A mi 2009- es karácsonyunk így telt

24.-én reggel mire felébredtem, az angyalka egy csodálatos karácsonyfát hozott a nappalinkba. Nagyon tetszett, jól meg is vizsgáltam és beosztottam, hogy melyik dísz kié! Minden családtagomnak és ismerősömnek jutott szerencsére. Aztán apával játszottunk, anya meg sütött-főzött mert ebédre jöttek a Mamáék. Azt, hogy a Mamáék ide érjenek már nem vártam meg, mert anya gyors ebéd után hamar ágyba dugott, hogy délutánra kipihent legyek. A délután az ajándékok bontogatásával és kipróbálásával telt. Nagyon hasznos és klassz ajándékokat sikerült az angyalkának beszereznie. Miután Mamáék elmentek, hármasban folytattuk a karácsonyozást lefekvésig. A sok ajándéktól annyira fel voltam dobva, hogy alig lehetett ágyba varázsolni. Pedig muszáj volt, hogy kialudjam magam mert mozgalmas nap állt előttem. Reggel összeszedtük magunkat és meg sem álltunk a Papáékig. Képzeljétek itt is volt karácsonyfa és az angyalka itt is hagyott nekem ajándékokat. Még anya kiskori kesztyűjét is elküldte nekem a dédivel. Ennek mondjuk anya örült a legjobban. Ettünk-ittunk, játszottunk, Apa felturbózta a számítógépet és bevezette papát az internet rejtelmeibe. Gyorsan szaladt az idő, nekünk pedig indulni kellett tovább a dédiékhez.

A kocsiban még véletlenül sem aludtam el , pedig fáradt voltam. Nem akartam egy percet sem elvesztegetni a karácsonyból. Itt is volt karácsonyfa és az angyalka itt is hagyott nekem ajándékot bőven. Meg persze a Flórának is. Flórával ismét hamar egymásra találtunk és jól elszórakoztattuk a többieket. A Nanát most sem hagytam egyhelyben ülni és nem is menten nélküle sehova. A szájfényt is megtanultam profi módon használni és nem csak magamat tudom kicsinosítani vele hanem bárkit aki hagyja. Nagyon szép és szeretetteljes délutánt sikerült együtt eltöltenünk. Csak olyan rövid volt. Azt hiszem a dédi volt a legboldogabb, hiszen az egész család együtt volt. Mi pedig azért adtunk hálát az angyalkáknak, hogy Ő is velünk lehetett. Gyorsan repült az idő és este lett. Indulnunk kellett haza, hogy a kocsiban kipihenhessem magam.

Karácsony utolsó napjának délutánját Emmáéknál töltöttük, baráti körben. Emmáék nemrég költöztek új lakásba, ezt mentünk megnézni. Hatalmas bulit csaptunk az Emmával. Az ősök csak néztek, hogy milyen jól elvagyunk. Szinte ránk sem kellett kukkantani. Ettünk-ittunk, fogócskáztunk, csúszdáztunk, bújócskáztunk, ágyon ugráltunk, elfáradtunk. Emmával hatalmas cimbik lettünk.

Hát így telt a mi kis karácsonyunk.

Szeretetben gazdag, Békés, Boldog Karácsonyt Kívánunk Mindenkinek!!!!

Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,
a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.
Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,
s a gyertyafényénél még a csillag is táncol.

Mikor a fenyő illata megérinti szívünk,
ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk.
Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni,
és másokért a szokottnál is többet tenni.

A rohanó világban megkoptak a fények,
halványak a hitek, és halványak a remények.
Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,
őszintén szeretni, és bízni a jóban.

Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,
S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.
Hisz ma este mi is gyermekek vagyunk,
s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk.

Karácsony először

Reggel mikor felkeltem nem mindennapi látvány fogadott a nappaliban. Egy igazi gyönyörű karácsonyfa. Teljesen elbűvölt a látványa. Csak azt nem értem miért nem hagyták anyáék, hogy a golyókat leszedjem vagy összeroppantsam. Még jó, hogy anya elővigyázatosságból csak műanyag golyókat rakott a fára. A délelött sütés- főzésel telt met zsuzsi nagyiék jöttek ebédre. Azán vendégeg ide vagy oda, Én nem voltam hajlandó lemondani az ebéd utáni sziesztámról és elmentem tetikélni. Sikerült is aludnom vagy két órát. Mikor felébredtem kezdetét vette az ajándékozás. Miután mindenki kellőképpen kiörömködte magát, nagyiék hazamentek és mi hármasban folytattuk a szent estét. Mi ekkor ajándékoztunk egymásnak. Szóval igy telt az én első szent estém, amiből ugyan még nem sokat értek, de nagyon jól éreztem magam.

Karácsony másodszor

A karácsony első napja (25.) nálunk mindig anya családjának a meglátogatásával telik. Előszőr a papáékhoz mentünk. Papáék már nagyon vártak minket mert régen találkoztunk. Ott volt a dédim is. Nagyon finomat ebédeltünk és a karácsonyfájuk is hatalmas volt. Az ajándékoknak is nagyon örültem, bár nem sokáig kötötték le a figyelmemet. Inkább kihasználtam, hogy én vagyok a középpontban vagy Mázli kutya játékaival játszottam. Aztán lassan elindultunk mert elálmosodtam és még sok dolgunk volt.

Karácsony harmadszor

A Papáék után Ángyikáékhoz mentünk. A Dédinél szoktak lenni a karácsonyi bulik, de Ő sajnos nagyon beteg lett karácsony előtt, ezért ángyikám csinálka a kari bulit. Én és Apa kicsit késöbb csatlakoztunk a bulihoz, mert a papáéknál annyira elfáradtan, hogy a kocsiban csucsókáltam egyet. Apa meg vigyázott rám. Ezért a Flórával sajna nem sokat találkozhattam, mert mire én felébredtem, Ők már indultak haza mert Floresz teljesen kifáradt. Mondjuk ezt már megszoktuk, hogy általában ellentétesen alszunk:-) A buli középontja természetesem itt is én voltam. Még azért sem szólt rám senki, hogy kipakoltam az egyik ruhásszekrényt. Egy percig sem hagyott a családom unatkozni. De én sem őket!!! Imádom a bulikat!! Szóval szerintem nagyon jól telt az idei karácsonyom. Remélem jövőre (vagyis idén) Ugyanigy teljes létszámban ünnepeljük ezt a gyönyörű ünnepet.

Az adventi koszorú hagyománya

Az első karácsony, amikor a koszorú az áhítatos várakozás részévé vált, 1860-ban volt, amikor a berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor az ünnep előtt gyertyákkal díszített kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a még karácsonyig hátra lévő idő múlását. Talán az árvaházi gyerekek másoknál még türelmetlenebbül várhatták a karácsony érkezését.



Még előbb, a románkori templomokban is voltak körcsillárok, de a múló idő jelzése meggyújtott gyertyákkal, ez a gondolat volt maga az újdonság. A fenyőkoszorút kezdték használni erre a célra világszerte. A népszokás szerint koszorút kötöttek a nyári napforduló napján is, amikor legrövidebb az éjszaka, vagyis június 24-én Keresztelő Szent János, vagy a hagyományos hazai megnevezés szerint Szent Iván napján: virágokból, aratás befejeztével kalászos szalmából, szüret végeztével szőlőből. E nagy múltú szokások mellé a múlt század második felében került az adventi koszorú hagyománya.Az adventi koszorút az észak-német területeken, főleg protestáns környezetben készítették századunk elején. Majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Magyarországon főleg a második világháborút követő időben vált szokásossá, templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút a csillárra függeszteni. Különös izgalma az adventi vasárnapoknak: először egy, majd két, három, végül négy gyertya gyulladhat meg rajta...