörgött a telefonom. Anita uncsitesóm volt, hogy Flórával beugranának hozzánk a ha itthon vagyunk, de csak később. Lementünk tehát a játszira picit, mert már beigértem Mayának, de siettünk haza,nehogy Flóráék ne találjanak itthon. A csajszik olyan édesen tudnak örülni egymásnak. Sikongatnak, nevetnek, kiabálnak, majd hatalmas ölelés és puszi. Kérdés sem volt, hogy nálunk fürdenek és vacsoráznak-e. Nagyon szeretem az ilyen együtt fürdős, vacsorázós estefeléket:-) Nemkülönben a két lány. Flóra annyira de annyira várta már a közös pancsit, hogy még meg sem engedtem a vizet, Ő már szinte pucéran rohangált. Aztán Mayával megbeszélték , hogy nemsokára mennek fürdeni, csak még nincsen kész a víz. Mindezt kb 2 percen keresztül tárgyalták. Mi meg Anitával félig meghatottan kuncogva hallgatóztunk a konyhában. A csajok éppen landoltak a kádban amikor Moncsi telefonált, hogy Maka nálunk vacsizhat-e. Hát persze, hogy igen!! És fürödhet is ha van kedve. De Ő inkább csak fotózta a csajokat, meg élvezte az egyeduralmat a játékok közt. Olyan jó fejek voltak. Nagyon rendesen vacsiztak, (persze volt aki nem tudott a popiján rendesen megülni)aztán még kicsit játszottak. Közben Mapuka is hazaérkezett és élvezhette a rendet és a gyerekzsivalyt:-) Nagyon jó volt, hogy váratlan vendégeink voltak!!!! Most, hogy itt a jó idő remélem még sok ilyen délutánunk lesz. Nagyon várom már az itt-ott vacsorázós-fürdős- pizsiben hazautazós napokat.

Elmaradt elmaradhatatlanok

Van elmaradásunk bőven és ezt szeretném pótolni. Legalábbis megpróbálom. Se időm se túl sok kedvem nincsen mostanság blogolni. Szerintem eddig tartottak a nyáron elraktározott napsugarak. Kezdem akkor az elején! Még kórházban voltunk a Mayával amikor díjat kaptunk Lizanntól, a napokban pedig Lilitől & Nortontól. Nagyon szépen köszönjük, hogy gondoltak ránk. A szabályszerint tovább kell küldenem 7 embernek és 7 dolgot el kell magamról árulnom. Tovább most nem küldeném, mert szerintem már körbe ért ez a játék. A második szabályt azt hiszem azért tudom teljesíteni
1-Kedvenc színem a lila. Nem csak most amikor dívat, hanem mindíg is az volt.
2-Hipohonder vagyok. Sajnos. Én nem is kicsit. Remélem a nyár folyamán megoldódik ez a problémám, mert így túl sok az aggódás és a szorongás az életemben.
3-Kedven évszakom az ősz. A tavaszt is szeretem, de az ősz a szívemnek kedves. Nekem nem az elmúlást jelenti, hanem valaminek az újjászületését.
4-Nem vagyok babonás, de egyszer olvastam valahol, hogy ha a bal cipődet veszed fel először akkor nem lesz jó napod. Lassan 20 éve a jobb cipőmet veszem fel először.
5-Imádom a romantikus filmeket
6-Szeretem a csokit, de a csokis dolgokat neem. Gondolok itt süti, fagyi, palacsinta..stb
7- A zellerrel és a kaporral a világból ki lehetne kergetni.
Asszem meg volt a 7. Nem is volt olyan nehéz.

Aztán. Sikerült végre összehoznunk egy találkozót Blankáékkal. Mindíg nagyon jól érezzük magunkat náluk és most sem történt ez másképp. Csak nagyon hamar elrepül az idő és mire belemelegednénk az ottlétbe, már indulhatunk is haza. A lányok tüneményesek voltak. Blanka hatalmasat nőtt mióta nem talélkoztunk. Kész kis hölgy lett.

A szokásos heti egy randink Makával is megvolt és Cícó megint Marci ágyában kötött ki:-) Marcinak( bocsánat. Tűzoltó Samnek) már nagyon megy a szerepjátékozás, szóval Ő volt Maya anyukája. Betakargatta és mesét olvasott Mayának. A halgatóság sajnos nem volt túl türelmes. Marci szinte ki sem nyitotta könyvet, Maya már ott sem volt. De Ő nagyon kitartó volt, többször is megpróbálta mesehallgatásra bírni Cicót.

Aztán hétvégén mangalica fesztiválon voltunk a Vajdahunyad várban. Felülmúlta a várakozásunkat a program azt kell, hogy mondjam. Esett a hó. Ez alapjában véve olyan karácsonyi hangulatott árasztott. Ameddig csak a szemünk ellátott, de még azon túl is mindenhol kirakodó vásár volt. Szebbnél szebb kézműves portékák, incsiklandozó falatok, sült gesztenye és kürtöskalács illat. Csak sajnos malackák alig voltak. Legalábbis azon formájuk, akik még négy lábon vígan szaladgáltak.

A fesztivál után egy kedvenc éttermünkben megebédeltük, majd szülinapi zsúrra indultunk Maya apai ági unokatestvéreihez.

Maya a kocsiban végig aludta az utat, majd szokásához híven minta gyerekként viselkedett a vendégségben. Most fordult elő először, hogy nem magában, hanem az egyik kis unokatesójával játszadozott. Nagyon udvariasan elbeszélgettek egymással és vita nélkül osztozkodtak a játékokon. Maya azért van cicának álcázva, mert szombaton amikor kitettem a lakásból a lábam, M.apuka kipingálta a csemeténket. Sajnos nem a könnyen lemosható fajtájú filctollal. Így az esti fürdésénél csak részben sikerült lemosni a művet. Kopottan meg nem nézett ki túl jól, ezért újra rajzoltuk, hogy nem egy kopocc cicával keljen megjelennünk a buliban:-)

Voltunk Dédi látogatóban is a hát elején. Ez a dédi látogatás más volt ám mint a többi. Mayát ebéd után megpróbáltam a hálóban elaltatni és sikerült. Nagyon örültem, mert így nem kellett kora délután hazaindulnunk, hogy aludhasson a kocsiban. Aludt jó két órát, utána pedig kedvére szórakoztathatott minket az ugrálós tudományát bemutatva.

Írnék most pár sort Maya fejlődéséről is mert erről régen esett szó.

A kórház után nem sokkal rohamosan elkezdett fejlődni, minden téren.

Szókincse kiteljesedett és már nem csak én értem, hogy mint mond. Egész mondatokban beszél, jól használja a ragokat. Ismeri a szineket és különbséget tud tenni a világos és sötét színek között. Bár először vol némi zavar mert a világos és a sötét kéket is világossötétkéknek hívta. Van kedvenc színe. A kék. A mi kedven színeinket is tudja. Mondókázik, énekel. Már csak pár szó van amit hibásan ejt, mert keveri a betűket. Néha egyébként direkt csinálja. Nagy mókamester és imád irányítani. Moncsi mindíg Őrmester asszonynak hívja viccesen. Nagyon jó a megfigyelő képessége és imád kirakózni. Eddig csak a formakirakókkal játszott, de most már a 6 darabos puzzleval is elboldogul. Kedvenc elfoglaltsága mostanság a rajzolás és a szinezés. Nem győzzük nyomtatni a szinezőket. Elkezdett szerepjátékokat játszani és már egyedül is el van, ha nem is sokáig, de nem kell állandóan mellette ülnöm. Az étvágya is megváltozott. Kevésbé lett válogatós és nagyon jól eszik. A szobatisztaság terén nem sok minden változott. Alig sikerül valamit a bilibe produkálnia és azt is nagy nehezen. Nem baj. Majd nyáron. Van alvóstársa. Eddig nem volt. Óriási hisztiket tud csapni. De nam nagy dolgokért, hanem pici dolgokért. Számomra pici dolgok. De neki hatalmasak. Csak egy a sok közül. Mielőtt megyünk aludni, csak ő veheti el a konyhapultról a teáját. Ha véletlenül ezt elfelejtem és nyúlok az üvegért, már robban is a bomba. Szóval igyekszem nem el felejteni.

A végére egy Mayaszáj:

Anya:-Maya szeretnél hosszú hajat?

Maya:-Nem köszönöm! Már van!

A mi 2009- es karácsonyunk így telt

24.-én reggel mire felébredtem, az angyalka egy csodálatos karácsonyfát hozott a nappalinkba. Nagyon tetszett, jól meg is vizsgáltam és beosztottam, hogy melyik dísz kié! Minden családtagomnak és ismerősömnek jutott szerencsére. Aztán apával játszottunk, anya meg sütött-főzött mert ebédre jöttek a Mamáék. Azt, hogy a Mamáék ide érjenek már nem vártam meg, mert anya gyors ebéd után hamar ágyba dugott, hogy délutánra kipihent legyek. A délután az ajándékok bontogatásával és kipróbálásával telt. Nagyon hasznos és klassz ajándékokat sikerült az angyalkának beszereznie. Miután Mamáék elmentek, hármasban folytattuk a karácsonyozást lefekvésig. A sok ajándéktól annyira fel voltam dobva, hogy alig lehetett ágyba varázsolni. Pedig muszáj volt, hogy kialudjam magam mert mozgalmas nap állt előttem. Reggel összeszedtük magunkat és meg sem álltunk a Papáékig. Képzeljétek itt is volt karácsonyfa és az angyalka itt is hagyott nekem ajándékokat. Még anya kiskori kesztyűjét is elküldte nekem a dédivel. Ennek mondjuk anya örült a legjobban. Ettünk-ittunk, játszottunk, Apa felturbózta a számítógépet és bevezette papát az internet rejtelmeibe. Gyorsan szaladt az idő, nekünk pedig indulni kellett tovább a dédiékhez.

A kocsiban még véletlenül sem aludtam el , pedig fáradt voltam. Nem akartam egy percet sem elvesztegetni a karácsonyból. Itt is volt karácsonyfa és az angyalka itt is hagyott nekem ajándékot bőven. Meg persze a Flórának is. Flórával ismét hamar egymásra találtunk és jól elszórakoztattuk a többieket. A Nanát most sem hagytam egyhelyben ülni és nem is menten nélküle sehova. A szájfényt is megtanultam profi módon használni és nem csak magamat tudom kicsinosítani vele hanem bárkit aki hagyja. Nagyon szép és szeretetteljes délutánt sikerült együtt eltöltenünk. Csak olyan rövid volt. Azt hiszem a dédi volt a legboldogabb, hiszen az egész család együtt volt. Mi pedig azért adtunk hálát az angyalkáknak, hogy Ő is velünk lehetett. Gyorsan repült az idő és este lett. Indulnunk kellett haza, hogy a kocsiban kipihenhessem magam.

Karácsony utolsó napjának délutánját Emmáéknál töltöttük, baráti körben. Emmáék nemrég költöztek új lakásba, ezt mentünk megnézni. Hatalmas bulit csaptunk az Emmával. Az ősök csak néztek, hogy milyen jól elvagyunk. Szinte ránk sem kellett kukkantani. Ettünk-ittunk, fogócskáztunk, csúszdáztunk, bújócskáztunk, ágyon ugráltunk, elfáradtunk. Emmával hatalmas cimbik lettünk.

Hát így telt a mi kis karácsonyunk.

Bábszínház, cirkusz kipipálva, jövőre talán jobban érdekli

Múlthét vasárnap Gödöllőn voltunk. A kastély parkjában megnéztük a kirakódó vásárt, a bárányokat és a csacsit. Utóbbiakat kétszer is mert Makáék később érkeztek és veleük is megnéztük mégegyszer. Aztán báb előadásra mentünk a kastély egyik nagyon szép termébe. Elég szép számmal összegyűltek felnőttek és gyerekek egyaránt, mire elkezdődött az előadás. Minden gyerek tátott szájjal nézte a mesét, az Arany szőrű bárányról, kivéve egy gyereket, aki nem mellékesen pont a mi gyerekünk:-) Na ez a gyerek mindennel foglalkozott csak a mesével nem. Felment a színpadra és ott hempergett. Hatalmas karácsonyfán óriási gömböket fogdosott. Nézte, hogy mások, hogy figyelenek. Sétélgatott, lábamon át vetődött, hempergett a földön, egyszóval tényleg csak a mesére nem figyelt. Mi meg persze szakadtunk a nevetéstől. Pénteken cirkuszba voltunk hivatalosak. Én személy szerint nem szeretem a cirkuszt. Kicsinek is egyszer voltam, a tv-ben pedig soha nem nézem meg. Nem szeretem amikor állatokat produkáltatnak. Mondhat nekem bárki bármit, hogy élvezik az állatok...stb. Én állatkínzásnak tartom. A meghívásnak viszont szerettünk volna eleget tenni ezért elmentünk. Eleve nem értem, hogy ha kifejezetten gyerekeknek szól a műsor, akkor miért este 7-kor kezdődik? Makáék dobták is a programot, így Zsuzsi Mama jött velünk. Mayánál a cirkusz sem aratott sikert. A mikulás még csak-csak érdekelte, de ennyi. A többi produkcióba bele-bele pillantott és már ment is tovább, vagy mással foglalatoskodott. A Mamáját jobban lekötötte az előadás mint Őt. Szünetben el is jöttünk. Így is negyed 10 volt mire a kisasszonyt sikerült ágyba dugnom.

A fene a jó dolgunkat:- )

Eszem-iszom dínom dánom, már megint buliban voltunk. Először a Papáékhoz mentünk, hogy velük is megünnepelhessük anya és az én szülimet. Sajna a papát elég keveset láttuk, mert a teraszon felújítási munkálatok folytak (csak most ért rá a mesterember) és papa volt a kisinas. Azért igy is jó volt. Bitorolhattam anya tesójának a szobáját, ahol rengeteg, de lehet, hogy még annál is több játék van. Kaptam klassz ajikat, többek között egy már nem használt babaházat, volt torta, amin egyedül fújtam el a gyertyát, (legalább 10x kellett újragyújtani) és isteni volt az ebéd. A déutáni alvás a kocsiban volt úton a másik buliba. Itt már 4-es szülinapot tartottunk. A Dédiét, Ekkáét (anya nagynénikéje), Anyáét és az enyémet. Jó nagy buli volt. A Flórával sikerült feldobnunk a hangulatot. Itt is fújtunk gyertyát, nyúlkáltunk újjal a tortába,( nana sütötte) a Flóra ismét megmutatta mennyire szereti a husit, puszikat osztogattunk, tükörbe majomkodtunk, sikitoztunk futkároztunk. Alig akartunk haza jönni, de muszáj volt mert elszaladt az idő. A következő ilyen nagy buli karikor lesz. Nagyon várjuk!!!!

DÉDI

Anyával ma hazavittük Nanát és meglátogattuk az én Dédikémet. Dédi nemrég jött haza a kórházból. Szerencsére már jól van és nagyon jól szórakoztunk. Jól megszeretgettük egymást, piszéztünk, koccintottunk, mókáztunk és nagyokat nevettünk. Az ebéd tojás leves volt, meg káposztás tészta és a Tata főzte:-) Annyira ízlett, hogy egész adagot ettem a levesből és a tésztából is. Sőt! Hoztunk haza is, szóval anyának holnap nem kell főznie. Viszont meg kell tanulnia tojás levest főzni, mert nagyon -nagyon ízlik nekem.

Otthon édes otthon

Maradtam volna még. Még így is, hogy ha nem is sokkal de egy nappal meghosszabbítottuk a Hévízi nyaralásunkat. Annak viszont örülök, hogy nem terveztük hosszabb időre, mert Mayaapuka munkahelyén válságállapot alakult ki és mindenképpen haza kellett volna jönnünk. Na de ne ugorjunk ennyire előre. Múlthéten pénteken Maya alvási idejében indultunk hármasban töltött életünk első 3 napnál tovább tartó közös nyaralására. A célállomás Hévíz volt de egy napot a Balaton mellett lévő Bálványoson töltöttünk Bálint szüleivel és rokonaival. Évek óta kapunk meghívást tőlük és mi örömmel eleget teszünk a meghívásnak. Késő délután érkeztünk meg ezért a földvári strandra mentünk mert a többiek még ott pancsoltak, Bálinttal az élen. Cicóról kiderült, hogy mégsem hableány, mert nem részesítette előnyben a Balatont. Bőven vacsora idő volt mire Bálványosra értünk. Maya a legjobban Heszter kutyával (bullmasztif kislány) melegedett össze. Heszter csak kinézetre félelmetes, amúgy szelídebb mint egy bárány. Ha én kutya lennék nem tűrtem volna ilyen nyugalommal és minden szó nélkül amit a lányunk művelt vele. Ráfeküdt, bele térdelt az oldalába, kavicsokat, botokat és fűszálakat nyomkodott a szájába, mondván, hogy a kutyus éhes. Tündériek voltak. Másnap szintén alvás időben indultunk Hévízre. A szállásunk tényleg fantasztikus volt. Otthonnak is elfogadnám. Mire kipakoltunk és berendezkedtünk megérkezett M.apuka kollégája a családjával együtt. Róluk már írtam pár bejegyzéssel ezelőtt. Két gyerkőcük van, Zsófi 15 hónapos és Dani aki 2.5 éves. A gyerekek a közös hangot gyorsan megtalálták és egész végig nagy volt köztük a szerelem. Persze voltak játékon összeveszések, meg hisztik de ennek így kell lennie. Az lenne a gáz ha ezek kimaradtak volna. Az alvásokkal is minden rendben volt mert sikerült összehangolni a 3 gyerek alvását, igy nekünk szülőknek is jutott idő kikapcsolódásra. Ilyenkor filmeket néztünk meg beszélgettünk.Vasárnap délelőtt a a keszthelyi Festetics-kastélyba látogattunk el. Pontosabban csak a kertjébe, a kastély érdekében. A Festetics-kastély ország negyedik legnagyobb - 101 helyiséggel rendelkező -, ugyanakkor legigényesebben helyreállított és berendezett kastélya. Ma az egész műemlék épület múzeum. Parkja védett. Utoljára általános iskolás koromban jártam itt, de már akkor is elvarázsolt a szépsége és a nagysága. Aztán egy közeli csárdában finomat ebédeltünk, majd visszamentünk a superszállásra gyerköcaltatás céljából. Maya egyébként rengeteget fejlődött evésileg ezalatt az egy hét alatt. Már nem csak tésztát eszik, hanem minden mást is, kivéve a húst. Sőt! Volt, hogy sírva és hisztizve adta tudomásunkra, hogy Ő éhes. Régen soha nem jutott volna magától eszébe, hogy enni kéne. Szerencsére itthon is szól már. A délutánunk hatalmas sétával és játszóterezéssel telt. Esténként általában együtt fürödtek a gyerekeink. Hol kettesben hol hármasban. Az egy hét alatt nekem csak egyszer kellett fürdetnem, mert mindíg M.apuka fürdetett. Nagyon jót tett az apa- lánya kapcsolatnak a nyaralás. Elértük, hogy már nem visít sírva ha apával el kell menni valahova. Hozzáteszem a visítás is mindíg csak addig tartott amíg a kapunk kiléptek. Teljesen más a viszony itthon is a nyaralás óta. Remélem így is marad és a hétköznapok nem építik vissza közéjük a lerombolt falakat. Következő kiruccanásunk a Balatonszentgyörgyön található Csillagvár volt.
A Csillag vár volt a Festetics grófok vadászvára. A csillag alaprajzú épület a világon egyedülálló. A fedett vár központi helyiségében található a több mint harminc méter mély kút, a kapitány-az őr és pihenő szobák, a füstös konyha stb. Itt kapott helyet a középkori életpanoptikum, mely hűen mutatja be a múlt egy napját.(Falusi pappal vitázó várkapitányt, lakomázó vitézeket, őrséget teljesítő katonákat, falusi kovácsot, ki éppen fogat húz, konyhán serénykedő asszonyokat stb.) A görögkereszt alaprajzú kazamatákban (pincerendszerben) kapott helyet a világon egyedülálló huszármúzeum. Másfélszáz 80 cm magas huszár ad képet múltbeli könnyűlovasságunk díszes viseletéről; de láthatjuk időrendbe állítva a hun-magyar harcosokat és a középkori főurakat. A sort az I. Világháború katonái zárják.
A közel másfél hektárnyi bekerített területen 2006-tól művészeti alkotótábor nyitja kapuit. A volt grófi istállóból kialakított csárda is várja vendégeit, a készülő szabadtéri színpad, a Csillagvár Esték rendezvénysorozatnak ad helyet. Található itt még egy hatalmas állat simogató is. Hihetetlenül kedvesek és szelidek az állatok. Maya kedvence egy kecske és egy póniló volt. Utóbbinak a hátára is fel kellett ültetni és roppantul élvezte amikor a ló elindult vele. Kár, hogy nem hozhattuk haza. Voltunk vonatozni is. Hévízen két vonat közlekedik. Az egyik csak a városban, a másik pedig elvisz a városon kívüli borospincékig. Mi a borospincés változatot választottuk. Az út 40 per volt de az összes gyerköc élvezte és nem unatkoztak. Pedig tartottunk tőle, hogy hogyan fogják bírni. A borospincéknél sajna nem sok időt töltöttünk mert valószínű ekkorra halmozódott a gyerekekben a fáradtság és jobbra-balra dőltek, nem akartak sétálni és vot sok-sok hiszti. Szóval visszamentünk a vonathoz, ami persze legközelebb csak fél óra múlva jött. Az volt a szerencsénk, hogy a vonatmegálló mellett volt egy játszótér, így egy kicsit el tudtuk terelni a gondolatukat a fáradságról. Este nem kellett őket altatni:-) Hazaindulásunk délelőttjén egy fantasztikus helyre látogattunk el. Ide már csak hárman mentünk, mert a barátaink még maradtak Hévízen. Reggel időben felkeltünk, összepakoltunk betuszkoltuk magunkat az autóba és pik-pakk megérkeztünk Zalaszántóra a Buddhista Béke sztúpához. A Zalaszántói sztúpa Európa legnagyobb, Kelet-Európa első buddhista szentélye. A szentély a Zalaszántó mellett található Kovácsi-hegyen, egy erdei tisztás közepén épült fel 1992-ben. Benne Buddha földi maradványának néhány darabját örzik, díszes tartóban lévő apró csontszilánkokat. A hófehér építmény 30 m magas és 24 m széles. A vallást itt nem gyakorolják és a szentély belsejébe sem lehet bejutni, zárt építmény, két szerzetes vigyázza. A sztúpa délkelet felé néz, amely részét a hegynek az Emberi Jogok Parkjának nevezik.A sztúpa építése során növényi magvakat, vallási dokumentumokat, tibeti könyveket helyeztek az építmény betonjába. 1992. szeptember 28-án helyezték el a sztúpa kupolája fölött kialakított üregben a vallásalapító Buddha földi maradványának néhány darabját, díszes tartóban lévő apró csontszilánkokat. Ezeket a csontokat Tibet kínai megszállása idején menekítették Indiába, a dalai láma száműzetésének helyére, ahonnan Svájcba kerültek egy buddhista iskolába. Az ereklye elhelyezésével vált a zalaszántói sztúpa szent zarándokhellyé. Európában ma csupán ez a szentély tartalmaz eredeti Buddha-ereklyét.
A sztúpát 1993. június 17-én személyesen a 14. dalai láma, Tenzin Gjaco avatta fel.
A sztúpánál Maya irányításával füstölőket és gyertyákat gyújtottunk a békéért. Egy hangulatos helyen elfogyasztott ebéddel búcsúztunk a balatontól. Maya házáig ki sem nyitotta a szemét, itthon pedig örömmel vette birtokba a házat és a játékait.

Szuper volt

Mint már az előző bejegyzésben említettem, pár napra haza utaztunk anyukámhoz gyönygyösre, hogy Mayaapuka kellőképpen kidolgozhassa magát. Csak ebéd után indultunk, hogy maya a kocsiban tudjon aludni, igy a délelőttöt még hármasban tölthettük. Állatkertbe szerettünk volna menni, de a terv meghiúsult, mert szerintem Budapest egész lakossága az állatkertet választotta délelőtti programjának és kígyózó sor várakozott a pénztárnál. Kimentünk a ligetbe sétálni és megkukkantottunk a kínai agyagkatona kiállítást. Nem volt túl izgalmas program ,de Cicónak nagyon tetszett. Egy gyors ebéd után érzékeny búcsút vettünk Mayaapukától és elkezdődött a mi kis mininyaralásunk.

Mayával nem volt gond az út alatt mert szinte rögtön elaludt és fel sem ébredt míg meg nem érkeztünk. Akkor is úgy kellett felébreszteni. Nagymamámhoz mentünk, mert anyukám már ott várt minket. Maya rögtön birtokba vette a kis szobát és játszott. Mikor megunta, a nappaliban pakolgatta a fényképeket. Imádja ezt csinálni. Végigsorolja kiket lát a fényképen, majd visszateszi a helyére őket. Késő délután útra keltünk és mentünk a nagynénémékhez. Itt volt a szálláshelyünk. Mi vigyáztunk a házra, mert ők elutaztak. Maya itt is rögtön feltalálta magát. Kutyázott, pipiket etetett és persze Nodit nézett lefekvés előtt. Nem volt gond az altatásnál és az éjszaka is viszonylag eseménymentes volt. Csak az ágyát hiányolta álmában.

Reggel a szokottnál jóval korábban és jó kedvűen ébredt. Gyorsan összeszedtük magunkat, anyukámat és Artúr autót leraktuk nagymamámnál és babakocsival elsétáltunk apukámékhoz. Itt sem volt rá panasz. Komolyan olyan rendes gyerkőc. Bement az öcsém szobájába és szépen játszott a játékokkal. Még sétálni is alig akart elindulni, pedig nagyon szép helyre mentünk. Az Orczi kastély kertjébe, az Orczi kertbe mentünk sétálni. 2007-ben újították fel és nagyon hangulatosra sikerült szerintem. Hazafelé a babakocsban sem volt gond az alvás, attól függetlenül, hogy eláztunk, mert elkezdett szakadni az eső. Még jó hogy volt nálam egy pléd és le tudtam takarni a babakocsit. Mamikámnál megebédeltünk, Mayával kicsit még elszórakoztatták egymást, majd ismét odébb álltunk.

A Mátrában lévő Sástó hoz mentünk. Kacsákat néztünk,erdőben sétáltunk, elfáradtunk haza mentünk. Otthon megint kutyáztunk, madarakat etettünk, fürödtünk aludtunk.

Reggel összepakoltuk a romokban heverő házikót, becsomagoltunk a bőröndbe, elköszöntünk a kutyusoktól és megnéztük a gyöngyösi állatkertet. Nemrégen nyitották, hangulatos, család és gyerekbarát, hatalmas játszótérrel. Ha valaki Gyöngyösön jár ne hagyja ki mert egy kis ékszerdoboz. Mayát alig lehetett odacsábítani az állatokhoz, annyira el volt foglalva a játszóterezéssel. A legjobban a nyuszik tetszettek neki, mert be lehetett menni a szoba méretű ketrecbe és lehetett őket nyúzni, simogatni, etetni. A 3 nap alatt az egyetlen hisztink is itt volt amikor belerúgott az egyik nyusziba és ezt én nem néztem jó szemmel. Ha nem lett volna fáradt, akkor hiszti nélkül zárjuk ezt a csodás 3 napot. Komolyan mondom büszke vagyok a lányunkra, hogy ennyire jól alkalmazkodó, mindenhol feltalálja és jól is érzi magát. Nem zavarta, hogy borult a napirendünk, hogy nem a saját ágyában aludt, hogy nem voltak vele a játékai (1-2 kivételével). Az evéssel voltak csak gondjaink, de azért nem halt éhen.

Szóval állatkert után Megint Mamikámhoz mentünk. Ebédeltünk majd elindultunk haza. Mayaapuka csak vasárnap jött haza, így kettesben töltöttük a szombat hátralevő részét. Korán feküdtünk, mert mind a ketten nagyon el voltunk fáradva.

A vasárnapunk sem a pihenés jegyében telt. Ebéd után ismét autóba ültünk, most már hárman, mert Mayaapuka is hazaérkezett és Pilisvörösvár felé vettük az irányt. Kornél rokonaihoz mentünk látogatóba mint minden évben. Itt azét már kiütköztek Mayán a fáradtság jelei, de azért bírta. Estére olyan fáradtak voltunk, hogy Maya 8- kor, mi pedig már 9 kor aludtunk is.

Hát így telt a mi hétvégénk.

Rokonvendég a kertünkben

Elég keveset találkozunk a Flórával mióta bölcsis lett és hiányzunk egymásnak. Ezért kedden egész délutánra átjöttek hozzánk, hogy jól kipletyizhessük magunkat. Nagyon jó volt ujra együtt. Pancsiztunk, ugrálóváraztunk, homokoztunk, anya issteni gesztenyés kalácsát majszoltuk, sikoltoztunk és még a nagykádban is együtt fürödtünk. Erre azért volt szukség, mert a medence után a homokozóba majd az ugrálóba körök után klasszul néztünk ki:-) Annyira jól éreztük magunkat, hogy anyáék megbeszélték, hogy jövőhéten is csinálunk egy hosszú talit.

Gyerekszigeten jártunk

Vasárnap végre jó idő volt és ki tudtunk menni a gyerekszigetre. Már előző héten is szerettünk volna kijutni, de az időjárás nem volt megfelelő egy szabadtéri programhoz. A szigeten találkoztunk Flóráékkal és a délelőttött velük töltöttük. Szerencsére Flóra most nem aludt. Tomboltunk szivacsokkal teli medencében, jártunk labirintusban és kötelek között majd egy játszóház szerű sátorban. Végül pedig együtt ebédeltünk. Ebéd közben tettem egy olyan dolgot, amire senki nem számított. Flóra tányérjáról elvettem egy szelet husít és visza sem adtam neki. Apa örült, Anya meg rosszul volt, husit eszem. Na jó. Nem vittem túlzásba a dolgot, mert 3 falat után elegem lett belőle. Krumpliból viszont Flórának köszönhetően degeszre ettem magam. Azt hitte én vagyok a játékbabaája és folyton csak etetett. Ebéd végeztével elköszöntünk Flóráéktól mert ők mentek haza én pedig a babakocsiba tetikélni. Nagy alvás nem volt, kb 25 percet sikerült aludnom. De így legalább pont felébredtem a Katáng koncertre. A koncert felénél kb Bálint barátom is megérkezett a szülivel. Szerintem neki is tetszett a koncert. A koncert után már nem vágytunk a nagy emberforgatagra és elmentünk a játszótérre. Na it sem voltak kevesebben, de záróprogramnak tökéletes volt. Ekkor már annyira fáradt voltam, hogy direkt kavicsokat dugdostam a szandimba, majd mentem hol Aphához, hol Anyához, hogy ÓÓÓ kavics.
Anyáék meg nem győzték a szandimat levenni, kavicsot kiszórni, szandit visszaadni és kezdeni előlről 2 perc múlva. Kb a 6.-7. kör után indultunk haza. Ha az időjárás engedi hétvégén is kilátogatunk a szigetre meeeeert annyira jóóó!

Fodrásznál

Olyan hosszú volt már a hajam, hogy csak na. Meg persze a Nana (Nagyi) haja is némi felújításra szorult, igy kollegtív fodrászkodtunk. Anya meg türelmesen várakozott. Én nagyon ügyes voltam mert teljesen egyedül ültem a fodrász székben és hagytam, hogy Szilvi néni végezze a dolgát. Szilvi néni vágja egyébként a Maka haját is. Most kicsit kopi vagyok, de ebben a nagy melegben nem is jó a nagy sörény:-)

Négy az egyben party

Hétvégén négy az egyben partyn voltunk. Elsősorban anya uncsitesója Geri ballagása volt. Másodsorban Nana (nagyi) szülinapja, harmadsorban Anyáknapja és végül, de nem utolsó sorban, lánykérés. Ekkának (Anya nénikéje) kérte meg a Csabi a dédikémtől a kezét. Dédi pedig boldogan odaadta!! A ballagás ceremóniáján sajna nem tudtunk részt venni, mert reggel 9 kor kezdődött gyöngyösön. Szóval nekünk csak a dínom-dánom maradt. Szuper kis családias bulivolt.

Tavasz van

Visszavonhatatlanul kitavaszodott. Rügyeznek a fák, zöldel a fű, nyílnak a virágok, süt a napocska és tavasz illat száll a levegőben. Imádom ezt az évszakot. Szinte egész nap kint vagyunk a levegőn és játszóterezünk, sétálunk. Maya pedig olyan mint a tavasz. Elkezdett rohamosan kinyílni. Olyan dolgai vannak nap mint nap, hogy nem győzöm a fejemet kapkodni. De erről bővebben jövőhéten a másfeles bejegyzésben. Tegnap Flóráékhoz mentünk játszózni, nehogy megunjuk a mi játszónkat:-) A csajok megint tüneményesek voltak, ahogy próbálták játékra invitálni egymást és együtt játszani. Olyan édesek együtt. Néha még mindíg elgondolkozom, hogy biztosan oka van annak, hogy Ők szinte egyszerre, tíz hét különbséggel születtek. Fura, hogy Anitáéknak annyi kudarc után, pont mikor már lemondtak egy bébiről akkor sikerült. Köztem és Anita között sem sok a kor különbség, pár hónap. Csak mi ritkán találkoztunk. Mi felnőtt fejjel nőttünk össze. Na de Ők majd bepótolják helyettünk az elveszett gyermekéveket. Legalábbis remélem.

éppen hipp-hipp hurrázunk

Maya segít Flórának kimászni a gödörből

Karácsony először

Reggel mikor felkeltem nem mindennapi látvány fogadott a nappaliban. Egy igazi gyönyörű karácsonyfa. Teljesen elbűvölt a látványa. Csak azt nem értem miért nem hagyták anyáék, hogy a golyókat leszedjem vagy összeroppantsam. Még jó, hogy anya elővigyázatosságból csak műanyag golyókat rakott a fára. A délelött sütés- főzésel telt met zsuzsi nagyiék jöttek ebédre. Azán vendégeg ide vagy oda, Én nem voltam hajlandó lemondani az ebéd utáni sziesztámról és elmentem tetikélni. Sikerült is aludnom vagy két órát. Mikor felébredtem kezdetét vette az ajándékozás. Miután mindenki kellőképpen kiörömködte magát, nagyiék hazamentek és mi hármasban folytattuk a szent estét. Mi ekkor ajándékoztunk egymásnak. Szóval igy telt az én első szent estém, amiből ugyan még nem sokat értek, de nagyon jól éreztem magam.

Karácsony másodszor

A karácsony első napja (25.) nálunk mindig anya családjának a meglátogatásával telik. Előszőr a papáékhoz mentünk. Papáék már nagyon vártak minket mert régen találkoztunk. Ott volt a dédim is. Nagyon finomat ebédeltünk és a karácsonyfájuk is hatalmas volt. Az ajándékoknak is nagyon örültem, bár nem sokáig kötötték le a figyelmemet. Inkább kihasználtam, hogy én vagyok a középpontban vagy Mázli kutya játékaival játszottam. Aztán lassan elindultunk mert elálmosodtam és még sok dolgunk volt.

Karácsony harmadszor

A Papáék után Ángyikáékhoz mentünk. A Dédinél szoktak lenni a karácsonyi bulik, de Ő sajnos nagyon beteg lett karácsony előtt, ezért ángyikám csinálka a kari bulit. Én és Apa kicsit késöbb csatlakoztunk a bulihoz, mert a papáéknál annyira elfáradtan, hogy a kocsiban csucsókáltam egyet. Apa meg vigyázott rám. Ezért a Flórával sajna nem sokat találkozhattam, mert mire én felébredtem, Ők már indultak haza mert Floresz teljesen kifáradt. Mondjuk ezt már megszoktuk, hogy általában ellentétesen alszunk:-) A buli középontja természetesem itt is én voltam. Még azért sem szólt rám senki, hogy kipakoltam az egyik ruhásszekrényt. Egy percig sem hagyott a családom unatkozni. De én sem őket!!! Imádom a bulikat!! Szóval szerintem nagyon jól telt az idei karácsonyom. Remélem jövőre (vagyis idén) Ugyanigy teljes létszámban ünnepeljük ezt a gyönyörű ünnepet.

Julcsi

Szombat óta gazdagabb vagyok egy unokanővérrel. Az én nagynénikém a Carmen, (apa nővérkéje) szombaton örökbefogadta Julcsit. Julcsi 8 év körüli keverék kutyus, aki nagyon aranyos és rögtön összebarátkoztunk. Még kézpuszit is kaptam tőle. A jeles esemény Zsuzsi nagyinál történt. Amígy Julcsi örökbefogadódott és ismerkedett az új családjával, addig én lelkesen pakolgattam a nagyi elefántjait.