2009. júl. 30.

Ismét Rukkel

Az időjárás előrejelzést elnézve, mostanában jópárszor tiszteletünket tesszük még itt. Most nem hármasan voltunk hanem nyolcasban. Marcipánék, Marci Kereszt mamija, a kisfia Pí és mi. Mi kissé késve értünk a tóhoz, mert azt az utat amit ismertünk lezárták, a másik utat meg csak nehezen találtuk meg. Pedig ott volt az orrunk előtt. Pontosabban Apáék orra előtt, mert én szunyáltam. Most nem csak pancsiztunk és kavicsoztunk, hanem csúszdáztunk is. Vagyis a Marci és Pí, mert én csak anyával voltam hajlandó csúszni. Pedig elég mini volt a csúszda. Na jó azért egyszer Apával is felmerészkedtem a Nagy csuszira, de azon meg olyan lassan jöttünk le, hogy akár egy csiga is megelőzhetett volna minket. Ennek ellenére nem voltam hajlandó többet vizi csúszdára felülni. Én nem vagyok olyan bátor mint a Maka. Mert Ő bátor ám nagyon!!! Kétszer is lejött a nagy csuszin és kitudja hányszor a kicsin. Aztán még pancsiztunk kicsit és úgy eltelt az idő, hogy indulhattunk is haza. Sebaj. Állítólag vasárnap is jövünk:-)



































2009. júl. 28.

Csendes váci séta...

Helyett, Váci Vigalmi séta. Anyáék kb 3 héttel ezelőtt Timi nénivel megbeszélték, hogy ezen a hétvégén végre talizunk és elmegyünk vácra sétálni egy nagyot. Csendes, nyugodt és gyönyörű a duna part. Na akkor még nem tudtuk, hogy pont ezen a hétvégén rendezik meg a Váci Vigalmi Napokat. Habár tömegre egyáltalán nem vágytunk, azért nem volt olyan vészes. Ettünk kürtös kalácsot, fagyit, játszótereztünk, lánogosoztunk, láttunk pónikat,beszélgettünk, ki-ki a maga nyelvén és jól éreztük magunkat együtt. Sajana a közös fürcsi és vacsi elmaradt mert Apa otthon hagyta a vezetős szemüvegét és nem akart sötétben kkuksizni. De legközelebb bepótoljuk. Jó móka ám barátokkal együtt fürdeni:-)




















2009. júl. 25.

Idei első Rukkel tavazás

Apa tegnapra szabit vett ki, meg hőség is volt, ezért ellátogattunk a Rukkel tóhoz. De előtte még Anyával elmentünk a védőnénihez, ahol kiderült, hogy 12kg és 89 cm vagyok. Majd fodrászhoz siettünk egy kis frizura igazításra nekem. Aztán irány a Rukkel. A kocsiban gyorsan elaludtam, hogy ott már ne keljen alvásra pazarolnom az időt. Gyors átöltözés és napkrémezés után megcéloztunk a vizet ,ami nekem először nem tetszett annyira. Aztán kb 10 perc elteltével varázsütésre történt valami és kibújt belőlem a hableány. Attól kezdve én csak vízben akartam lenni. Egy idő után állítólag vacogtam és a szám is lila lett, de én ilyenre nem emlékszem. Ilyenkor anyáék mindíg kitessékeltek a vízből, ami nekem egyáltalán nem tetszett, amit hiszti formájában ki is nyilvánítottam.Nagyon szuper nap volt. Apával jókat homokoztam és kavicsot dobáltam. Anya isstenien jól dobált engem a vízben, én meg cserébe szuperül éreztem magam. Imádom az ilyen hármasbant töltött napokat.

2009. júl. 22.

Egy nyugis nap

Nem vágytunk ma társaságra, ezért a késő délutáni DM-es vásárláson és a 30 perces játszóterezésen kívül nem is voltunk sehol. (nem kevés energiámba került rábeszélni az elindulásra ) Úgy volt jó a mai nap ahogy volt. Kettesben, hiszti nélkül, sok-sok nevetéssel, nagy délutáni alvással, pancsolással, homokozással,teljes összhangban.






















































2009. júl. 21.

Meggyógyultam




Méghozzá elég hamar, mert szombaton már kutya bajom sem volt. Viszont enni nem akarok. Anya szerint fotoszintetizálok. Csak tudnám mit jelent! Igy a fotoszintetizálásnak és a vírusnak köszönhetően ledobtam magamról 1 kg-ot. Jelenleg 11.5 kg nyomok az itthoni mérlegen. Szerdán megyünk a védő nénihez és ott a magasságom is meg lesz mérve. Anya igyekszik mindenkit visszaolvasni, csak nehéz neki mert ismét NAGGYON-NAGGYON ANYUCIS korszakomat élem.


Pusszantunk mindenkit!!!

2009. júl. 17.

Diagnózis

Az éjszakánk teljesen esemény mentes volt. Maya 9-től 9-ig aludt. Reggel aztán volt egy akkora teli pelusunk, hogy a kádban kellett landoltunk. Minden de minden tiszta k..ki lett. Közben beszéltem a dokival és mondta, hogy mindenképpen menjünk. És akkor a diagnózis. Valószínű bekaptunk valami kis vírust. Nem mi vagyunk az egyetlenek mostanság állítólag. Gyógyszert nem kaptunk csak probiotikumot kell vennünk a gyógyszertárban és diéta. Pár napig állítólag el tart ez az állapot. Addig nem igazán mehetünk társaságba:-( Maya egyébként jó kedvű, kicsit nyűgös,, nem evős, de nagyon-nagyon szeretetgombóc. reméljük hamar túl leszünk a dolgon. Mindenkinek köszönjük az aggódást. Aranyosak vagytok.

2009. júl. 16.

Reggel megyünk az orvoshoz

Folytatódik a hányás. De csak este vacsora után. Nem értem. Kedden este volt az első hányásunk, meg egy pici hasmenésünk. Szerdán semmi kaka, este kevés vacsi, majd mikor az utolsó falatot már fél órája tartogatta a szájában , akkor mondtam neki, hogy köpje ki. Kiköpte, de jött vele a többi is. Szóval újabb szőnyeg takarítás, utána vacsi, ami bent is marad és alvás reggelig. Ma minimális kaja, este egy híg kaki, normál mennyiségű vacsi, egy üveg tea, aztán egy büfivel a fél vacsi ismét landolt a gyerekszobában. Takarítás, majd vacsora és alvás. Annyira sajnálom szegény Cicót. Én meg persze betegre aggódom magam. Tény, hogy maya a hányós fajtából való, mert egy hiszti v. egy félre nyelt keksz darab is tud hányásban végződni, de ez már kicsit sok. Remélem holnap a doki után már okosabbak leszünk. Amúgy nem hinném, hogy komoly baja lenne. Azt érezném. De jobb az ilyet kivizsgálni.

2009. júl. 14.

Remélem csak ennyi volt

A mai napunk elég nyűgösen telt. Maya reggel 3/4 9- kor kelt de 10 kor szerintem már simán le tudtam volna tenni aludni. Azért csak kihúztuk ebéd utánig. Jó nagyot aludt, de nem az igazi volt amikor felkelt. Nem volt kedve se pancsizni se a házikójában játszani és volt egy hasmenésünk is. Aztán este vacsi után szólt, hogy Anya kaka és mutogatott, hogy menjünk be a szobájába. Épp, hogy beértünk totál összehányt mindent. Aztán mutogatott a popija fölé és mondta, hogy fáj. De 10 perc múlva semmi baja nem volt. Jó kedvűen játszott és azt mondta semmije nem fáj. Szóval remélem nem kaptunk be semmit ls csak ennyi volt. Magamat ismerve tuti óránként fogok éjjel bejárkálni hozzá.

Az Én házam


Rajongok a kis házikókért, ezért anyáéktól kaptam egyet. Azóta teljesen oda meg vissza vagyok a gyönyörtől. A házavatóra elhívtam a Flórát, hogy együtt élvezhessük a házikó kínálta lehetőségeket. Mindenféle variációt kipróbáltunk. Voltunk benn egyszerre vagy külön-külön, volt bent csak Anita, aztán Anita és Anya, volt, hogy Apa is benn volt, bár akkor más már nem fért be. És még sorolhatnám a variációkat, de akkora buli volt, hogy nem is emlékszem minden részletére. Kaja is volt ám! Apa melegszendvicseket gyártott, anya meg piskótából mackókat sütött. A buli folyamán egy hamis titokra is fény derült. Flóra az én Apukámat egész délután Apucinak hívta. Engem mondjuk ez kicsit sem zavart, de anyáék mindíg jót nevettek rajta. A buli végén megint együtt fürödtünk és most is nagyon élveztük. Flóra megmutatta, hogy hogyan tud egyedül mosakodni, meg azt is, hogy hogyan kell iszonyatosan sok fizet a fejemre önteni, majd megpacskolni a kobakomat:-) Fürcsi után volt még gyors vacsi és sajna a Flóra hazament. Pedig mi mondtuk, hogy aludjanak nálunk!! Na majd legközelebb. Engem sem kellett sokáig altatni és reggel f9-ig meg sem moccantam:-)


























2009. júl. 12.

Díjeső


Újabb cuki díjat kaptunk, ezúttal Claudiától. Köszönjük szépen Clau!!:-)

Vannak ám szabályok is:

1. Tedd ki a díjat a blogodra.
2. Linkeld ki azt, akitől kaptad.
3. Nevezz meg legalább 3 blogot.
4. Hagyj üzenetet a díjazottaknak a díjukról

Az én kiszemeltjeim a következők:



Szülinapi buli

Ahová pénteken hivatalosak voltunk. Betty néni ünnepelte az X -edik szülinapját. Kerty partynak lett meghirdetve, de az eső miatt félig kerty, félig lakás party lett belőle. Az oda felé vezető út ,nem volt éppen zökkenő mentes. Először is apa tudott egy hosszabb utat és nem kevés ideig utaztuk. Aztán. Kekszet majszoltam útközben, amit félre nyeltem és egy kisróka távozott a számon. Na jó nem kicsi volt hanem hatalmas. Váltás ruci persze ilyen mennyiségben nem volt nálunk, ezért meg kellett állni egy t-vel kezdődő és esco-val végződő áruházban ,hogy anya rucikat vegyen nekem. Még szerencse, hogy hatalmas leárazások vannak, így viszonylag olcsón komplett ruhatárat kaptam. Mire megérkeztünk az eső már szakadt és kevés esély maradt a sütögetésre. De szerencsére az égiek kegyesek voltak és hamarosan elállt az idő. Nagyon jól éreztem magam és új barátokra tettem szert, akikkel jót játszottam. A kedvencem Balás (Balázs) volt. Oly annyira, hogy egész este azt hajtogattam, hogy Balás, Balás , gyeje. Még az álmosság és nyűgösség jelei sem mutatkoztak rajtam, annyira elvarázsolódtam. Számunkra este negyed 11 kor ért véget a buli, amikor anyáék beraktak Artúr autóba és haza indultunk. A kocsiban pillanatok alatt elaludtam. Itthon egy röpke átöltözés és pelucsere erejéig felébredtem, majd húztam a lóbőrt reggel 8- ig. Vajon melyik illik legjobban a szerkómhoz??
Ugrálás a kanapén! Még jó, hogy a házi gazda nem látta.

Mira a csendes nézelődő



Részt vettem a kié lesz a mackó versenyben:-)


Apa,Balázs és Én




Anyáék egyen pólóban:-)












2009. júl. 8.

Kellemeset a hasznossal

Sor került Mayás életünk első nyaralására. Kornélnak tárgyalása volt Gunarason és mi is elkisértük, hogy együtt töltsünk egy hétvégét. A Forró családot is sikerült rábeszélnünk, hogy velünk jöjjenek. Pénteken reggel indultunk. Szerintem a fél házat bepakoltam de még így is hiány érzetem volt.Ugyan ezt tették Moncsiék is, szóval alig fértünk be az autóba. A babakocsi be sem fért, azt Moncsi férje hozta utánunk mert neki még dolgoznia kellett ezért csak este csatlakozott hozzánk. Az odafelé vezető út nem volt éppen csendes. Maya hulla fáradt volt mert elég korán kelt, viszont aludni nem akart, nehogy kimaradjon valamiből és óriás hisztit rendezett az autóban. Még meg is kellett állni. Aztán megérkezésünk előtt kb 20 perccel elaludt.Fel sem ébredt jó sokáig. Mi addig elfoglaltuk a szállásunkat, ami egy picike házikó volt erdő szélén az üdülő övezetben. Aztán megcéloztuk a strandot és vacsoráig haza sem mentünk. A lurkók nagyon élvezték és Mayáról már első nap kiderült, hogy nem egy hableány tipus. Sokkal jobban érdekelte a pancsinál a trambulin és a játszórészben elhelyezett házikó. Ki sem lehetett onnan robbantani. Ha mégis sikerült, 5 perc múlva már megint rohant a házikóba:-) Este aztán a két hulla fáradt gyerkőc együtt vacsizott és aludni is egyszerre mentek. Persze külön szobába, mindenki a saját ágyikójába. Reggel borult égre ébredtünk de hamar elmentek a felhők és mehettünk megint a pancsizdába. A hatalmas pancsolás után ebédeltünk. Hekket ettünk mint előző nap és Mayát még egy kis alvásra is sikerült rávennem ebéd után. Alvás után ismét sláger volt a trambulin, a kisház és még rajzoltunk és gyöngyöt is fűztünk. Pikk-pakk elrepült a délután és megint mehettünk vacsizni. Estére annyira el voltak fáradva csemetéink, hogy elég nehezen aludtak el . Viszont reggelig szinte meg sem moccantak. Mi pedig nyugodtan vacsorázhattunk,(hozzáteszem kedves férjeinknek köszönhetően éjfélre lett kész a vacsora) :-) iszogathattunk és beszélgethettünk. Reggel aztán ismét kimentünk a strandra, délben gyorsan megebédeltünk, aztán betuszkoltuk magunkat az autóba és meg sem álltunk hazáig. Összességében szuper volt ez a 3 nap, a gyerkőcök egy két hiszti kivételével jól viselték az otthoni környezetből való kiszakadást és mi is nagyon élveztük. Augusztusban kicsit hosszabb időre újra nekivágunk egy közös nyaralásnak.

2009. júl. 2.

Élni tudni kell kéremszépen

Nagyon jó dolgunk van mióta visszajött a jó idő. Vagy mi megyünk valahová, vagy hozzánk jön valaki. Most mi mentünk. Maka nagyszüleihez pancsolós paryra. Persze ahogy elindultunk itthonról, Artúr autó fölé osont egy felhő és elkezdett esni az eső. Egész úton csak esett és esett. Sehol egy darab felhő nem volt az égen, csak ez az egy és ez kitartóan követett minket. Majd mikor megérkeztünk, őfelhősége is letáborozott kicsit a kertben. De nem akadályozott meg minket a hatalmas pancsiban, meg szerencsére gyorsan tovább is állt. Szóval mire megbarátkoztam a vízzel már sütött is a napocska.





A pancsiért cserébe, gyorsan lenyírtam a füvet, hogy máskor is jöhessek.



Gyors pelucsere. Anya rendszeresen eljátssza, hogy fordítva adja rám és kezdhetjük elölről:-)





Aki nem dolgozik, ne is egyék! Ez ránk nem vonatkozik mert megállás nélkül dolgoztunk igy megérdemeltük a finom répatortát amit Maka papája sütött.




hamar elröppent a bulira szánt idő és indulni kellet haza vacsizni és pancsizni. indulás előtt azért még felhívattam anyával a Nanát (Anyanagyit) élménybeszámót tartani. Nagyon jól éreztük magunkat. Remélhetőleg hétvégén is legalább ennyire jó lesz nekünk, ugyanis elutazunk ide, egy egész hétvégére. Visszük magunkkal Makáékat is. juppié!! Már nagyon várjuk!!