Kisoroszlán simogatás

Céljából mentünk el az Abonyi állatkertbe. Anya hallotta a rádióban , hogy pár héttel ezelőtt az abonyi állatkertben született 3 darab kisoroszlán, akiket az oda látogatók meg is simogathatnak. Anya rögtön úgy látta jónak, hogy ebből a programból nem maradhatunk ki. Ha nem is simogatunk, de legalább látunk kisoroszlánokat. Ebéd után autóba pakoltuk magunkat és elindultunk. Az út pont megfelelő hosszúságú volt egy ebéd utáni alváshoz. Emma barátnőmékkel már az állatkertben találkoztunk. Az állatkert szép és mindenféle állat megtalálható benne. A játszóterére viszont ráférne egy kis átalakítás. Négy órára volt kiírva a következő oroszlán simogatás így volt még időnk bőven barangolni. Háromnegyed négy körül értünk vissza az oroszlánok kifutójához ahol már elég népes társaság várakozott. Anyáék nem is értették, hogy ezek az emberek hol voltak eddig. Szóval négyig türelmesen várakoztunk. A tömeg pedig egyre nagyobb lett. Persze a nénik és a bácsi nem sorba álltak hanem mindenki furakodott a másik elé. Négykor aztán kijött a kedves gondozó bácsi és elmondta, hogy mindjárt ki fogják hozni a három oroszlánt és ha lehet legyen már mindenki csendben , mert ha nagy a zaj akkor az oroszlánmama és az oroszlánpapa dühbe gurul és lőttek a simogatásnak. Úgy tünt mindenki megérteette. Aztán kijöttek az oroszlánok. Pontosabban csak kettő, mert a harmadik olyan lusti volt, hogy kosarastól kellett kihozni. A gondozó néni pedig kihozta közénk az egyik oroszlánt. Na akkor lett csak igazán hangoskodás, tülekedés. Anya nem is nagyon erőltette a simogatós dolgot. Esélytelen volt. Hihetetlen volt ahogy felnőtt emberek tapossák egymást, és lökik félre anyát és engem, meg más kisgyerekes szülőket is. Ha mindenki sorban állt volna lehetett volna legalább fényképezni. Mert így még azt sem lehetett. Ott is hagytuk a tömeget oroszlánostul együtt. Mondjuk engem az oroszlánoknál sokkal jobban érdekelt az egyik kislány macis bicója, meg a hinta. Még megnéztük a Buborék névre hallgató vizilovat, fagyiztunk egyet és búcsút intettünk Abonynak és az oroszlánoknak, akik egy hét múlva már olasz kisoroszlánok lesznek.

Vére itt a tavasz. Vagy legalább is remélem! Ezt gyorsan megünepeltük szombaton egy állatkerti sétával. Emmá-Olivér testvérpárossal és szüleikkel mentünk. Sajna a pillangó ház záva volt. De azért maradt még látni való bőven. A legérdekesebbek mégis a galambok, Maya nyelven makák, vagyis madárkák voltak akiket jól meg lehetet kergetni. Csak elkapni nem tudtam egyiket sem mert túl gyorsak voltak. Aztán etettünk még libucikat és kacsát is. Egészen közel merészkedtek és szószerint kiszedték a nyamit a kezünkből. Nagyon nagyon aranyosak voltak és nem csiptek picit sem. Anya nagy megkönnyebbülésére. Aztán még lovagoltam fa hangyócán, meg fa oroszlánon is. Sőt volt alkalmunk hallani mennyire félelmetes hangot ad az oroszlán, ha valami nem tetszik neki. Először azt hittük, hogy a kihangositóból jön a félelmetes kiabálás. Mikor odaértünk akkor láttuk csak, hogy ez bizony nem a kihangositó hangja. Mire az elefánthoz és a vizilóhoz értünk már nagyon nem volt kedvem állatokat nézegetni. Mondjuk érthető mert megint nem aludtam ki magam a fogacskám miatt. Szóval gyorsan a kijárat felé vettük az irányt és hazajöttünk.

ismét állatkert

Annyira tetszett az állatkert, hogy pénteken ismét meglátogattuk az állatkákat. Apa szabit vett ki, hogy láthassa mennyire élvezem a dolgot. Vittük magunkkal Zsuzsi mamát is. Ott folytattuk az állatkerti sétánkat, ahol kedden abbahagytuk. Volt amire kedden nem aradt idő mert álmos lettem. A pillangóknál kezdtük. Szivem szerint egész nap itt maradtam volna annyira tetszett. Aztán láttam még ürgéket, kecskét, tevét, lámát, bocit és papagájt. Ezeket nem sikerült megnézni kedden. Azért azt is élveztem amit már láttam.

Első látogatásom az állatkertbe

Sikerült rábeszélni a nagyit, hogy kedden reggel ne menjen haza, hanem inkább csináljunk valami jó kis programot. Végülis az állatkert mellett döntöttünk. Jó választás volt, mert annak ellenére, hogy még csak ilyen picike vagyok, nagyon élveztem. Annyi látnivaló volt, hogy nem győztem kapkodni a buksimat. Ráadásul fel van újítva az állatkert és igy még szupibb volt. Sokkal nagyobb helyet csináltak az állatoknak és van egy nagy szavanna kifutó is, ahol szinte az összes állatot megtaláltuk aki a szavannán lakik. A kedvencem a Zsiráf volt. Alig láttam el a fejéig, olyan magas volt. De láttam még majmocskákat ,oroszlánt, aki sajana aludt ,így nem tudtam neki megmutatni mennyire ügyesen utánozom a hangját. Aztán voltunk még a fókáknál, akik a pingvinekkel laknak együtt. Láttuk ebédelni a jegesmacikat, sok-sok halacskát az uvegfalon keresztül és végül a japán kertbe is eljutottunk. Sajna nem sikerült az állatkert összers lakójához ellátogatni, mert nagyn elfáradtam és hazaindultunk. Legközelebb ott folytatjuk ahol abbahagytuk.