2009. dec. 28.

A mi 2009- es karácsonyunk így telt

24.-én reggel mire felébredtem, az angyalka egy csodálatos karácsonyfát hozott a nappalinkba. Nagyon tetszett, jól meg is vizsgáltam és beosztottam, hogy melyik dísz kié! Minden családtagomnak és ismerősömnek jutott szerencsére. Aztán apával játszottunk, anya meg sütött-főzött mert ebédre jöttek a Mamáék. Azt, hogy a Mamáék ide érjenek már nem vártam meg, mert anya gyors ebéd után hamar ágyba dugott, hogy délutánra kipihent legyek. A délután az ajándékok bontogatásával és kipróbálásával telt. Nagyon hasznos és klassz ajándékokat sikerült az angyalkának beszereznie. Miután Mamáék elmentek, hármasban folytattuk a karácsonyozást lefekvésig. A sok ajándéktól annyira fel voltam dobva, hogy alig lehetett ágyba varázsolni. Pedig muszáj volt, hogy kialudjam magam mert mozgalmas nap állt előttem. Reggel összeszedtük magunkat és meg sem álltunk a Papáékig. Képzeljétek itt is volt karácsonyfa és az angyalka itt is hagyott nekem ajándékokat. Még anya kiskori kesztyűjét is elküldte nekem a dédivel. Ennek mondjuk anya örült a legjobban. Ettünk-ittunk, játszottunk, Apa felturbózta a számítógépet és bevezette papát az internet rejtelmeibe. Gyorsan szaladt az idő, nekünk pedig indulni kellett tovább a dédiékhez.


A kocsiban még véletlenül sem aludtam el , pedig fáradt voltam. Nem akartam egy percet sem elvesztegetni a karácsonyból. Itt is volt karácsonyfa és az angyalka itt is hagyott nekem ajándékot bőven. Meg persze a Flórának is. Flórával ismét hamar egymásra találtunk és jól elszórakoztattuk a többieket. A Nanát most sem hagytam egyhelyben ülni és nem is menten nélküle sehova. A szájfényt is megtanultam profi módon használni és nem csak magamat tudom kicsinosítani vele hanem bárkit aki hagyja. Nagyon szép és szeretetteljes délutánt sikerült együtt eltöltenünk. Csak olyan rövid volt. Azt hiszem a dédi volt a legboldogabb, hiszen az egész család együtt volt. Mi pedig azért adtunk hálát az angyalkáknak, hogy Ő is velünk lehetett. Gyorsan repült az idő és este lett. Indulnunk kellett haza, hogy a kocsiban kipihenhessem magam.







Karácsony utolsó napjának délutánját Emmáéknál töltöttük, baráti körben. Emmáék nemrég költöztek új lakásba, ezt mentünk megnézni. Hatalmas bulit csaptunk az Emmával. Az ősök csak néztek, hogy milyen jól elvagyunk. Szinte ránk sem kellett kukkantani. Ettünk-ittunk, fogócskáztunk, csúszdáztunk, bújócskáztunk, ágyon ugráltunk, elfáradtunk. Emmával hatalmas cimbik lettünk.
Hát így telt a mi kis karácsonyunk.









2009. dec. 23.

Szeretetben gazdag, Békés, Boldog Karácsonyt Kívánunk Mindenkinek!!!!


Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,
a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.
Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,
s a gyertyafényénél még a csillag is táncol.

Mikor a fenyő illata megérinti szívünk,
ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk.
Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni,
és másokért a szokottnál is többet tenni.

A rohanó világban megkoptak a fények,
halványak a hitek, és halványak a remények.
Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,
őszintén szeretni, és bízni a jóban.

Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,
S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.
Hisz ma este mi is gyermekek vagyunk,
s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk.

2009. dec. 20.

Bábszínház, cirkusz kipipálva, jövőre talán jobban érdekli

Múlthét vasárnap Gödöllőn voltunk. A kastély parkjában megnéztük a kirakódó vásárt, a bárányokat és a csacsit. Utóbbiakat kétszer is mert Makáék később érkeztek és veleük is megnéztük mégegyszer. Aztán báb előadásra mentünk a kastély egyik nagyon szép termébe. Elég szép számmal összegyűltek felnőttek és gyerekek egyaránt, mire elkezdődött az előadás. Minden gyerek tátott szájjal nézte a mesét, az Arany szőrű bárányról, kivéve egy gyereket, aki nem mellékesen pont a mi gyerekünk:-) Na ez a gyerek mindennel foglalkozott csak a mesével nem. Felment a színpadra és ott hempergett. Hatalmas karácsonyfán óriási gömböket fogdosott. Nézte, hogy mások, hogy figyelenek. Sétélgatott, lábamon át vetődött, hempergett a földön, egyszóval tényleg csak a mesére nem figyelt. Mi meg persze szakadtunk a nevetéstől. Pénteken cirkuszba voltunk hivatalosak. Én személy szerint nem szeretem a cirkuszt. Kicsinek is egyszer voltam, a tv-ben pedig soha nem nézem meg. Nem szeretem amikor állatokat produkáltatnak. Mondhat nekem bárki bármit, hogy élvezik az állatok...stb. Én állatkínzásnak tartom. A meghívásnak viszont szerettünk volna eleget tenni ezért elmentünk. Eleve nem értem, hogy ha kifejezetten gyerekeknek szól a műsor, akkor miért este 7-kor kezdődik? Makáék dobták is a programot, így Zsuzsi Mama jött velünk. Mayánál a cirkusz sem aratott sikert. A mikulás még csak-csak érdekelte, de ennyi. A többi produkcióba bele-bele pillantott és már ment is tovább, vagy mással foglalatoskodott. A Mamáját jobban lekötötte az előadás mint Őt. Szünetben el is jöttünk. Így is negyed 10 volt mire a kisasszonyt sikerült ágyba dugnom.



2009. dec. 19.

Jézusom mi van itt ????


Kiáltott fel Anya amikor kinézett az Auchan egyik ablakán. Történt ugyanis, hogy amíg én délutáni sziesztámat töltöttem, anya elment egy jó hosszú cetlivel a kezében bevásárolni. Rám addig Apa vigyázott. Anya csak vásárolt, vásárolt mit sem sejtve a kinti időjárásról. Aztán egyszer csak egy ablak közelébe keveredett és nem akart hinni a szemének amikor kinézett rajta. Szakadt a hó! De nem egyszerűen!! egy óra alatt kb 5 cm hó esett le. Anyának rögtön átvillant az agyán, hogy hogyan fog hazajutni. Ilyen hóesésben még soha nem vezetett, mert mindíg kéznél volt Apa. Sikerült ugyan kifognia egy hótolót aki pár autóval előőtte ment, de nem sokat ért. És a sózás sem, mert -7 fok alatt a só nem csinál semmit. Szóval a max sebessége 20km/h volt és sikerült a 10 perces utan majd egy óra alatt megtennie. Mire hazaért én már Apával havaztam a kertben. Épített nekem Apa egy hatalmas dombot. Én voltam a tetején a kiskakas. Alig lehetett lerimánkodni onnan. Sőt még Happy kutyát is fel kellett cipelni a dombra, mert addig nem hagytam békén apát. Happy imádja a havat, de a dombon való csücsülés már neki is sok volt. A hó mennyiségéből itélve holnpra kétszer ekkora dombom lesz:-)

2009. dec. 16.

Az első igazi hó idén


Ami még sem annyira igazi, mert ennél nagyobb hombojot (hóembert) nem sikerült kreálnom belőle. Nem tapad még eléggé. (Vagy én vagyok ügyetlen) Mindenesetre Maya jobban élvezi a havat mint tavaly. Szerencsére. Tavaly ugyanis nem volt elragadtatva tőle. A hóseprésben azonban nem segített pedig megigérte:-). Inkább a játék babakocsijával kergette Happy kutyát, meg homokozni akart. Csupa-csupa téli elfoglaltság:-)

Sajnos a délutáni Maka randinak lőttek a hó miatt, mert nem tudjuk őket megközelíteni. Vagy haza nem tudunk jönni. Mert nem takarítják az utakat. Legalábbis a legutolsó információnk szerint. Pedig nagy szánkózás volt ám betervezve. Szánkója pedig csak Makának van nekünk nincsen:-(

2009. dec. 6.

Ejnye-bejnye Mikulás!!!!!!!!

Hát nem jó ajádnékot hoztál!!!!! Anyáék meg bedőltek neked és elhitték, hogy diavetítőt kértem. Pedig nem. Egyáltalán nem érdekel a diavetítő. De még csak egy iciri picirit sem. Pedig Anya és Apa mindent megpróbált és bevetett. Még Apa régi diavetítőjét is eljuttatták hozzád. Nekem valahogy mégsem tetszik. Kérdeztem is apáéktól ,hogy Dvd a Noddys hol van?
Hát ennyit az idei ajándékodról Mikulás!
Remélem jövőre ügyesebb leszel!

2009. dec. 1.

Adventi bontogatás


Idén nem csak Én bontogatok hanem Apa is. Ahogy nekem minden napra jut egy kis apróság, úgy Apának is jut, minden napra egy hasznos idézet, útmutatás, jótanács.

2009. nov. 20.

Olvasni kötelező

De csakis egy takaró alatt, kizárólag külön párnán és mindenki a saját könyvét:-)

2009. nov. 17.

Hagyjuk, hogy megérjen a dolgokra

Mert hiába szeretném én, hogy produkáljon a bilibe, ha Ő még nem értett rá. Így voltunk a duduval (cumi), a ringatással, a cumisüveggel az egyedül evéssel és még sorolhatnám hány dologgal. Nem kezdet el leszoktatni a cumiról mert esélyem sem lett volna ellenállni a kérésének ha kérte. Aztán azt vettem észre, hogy egyre kevesebbet kéri, majd reggelente, amikor még nem tudott beszélni, rámutatott a polcra és leraktuk. Nem is kellett a következő alvásig. A mai napig így van ez, aztán eljön az idő amikor már alváshoz sem kell. Nem siettetem. Az alvás előtti ringatásról megkiséreltem leszoktatni, igaz csak egyszer, mert mind a ketten kiborultunk. Ő az ágyában sírt én a nappaliban. Persze ringatás lett a vége. Erről is csak azért akartam leszoktatni, mert egy 11 kilós gyereket nem olyan könnyű fél órán át állva ringatni. Aztán azt vettem észre, hogy nem alszik el, ha ringatom. Tettem egy próbát, leraktam. És láss csodát nem hívott vissza, hanem elaludt. Ma már mindössze a tea ivás erejéig és még utána egy ici-pici összebújásra van a kezembe. Teljesen ébren rakom az ágyba és magától alszik el. Megérett rá. A cumisüveget mai napig egész nap használjuk. Nem iszik pohárból. Na és. Lesz még ideje bőven pohárból inni. Enni is csak mostanság kezdett egyedül enni, de sokszor kellek még az etetőszék mellé, hogy segítsek. Nem bánom. Szeretem etetni és imádom nézni ahogy eszik:-) A saját kis lassú tempójában, ahogy minden egyes falatot megfontoltan megrág és lenyel.
A szobatisztasággal sem leszünk másképp. Kivárjuk amíg megérik rá. Pedig próbáltuk rávenni, hogy ne a peluba produkáljon. Biliből van kettő itthon, plusz egy wc-szűkítő. Soha nem produkált még egyikbe sem. Ha ráültetem kb 3 mp után feláll, és közli, hogy ELFOGYOTT!
De ma történt valami. Reggel szóltam Neki, hogy jöjjön és vegye be a vitaminját. A válsz a következő volt: Anyuci kakálok!
Oké, gondoltam nem zavarok, mert általában kiküld a szobájából ha a nagy dolgát végzi. De mégis bekukkantottam a szobájába. A szám is tátva maradt a csodálkozástól. Ruhástól ült a bilin és mondta, hogy k...ál. Le ellenőriztem egy szippantással és tényleg nem kamuzott. Agyon dicsértem és teljesen el voltam varázsolva az örömtől!
Kiváncsian várom a következő lépését.

2009. nov. 5.

Szegényen is gazdagon

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.

- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

2009. nov. 1.

A töklámpás haza talált


Amikor készítettem, akkor még úgy gondoltam, hogy itthon fog díszelegni teljes pompájában, majd amikor már teljesen összeaszalódik, kiviszem a komposztálóba. Aztán jött az ötlet M.apukától, hogy hétvégén kiránduljunk, mert gyönyörű napsütéses idő lesz. A célállomás Dobogókő volt. Szóval lámpástól együtt bepakoltuk magunkat az autóba és elvittük Balázsnak a lámpást. Itt sokkal jobb helye van mint otthon. Remélem valahonnan fentről nézett minket és örült neki. Gyertyát nem gyújtottunk, mert hát mégis csak erdőben voltunk és nem akartuk az égő gyertyát ott hagyni, de itthon Neki is és a többi Szeretteimnek is gyújtottam egy-egy gyertyát.

2009. okt. 31.

Töklámpás


Ugye milyen szépek lettek? Anya és Moncsi készítették. Mi meg rendesek voltunk, mert hagytuk őket, hagy kreatívkodjanak. Addig szétszedtük a szobámat, gabona karikát ettünk, Maka zenéltette a mikulást, Én táncoltam és persze, hogy ugráltunk az ágyon. Aztán kipróbáltuk a lámpásokat. Na ez nekem már annyira nem tetszett, mert sötét volt a szobában. Maka viszont már bátor nagy fiú és nem fél a sötétben. Szóval Neki nagyon bejött. Szupi kis délután volt.

2009. okt. 29.

Játszójó házójó ajánló

Vagyis játszóház ajánló! Már másodszor voltunk dunakeszin a Mesekert játszóházban és most is csillagos 5-öst kapott nálunk. Most is Blankáékkal voltunk és meg is beszéltük, hogy egy héten egyszer bizti eljövünk, amíg ki nem tavaszodik, vagy nincsen éppen más programunk:-). Nem túl nagy, ezért jól belátható. Minőségi és tiszta játékok vannak. Sajnos a legtöbb játszóházról ez nem mondható el. A mosdóban még gyerek csap is található, nincsen tömeg, van viszont kávé autómata, minden játéknak megvan a helye, ezért könnyű rendet tartani. Itt szinte minden korosztály megtalálja a magának való szórakozást. Tényleg csak ajánlani tudom.

2009. okt. 21.

A fene a jó dolgunkat:- )

Eszem-iszom dínom dánom, már megint buliban voltunk. Először a Papáékhoz mentünk, hogy velük is megünnepelhessük anya és az én szülimet. Sajna a papát elég keveset láttuk, mert a teraszon felújítási munkálatok folytak (csak most ért rá a mesterember) és papa volt a kisinas. Azért igy is jó volt. Bitorolhattam anya tesójának a szobáját, ahol rengeteg, de lehet, hogy még annál is több játék van. Kaptam klassz ajikat, többek között egy már nem használt babaházat, volt torta, amin egyedül fújtam el a gyertyát, (legalább 10x kellett újragyújtani) és isteni volt az ebéd. A déutáni alvás a kocsiban volt úton a másik buliba. Itt már 4-es szülinapot tartottunk. A Dédiét, Ekkáét (anya nagynénikéje), Anyáét és az enyémet. Jó nagy buli volt. A Flórával sikerült feldobnunk a hangulatot. Itt is fújtunk gyertyát, nyúlkáltunk újjal a tortába,( nana sütötte) a Flóra ismét megmutatta mennyire szereti a husit, puszikat osztogattunk, tükörbe majomkodtunk, sikitoztunk futkároztunk. Alig akartunk haza jönni, de muszáj volt mert elszaladt az idő. A következő ilyen nagy buli karikor lesz. Nagyon várjuk!!!!

Felőlem jöhet a tél

2009. okt. 14.

Gyertyafújás vágatlan képek: - ))



Az álomkonyha


Ezt az igazi konyhát kaptam Anyától és Apától a szülinapomra. Amióta megkaptam csak főzök, teát, kávét készítek, zöldséget darabolok és mosok. Anya azt mondja lassan kává és tea mérgezése lesz:-)

A fergeteg party


Hú! Micsoda buli volt!!!! Minden túlzás nélkül mondhatom ,hogy eszméletlen jól sikerült. Az összes barátom itt volt (kivéve az alibivel rendelkezőket) és csúcsszupi ajándékokat kaptam. Perselyt, Noddys könyvet, Nyomdát, Fa öltöztethetős macit, Nagylányos ruhát, Babát kutyusokkal. Képzeljétek Maka még egy hatalmas szál vörös rózsával is meglepett. Anyáéktól egy igazi konyhát kaptam, plusz meghívták az Orsi nénit a buliba, hogy tartson nekünk egy szülinapi Csiri-birit. Aztán volt még torta,( Anya kreálta én meg jól elfújtam a gyertyákat) tánc, lufihegyek, rohangálás, evés, ivás, estig. A buli végén pedig mindenki holt fáradtan indult haza. Drága barátaim! Köszönöm, hogy eljöttetek és együtt bulizhattunk.


2009. okt. 12.

Két éves lett !!!!

Felragyogott a Nap is, mikor megszülettél,
Miként az én szívem, amikor rám néztél.
Ott, abban a percben megváltozott minden,
Gyémántként ragyogtad be eddigi életem

Boldogságot hoztál picinyke kezedben
Olyan érzést, mellyel szárnyalhatott lelkem.
Egyetlen mosolyod elvarázsolt engem
Megnyugtatta aggódó, anyai szívem.

Akkora kincs vagy, melyről álmodni sem mertem
De itt vagy, szinte el sem hiszem, köszönöm Istenem!
Vigyázni fogok rád, mert te vagy a mindenem
Az én picike kislányom

Mosolygós gyermekem!

2009. okt. 11.

Mézeskalács ovi



Az én Apukámnak extra jó fej munkahelye és kollégái vannak. Elvállalták, hogy kifestik a 17. kerületben található Mézeskalács ovit. Pontosabban a játszótéri játékokat. Itt töltöttük tehát a szombat délelőttünket. Jó levegő, jó társaság ,hasznos cselekedet:-)

Migrén és meglepi party


Enyhe fejfájással és rossz közérzettel indult a szülinapom reggele. Nem vettem be gyógyszert, mert nem szeretek gyógyszert bevenni, meg nem is volt itthon. Gondoltam magától is elmúlik majd. Ahogy telt a napunk, nemhogy múlt volna a fájdalom, hanem inkább még erősebb lett. Közben persze vásároltunk Maya szülinapi zsúrjára, meg főztem és játszottunk. Ebéd után Mayát leraktam aludni és én is pihentem kicsit hátha jobb lesz. Mire Maya felébredt nekem már tényleg elviselhetetlen volt a migrénem. Aki tapasztalt már ilyet, az tudja miről beszélek. Még a pislogás is fájt, hányingerem volt szédültem és rosszul voltam a gondolattól is, hogy még el kell mennünk Maya szülinapi zsúrjának a helyszínére elintézni a papírformákat. Ráadásul este f7-re, ami egyenlő azzal, hogy ülünk a pénteki dugóban. Végül sikerült rávennem magam, hogy elmenjünk gyógyszertárba amíg Kornél hazaér. Bevettem a gyógyszert és fél óra múlva kutya bajom sem volt. (Hamarabb is megtehettem volna és akkor megspóroltam volna egy egész napi szenvedést). Szóval gyógyszertárból rohanás haza, itthon Kornélt megvártuk és indultunk papírformákat rendezni. Betoppantunk a helységbe és a papírformák rendezése helyett egy meglepi szülinapi buliban találtam magam. Komolyan mint a filmekben.:-) Az összes barátunk ott volt. (kivéve akik nem, de Ők jó alibivel rendelkeztek:-)
Olyan aranyos volt mindenki. Komolyan meghatódtam. Mindíg is szerettem volna meglepi bulit. Hát ez most tényleg az volt. Bár visszagondolva azért voltak egyértelmű jelek, de az meg kit érdekel. Super ajándékokat kaptam, de a legnagyobb ajándék számomra ez a buli volt. Bébickém köszönöm szépen!!!!!! Nem is tudom, hogy a rengeteg munkád mellett, hogy jött ez össze?
És köszönöm szépen Kornél nevében is a segítségeket. Moncsinak, hogy hozott a Mayának vacsorát és nekem nem kellett idegeskednem, hogy vajon mit fog enni a gyermek(Kicsit
ismer??)
Anita uncsitesómnak, hogy szervezkedett(Igy megbocsájtható, hogy a telefonba nem kívánt boldog szülinapot:-)) Natkóéknak a kést. (Enélkül haraptuk volna a tortát) Tamáséknak, hogy fotóztak (remélem még idén megkapjuk a képeket:-) A többieknek a díszítést és lufifújást.Szerintem mindenféle szempontból tökéletes volt a party. A gyerkőcök tudtak játszani, hiszen ismert terepen mozogtak (Ide járunk csiri-birire). Mi felnőttek tudtunk nyugodtan beszélgetni, elfértünk kényelmesen és nem kellett takarítani sem:-)
Hát így telt az én szülinapom. Bővebb fényképes beszámolóval is jövök majd, ha ideérnek a képek.

2009. okt. 9.

BODOJO SZÜPOJÓ ANYUCI

Már Boldogságosan indult a Nap ezen mondat hallatán:-)

2009. okt. 7.

Családépítő hétvége 2




Miután kialudtuk magunkat (már aki), megreggeliztünk,(már aki) és elindultunk Lilafüredre. Mivel tegnap annyira bejött a Makával való autózás, nem voltam hajlandó a mi autónkban utazni, inkább a Forró családot szórakoztattam az úton. Anyáék meg édes kettesben követtek minket. Hiányoztam ám nekik nagyon!!!
Lilafüreden vonatoztunk, sétáltunk, rohangáltunk, cipeltettük magunkat és gyönyörködtünk a festői szépségű tájban és élveztük a jó időt. Sajnos a vízesés éppen felújítás alatt volt ezért nem tudtuk megnézni.( Egy okkal több, hogy máskor is kiruccanjunk ide.) Az ebéd kissé csúszott, az alvás meg nagyon, de jól bírtuk a kiképzést.

Ha már a nosztalgiánál tartunk:-)

Két éve, így néztünk ki:-)

Ma 3 éve



2009. okt. 6.

Családépítő hétvége 1


A hétvégénket család építés céljából Mezőkövesden és környékén töltöttük. De ne ám hármasban, hanem hatosban, Makáékkal együtt. A bázisunk a Hajnal hotel volt, innen kirándultunk jobbra-balra. Makáék már csütörtökön elutaztak, mi pedig pénteken mentünk utánuk. Megérkezésünk és kicsomagolásunk után, Egerbe mentünk sétálni és ebédelni. Majd a szépasszony völgybe vettük az irányt. Ide már apával együtt Makáékkal egy autóban utaztunk, mert anya visszament a bázisra, hogy a masszőr bácsi jól megmasszírozza egy nagy adag csokival. Mire anya végzett mi is megérkeztünk és mehettünk is vacsizni. Nem mondom, hogy nem okoztunk feltünést az étteremben. Maka pl kommandózott az asztalok alatt, hason csúszva. Én meg mindíg arra a székre akartam ülni ami éppen foglalt volt. Mindennel foglalkoztunk csak a vacsival nem. Anyáék csak fogták a fejüket. Jobbnak is látták gyorsan lefektetni minket. Ám itt még koránt sem ért véget a nap. Legalábbis a mi szobánkban. Nagyon jön a fogam, ezért nem aludtunk semmit sem éjszaka. folyt köv.

2009. szept. 29.

DÉDI



Anyával ma hazavittük Nanát és meglátogattuk az én Dédikémet. Dédi nemrég jött haza a kórházból. Szerencsére már jól van és nagyon jól szórakoztunk. Jól megszeretgettük egymást, piszéztünk, koccintottunk, mókáztunk és nagyokat nevettünk. Az ebéd tojás leves volt, meg káposztás tészta és a Tata főzte:-) Annyira ízlett, hogy egész adagot ettem a levesből és a tésztából is. Sőt! Hoztunk haza is, szóval anyának holnap nem kell főznie. Viszont meg kell tanulnia tojás levest főzni, mert nagyon -nagyon ízlik nekem.

Kisoroszlán simogatás



Céljából mentünk el az Abonyi állatkertbe. Anya hallotta a rádióban , hogy pár héttel ezelőtt az abonyi állatkertben született 3 darab kisoroszlán, akiket az oda látogatók meg is simogathatnak. Anya rögtön úgy látta jónak, hogy ebből a programból nem maradhatunk ki. Ha nem is simogatunk, de legalább látunk kisoroszlánokat. Ebéd után autóba pakoltuk magunkat és elindultunk. Az út pont megfelelő hosszúságú volt egy ebéd utáni alváshoz. Emma barátnőmékkel már az állatkertben találkoztunk. Az állatkert szép és mindenféle állat megtalálható benne. A játszóterére viszont ráférne egy kis átalakítás. Négy órára volt kiírva a következő oroszlán simogatás így volt még időnk bőven barangolni. Háromnegyed négy körül értünk vissza az oroszlánok kifutójához ahol már elég népes társaság várakozott. Anyáék nem is értették, hogy ezek az emberek hol voltak eddig. Szóval négyig türelmesen várakoztunk. A tömeg pedig egyre nagyobb lett. Persze a nénik és a bácsi nem sorba álltak hanem mindenki furakodott a másik elé. Négykor aztán kijött a kedves gondozó bácsi és elmondta, hogy mindjárt ki fogják hozni a három oroszlánt és ha lehet legyen már mindenki csendben , mert ha nagy a zaj akkor az oroszlánmama és az oroszlánpapa dühbe gurul és lőttek a simogatásnak. Úgy tünt mindenki megérteette. Aztán kijöttek az oroszlánok. Pontosabban csak kettő, mert a harmadik olyan lusti volt, hogy kosarastól kellett kihozni. A gondozó néni pedig kihozta közénk az egyik oroszlánt. Na akkor lett csak igazán hangoskodás, tülekedés. Anya nem is nagyon erőltette a simogatós dolgot. Esélytelen volt. Hihetetlen volt ahogy felnőtt emberek tapossák egymást, és lökik félre anyát és engem, meg más kisgyerekes szülőket is. Ha mindenki sorban állt volna lehetett volna legalább fényképezni. Mert így még azt sem lehetett. Ott is hagytuk a tömeget oroszlánostul együtt. Mondjuk engem az oroszlánoknál sokkal jobban érdekelt az egyik kislány macis bicója, meg a hinta. Még megnéztük a Buborék névre hallgató vizilovat, fagyiztunk egyet és búcsút intettünk Abonynak és az oroszlánoknak, akik egy hét múlva már olasz kisoroszlánok lesznek.

Itt van az ősz, itt van újra

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -

Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Petőfi Sándor 1848

Reggel kinyitottam a szemem és ez a vers jutott eszembe. Nagyon szeretem az őszt. Olyan csodálatos évszak. Engem nem zavar, hogy sötét van reggel és ha esik az eső. Gyönyörű ilyenkor a természet. Imádok nyakig betakarózni és pulóverbe bújni.

2009. szept. 24.

Hálás vagyok


“Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”
(Márai Sándor: Füves könyv


Hálás vagyok, hogy megszülettem és, hogy én is szülhettem. Hálás vagyok minden percért amit a családommal tölthetek. Hálás vagyok a lányomnak, azért a szeretetért és vidámságért amit nap mint nap kapok tőle és, hogy általa újra közel kerültem az anyukámhoz. Hálás vagyok, hogy van két nagymamám a Mayának pedig két dédije. Hálás vagyok, a férjemnek, hogy mindent megtesz értünk., ami nem kevés munkával jár. Hálás vagyok, hogy egészségesek vagyunk, van hol laknunk és van mit ennünk. Hálás vagyok az életben minden jóért ami velem történik és a rosszért is, mert az tanít valamire.Hálás vagyok a barátaimért, amiért a barátaim. Hálás vagyok az útmutatásért amit kapok és, hogy Valaki mindíg vigyáz rám.Hálás vagyok ,hogy látom a napot a holdat a csillagokat, a színeket az évszakokat. Hálás vagyok, hogy az vagyok aki vagyok ,hogy vannak céljaim és, hogy van még mit tanulnom. Hálás vagyok Ricsi manónak amiért játékba invitált és elgondolkodtatott, hogy Miért vagyok hálás?

A játékot szeretném mindenkinek tovább küldeni aki még nem kaptam meg,hogy elgondolkozzon, hogy miért is hálás:-)


“Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie…”
(Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)


Vendégszülinap

Nati néni szülinapját tartottuk nálunk. Mostanában szegény nagyon szomorú, mert az apukája felköltözött a csillagokhoz. Gondoltuk biztosan örülne egy kis szülinapi összejövetelnek. Anya még meglepi szülinapi tortát is sütött, hogy tényleg kicsit felvidítsuk Nati nénit. Sikerült is, és mindenki nagyon jól érezte magát. Anya és Apa pedig boldog volt, hogy örömöt szerezhettek. Az időjárás is kegyes volt hozzánk és már csak sötétedéskor kellett bevonulnuk a lakásba. Mivel a családosok életét éljük, fél 10-kor vége lett a bulinak. Nati néni jó volt veletek!!!!

2009. szept. 23.

Mint derült égből a villámcsapás

Úgy érkezett meg hozzánk a Hiszti és a Dackorszak. Tudtam ,hogy nem ússzuk meg (miért is tennénk) és mi sem vagyunk kivételek, na de, hogy ilyen hirtelen jön arra azt hiszem nem voltam felkészülve. A kisangyal Maya ilyenkor átváltozik kisördöggé. Sír, lefekszik a földre, toporzékol, rosszabb esetekben sikít és üvölt. Én meg csak pislogok, hogy Jézusom Ő tuti, hogy az én gyerekem? Ilyenkor próbálok terelni, beszélgetni vele, vagy éppen felemelni a hangom ha már semmi nem használ. Közben pedig megszakad a szívem és sirhatnékom van, de nem teszem. Tanulunk most mind a ketten. Én türelmet, Ö pedig, hogy meddig mehet el. Nehéz időszak áll előttünk, de, hogy kicsit könnyebbé tegyem a dolgot, taktikázok.
-Figyelek a jelekre (már ha vannak) és megelőzöm
-Próbálok minnél kevesebb NEM-et mondani. pl: nem azt mondom, hogy Nem mehetsz ki a kerbe játszani, hanem azt, hogy ha megreggeliztél kimehetsz a kertbe játszani. Általában bejön.
-Előre figyelmeztetem. pl: szólok, hogy még picit játszhat, de aztán megyünk aludni.
Ha ezen taktikák ellenére mégis bekövetkezik a dolog akkor azt próbálom kezelni és megszüntetni. Nehéz, be kell, hogy valljam. Főleg ha már mindet kipróbáltam és mégis kudarcba fulladt a dolog. Ilyen szerencsére még csak egyszer volt.
Szóval most gyűrjük egymást az én kis Angyalommal

2009. szept. 17.

Elmúlt hetek




Nem tüntünk ám el csak, először is nem volt gépünk, aztán meg a titkárnőm(Anya) elment egy tanfolyamra és most amikor van egy kis szabad ideje, folyton gyakorol, meg olvas, hogy áprilisban tovább léphessen. De nem unatkozunk ám azért. Amíg anya szívta magába a tudományt a suliban, addig én apával tengettem napjaimat. Ez volt az első kettesben töltött hétvégénk. Apa nagyon jól vette az akadályokat, Anya pedig büszke volt rá. Voltunk dzsungel kiállításon az egyik bevásárló központban,Tropikáriumban, ami nagyon tetszett, sétáltunk a ligetben Makáékkal, vasárnap du pedig otthon vártuk anyáékat Makáék társaságában. Aztán voltunk Blanka barátőmnél, ahol ismét szuper volt. Anyáék pletyiztek, mi meg jó gyerekek módjára teljesen felforgattuk a lakást.
Voltunk még százhalombattán is Daniéknál, mert batta napok voltak, így volt szerencsém eljutni bábszínházba. A tücsök és a hangya történetét láttam. Már ameddig érdekelt. De addig nagyon élveztem. Aztán volt párkerty party is nálunk. Ma pedig Maka látogatott meg bennünket. Palacsintáztunk, autóztunk, vonatoztunk, felforgattuk a házat, ugráltunk végtelennek tűnő ideig az ágyon, volt csók is, meg hancúr, segítettünk anyáéknak gesztenye babákat gyártani és még ki tudja miket csináltunk:-) Maka folyton csak becézgetett, hogy Cicóka, meg Cicómicó, meg Cicókamicóka. Bebizonyította, hogy úriember, mert ahányszor csak elestem Ő mindíg felsegített és a gatyómat is felhúzta amikor lecsúsztott. Azt hiszem nem fogunk mi unatkozni télen. Röviden ennyit az elmúlt 3 hétről. Most már leszünk igérem.