A latin eredetű szó - adventus - eljövetelt jelent. S a keresztény hagyományoknak megfelelően Jézus megszületésére való várakozás, a lelki felkészülés, a reményteli várakozás időszaka. Advent időszakában ráhangolódunk az ünnepekre, ezt jelzi hetente a gyertyagyújtás is. Az advent kezdete az egyházi év kezdetével esik egybe, Szent András napjához (XI. 30.) legközelebb eső vasárnap, s négy karácsony előtti vasárnapot foglal magába. Az advent varázslatos hangulatát, a karácsonyi várakozást a régmúlt mitológiája alakította ki.
Az adventi ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza. Abban az időben az emberek még hittek a boszorkányokban, gonosz lelkekben, varázslókban, mindenféle régi istenekben, éppen ezért használtak misztikus dolgokat. Például, koszorút fontak vesszőből, fűzfából és fenyőágakból, amelyet arany vagy piros színű szalaggal díszítettek. Minden egyes szín, forma sajátos jelentést hordozott. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, az arany és a sárga pedig a fényé. A kör alakú forma az örökkévalóság jelképe, a varázserőé, ami soha el nem múlik. Úgy tartották, hogyha ilyen "szent" koszorúkkal veszik körbe a házakat, az elűzi a gonosz szellemeket.
Ezek az ősi rituálék azonban, szép lassan feledésbe merültek. 1838-ban Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész az általa alapított gyermekotthon egyik termébe egy hatalmas csillárt készített fából. Erre a csillárra minden egyes istentisztelet alkalmával egy gyertyát tűzött. Ez a kedves szokás hamar követőkre talált, de csak 1860-ban alakult ki az a forma, hogy csupán csak négy gyertyát, az advent négy vasárnapjának jelképét tűzték a koszorúra. A négyes szám a karácsonyt megelőző négy hetet jelzi. Minden héten eggyel több gyertyát meggyújtva, az egyre növekvő fény, az egyre közeledő ünnepet jelzi. Ezeket a várakozással teli heteket régen szigorú böjttel töltötték az emberek, eljártak a hajnali misére (ún. angyali vagy aranyos mise), amit Szűz Mária tiszteletének szenteltek.
Múlthét vasárnap Gödöllőn voltunk. A kastély parkjában megnéztük a kirakódó vásárt, a bárányokat és a csacsit. Utóbbiakat kétszer is mert Makáék később érkeztek és veleük is megnéztük mégegyszer. Aztán báb előadásra mentünk a kastély egyik nagyon szép termébe. Elég szép számmal összegyűltek felnőttek és gyerekek egyaránt, mire elkezdődött az előadás. Minden gyerek tátott szájjal nézte a mesét, az Arany szőrű bárányról, kivéve egy gyereket, aki nem mellékesen pont a mi gyerekünk:-) Na ez a gyerek mindennel foglalkozott csak a mesével nem. Felment a színpadra és ott hempergett. Hatalmas karácsonyfán óriási gömböket fogdosott. Nézte, hogy mások, hogy figyelenek. Sétélgatott, lábamon át vetődött, hempergett a földön, egyszóval tényleg csak a mesére nem figyelt. Mi meg persze szakadtunk a nevetéstől.
Pénteken cirkuszba voltunk hivatalosak. Én személy szerint nem szeretem a cirkuszt. Kicsinek is egyszer voltam, a tv-ben pedig soha nem nézem meg. Nem szeretem amikor állatokat produkáltatnak. Mondhat nekem bárki bármit, hogy élvezik az állatok...stb. Én állatkínzásnak tartom. A meghívásnak viszont szerettünk volna eleget tenni ezért elmentünk. Eleve nem értem, hogy ha kifejezetten gyerekeknek szól a műsor, akkor miért este 7-kor kezdődik? Makáék dobták is a programot, így Zsuzsi Mama jött velünk. Mayánál a cirkusz sem aratott sikert. A mikulás még csak-csak érdekelte, de ennyi. A többi produkcióba bele-bele pillantott és már ment is tovább, vagy mással foglalatoskodott. A Mamáját jobban lekötötte az előadás mint Őt. Szünetben el is jöttünk. Így is negyed 10 volt mire a kisasszonyt sikerült ágyba dugnom.
