Lilypie Third Birthday tickers

2008. nov. 30.

Advent Angyalai


Az első vasárnap angyala


Négy héttel karácsony előtt, valami nagyon fontos dolog történik. Egy angyal, kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert tulságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdi azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni Őt.


Figyeljétek a kék angyalkát!!!

2008. nov. 29.

Közös blog


Az történt,hogy Marcipán cinkostársammal közös blogot indítottunk útjára Hol volt hol nem volt... címmel,ahol a közösen véghez vitt huncutságainkról olvashattok.Remélem tetszeni fog,szeretnénk majd minél több visszajelzést:):):)

2008. nov. 26.

Szórakoztatom az őseimet

Tegnap este igencsak jó kedvemben voltam. Gondoltam anyáékat is megnevettetem. Felkaptam hát anya egyik szekrénybe bepakolásra váró bugyeszát és sapit csináltam belőle. Így rohangáltam a lakásban és mórikáltam magam a tükör előtt. Az ősök meg persze fulladoztak a nevetéstől. Vicces csajszi vagyok állítólag. Szóval ha valkinek rossz keve van, nyugodtan jöjjön el hozzánk. Garantáltan felvidítom.

Az adventi koszorú hagyománya




Az első karácsony, amikor a koszorú az áhítatos várakozás részévé vált, 1860-ban volt, amikor a berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor az ünnep előtt gyertyákkal díszített kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a még karácsonyig hátra lévő idő múlását. Talán az árvaházi gyerekek másoknál még türelmetlenebbül várhatták a karácsony érkezését.



Még előbb, a románkori templomokban is voltak körcsillárok, de a múló idő jelzése meggyújtott gyertyákkal, ez a gondolat volt maga az újdonság. A fenyőkoszorút kezdték használni erre a célra világszerte. A népszokás szerint koszorút kötöttek a nyári napforduló napján is, amikor legrövidebb az éjszaka, vagyis június 24-én Keresztelő Szent János, vagy a hagyományos hazai megnevezés szerint Szent Iván napján: virágokból, aratás befejeztével kalászos szalmából, szüret végeztével szőlőből. E nagy múltú szokások mellé a múlt század második felében került az adventi koszorú hagyománya.Az adventi koszorút az észak-német területeken, főleg protestáns környezetben készítették századunk elején. Majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Magyarországon főleg a második világháborút követő időben vált szokásossá, templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút a csillárra függeszteni. Különös izgalma az adventi vasárnapoknak: először egy, majd két, három, végül négy gyertya gyulladhat meg rajta...

Ha eljön az Advent


A latin eredetű szó - adventus - eljövetelt jelent. S a keresztény hagyományoknak megfelelően Jézus megszületésére való várakozás, a lelki felkészülés, a reményteli várakozás időszaka. Advent időszakában ráhangolódunk az ünnepekre, ezt jelzi hetente a gyertyagyújtás is. Az advent kezdete az egyházi év kezdetével esik egybe, Szent András napjához (XI. 30.) legközelebb eső vasárnap, s négy karácsony előtti vasárnapot foglal magába. Az advent varázslatos hangulatát, a karácsonyi várakozást a régmúlt mitológiája alakította ki.
Az adventi ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza. Abban az időben az emberek még hittek a boszorkányokban, gonosz lelkekben, varázslókban, mindenféle régi istenekben, éppen ezért használtak misztikus dolgokat. Például, koszorút fontak vesszőből, fűzfából és fenyőágakból, amelyet arany vagy piros színű szalaggal díszítettek. Minden egyes szín, forma sajátos jelentést hordozott. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, az arany és a sárga pedig a fényé. A kör alakú forma az örökkévalóság jelképe, a varázserőé, ami soha el nem múlik. Úgy tartották, hogyha ilyen "szent" koszorúkkal veszik körbe a házakat, az elűzi a gonosz szellemeket.
Ezek az ősi rituálék azonban, szép lassan feledésbe merültek. 1838-ban Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész az általa alapított gyermekotthon egyik termébe egy hatalmas csillárt készített fából. Erre a csillárra minden egyes istentisztelet alkalmával egy gyertyát tűzött. Ez a kedves szokás hamar követőkre talált, de csak 1860-ban alakult ki az a forma, hogy csupán csak négy gyertyát, az advent négy vasárnapjának jelképét tűzték a koszorúra. A négyes szám a karácsonyt megelőző négy hetet jelzi. Minden héten eggyel több gyertyát meggyújtva, az egyre növekvő fény, az egyre közeledő ünnepet jelzi. Ezeket a várakozással teli heteket régen szigorú böjttel töltötték az emberek, eljártak a hajnali misére (ún. angyali vagy aranyos mise), amit Szűz Mária tiszteletének szenteltek.
Kiderült a hóval kapcsolatban, hogy egyenlőre jobban szeretem nézni, mint sétálni benne, vagy megfogni. Aggodalomra azonban semmi ok, mert a homokkal is így voltam. Idő kellett amígy megbíztam benne és megszerettem. Ez van. Nem adom olyan könnyen a bizalmamat:-)

2008. nov. 24.

Kukucs! újra itt vagyok!!!


Ezer bocsánat az egy hetes kihagyás miatt, de doktor bácsinál volt a számítógépünk, mert eléggé beteg lett. Meg én is. Már mind a ketten jól vagyunk. Bocsánat mind a négyen, mert apa és nagyi is beteg lett. Csak anya tartotta a frontot hősiesen. Betegségem oka a fogacskám volt, az a fránya kis 6-oska aki kidugta a kis buksiját aztán gyorsan vissza is bújt. Szóval még mindíg 5 fogacskával rendelkezem. Ez alatt az egy hét alatt randiztam sokat-sokat a Marcival, Flóráztam, játszóházaztam és dédilátogatóban is voltam.

Ma pedig örültem a hónak!!!!

2008. nov. 19.

csere-bere




Moncsi néni és anya nagyon okos dolgot eszeltek ki. Mégpedig azt, hogy játékokat fogunk csere-berélni. Sikerült eddigi életkénk alatt rengeteg játékot felhalmozni, de a másé mindíg érdekesebb. Ez a csere-bere azért is jó mert nem lesz itthon még több felesleges játék. A cserét a Marci tanuló kutyusával és az én zenélő házikómmal kezdtük. Mondanom sem kell ugye, hogy a cserét követő reggel kerestem a házikót, hogy játszak vele. Pedig legalább egy hete hozzá sem nyúltam. Aztán anya elmagyarázta mégegyszer, hogy a házikó helyett most kutyus van. Azóta sem kerestem a házikót.

2008. nov. 15.

Játszóházban

A trambulin

Játszóházban voltunk a héten, Flóra barátnémmal. Ott volt egy hatalmas trambulin, amit igencsak a szívembe zártam.Így bohóckodtam rajta.

2008. nov. 14.

Rózi a kivételezett







Van Nekem egy Rózi nevezetű babám akivel osztozom az ágyikómon amikor alszom. Rózin kívül még Ricsi bohóc és egérke is velem alszik, de ők nem kivételezettek. Rózi abban a megtiszteltetésben részesül minden reggel, hogy megkapja a dudumat (cumi). Aztán anyának jól meg kell puszilgatnia Rózit. Ha nem teszi, akkor Rózi repül ki az ágyból mint a győzelmi zászló. Szóval anya minden reggel lelkesen puszilgatja Rózit, én meg örülök neki.





























2008. nov. 12.

Napi jóga

Nem múlik el nap anélkül, hogy ne jógáznék. Legtöbbször este lefekvés előtt szoktam hódolni e tevékenységnek, de van, hogy napközben is tornázom.

2008. nov. 7.

Legutóbbi Marci látogatásunk igencsak jól sikeredett. Elég nagy köztünk az összhang:-) Mondjuk lassan féltékeny leszek anyára, mert Marcipán hamarabb mondta ki a nevét mint az enyémet. Az én nevemet ki sem mondja. A puszikban is osztoznom kellett anyával, mert kapott Ő is rendesen. Szóval ez egy ilyen puszilkodós, egymás itatójából ivós sátorbabújós kis délután volt. A képek magukért beszélnek.

2008. nov. 5.

Kajcsi önállóan
















Mostanában hajlandó vagyok megenni amit anya főz. Eddig a leves a kedvencem sok-sok tésztával. Ebből gondolták anyáék, hogy bejön nekem a tészta. Namármost. Mivel bejön nekem a tétta, ezért kaptam is belőle egy tányérkával. Nem is akármifélét, hanem paradicsomosat, sajtocskával. Nagyon-nagyon ízlett és nem hagytam, hogy apáék segítsenek megenni. Egyedül lakmároztam meg az egészet.

Teletubbies







Na, valahogy ilyen az, amikor teljesen elmélyülve nézem a teletubbiest. Anyáék remélték, hogy engem ez a mese nem fog érdekelni, de hát nem így történt. Egyre jobban érdekelnel engem ezek a kedves kis manócskák. Ezért reggelente fél 9 től 9-ig nem ér engem zavarni.