Lilypie Third Birthday tickers

2010. jan. 31.

Évek óta nem volt ekkora

Hó! Tegnap hajnal óta szinte egyfolytában esik. A közlekedés gyakorlatilag megbénult és az én délelőtti programomnak lőttek. De nem bánom! A kertben,térdig éra a hó és minden olyan gyönyörű. Maya teljesen megbarátkozott a hóval és már élvezi is a havazós dolgokat. Kapott tegnap egy szánkót amit nem volt könnyű beszerezni, mert hiánycikk! Gondolom nyáron majd árulják.. És szerencsére nem kellett szembesülnünk a problémával, hogy feleslegesen kapta, mert élvezi a szánkózást. Az alvásokat kivéve, szinte egész délelőtt és délután kint vagyunk a levegőn. Gondolom ennek köszönhető, hogy ébredés mentes volt az éjszakánk:-) Tegnap délelőtt Emmáékkal, ma pedig Makáékkal havaztunk. Délután pedig még vár ránk egy hóember építés.


2010. jan. 30.

Megvannak a nyertesek!!!!!

Névszerint:
1- Marcipánék
2- Tündérlányék
3- Regiék
A vigaszdíjasaink pedig Blankáék:-)
Szívből gratulálunk és nagyon örülünk Nektek!!!
Nics is más dolgotok, mint elküldeni nekem a címeteket és várni a postást:-)

2010. jan. 29.

Mert adni jó!!!!

Marcipánéknál leltünk erre a jó kis játékra és nem hagyhatjuk ki, hogy ne csatlakozzunk mi is. Több okból is örülök a játéknak. Először is mert Nyertünk!!Másodszor mert szeretek ajándékot adni. Minden ok nélkül is, csak úgy. Harmadszor,imádok kreatívkodni. Végül, de nem utolsó sorban, szeretném ha Maya már most megtanulná és átérezné, hogy nem csak kapni, hanem adni is jó:-)
Ezzel elárultam, hogy az ajándékok Maya keze által fognak elkészülni. (Na jó kicsit lehet, hogy besegítek neki:-) )
Szabályok:
Bárki játszhat akinek blogja van.
Az első 3 ember, aki kommentet ír ehhez a bejegyzéshez, ajándékot kap.
Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napban kell eljuttatni a szerencsés nyerteshez.
Előre kell fizetni úgy, hogy ezt a felhívást közzéteszitek a blogotokban.

2010. jan. 25.

Ó azok az éjszakák!!

Amikben mostanság részünk van. Maya meggyógyult teljesen. Viszont amióta hazajöttünk a kórházból, még egyetlen éjszakát sem aludtunk végig. Maya minimum 8 szor kel. Az első ébredése kb fél 11 körül van, aztán reggelig másfél két óránként. Persze ebben teljesen kifárad és reggel 8 f9 kor úgy kell felébresztenem, mert ha később kel, nem tudom ebéd után lefektetni. Az ebéd utáni alvások is lerövidültek és sírva kelősek. Először arra gondoltam, hogy biztosan én hiányzom neki, hiszen a kórházban éjjel is vele voltam, itthon meg két éjszakát együtt aludtunk. Ma hajnalban magam mellé akartam fektetni, de éppen, hogy párnát ért volna a fejünk, szólt, hogy vigyem vissza a szobájába az ágyába. Szóval nem az én hiányom a nem alvások oka. A fogára gyanakszom még, mivel a nagyrágóinak a negyedik csücske még hiányzik. De ha az sem hát akkor nem tudom. Ha a kórházi nem alvásokat is beleszámolom, akkor az azt jeleni, hogy immáron 10 napja nem alszom. Meglehet ám ezt is szokni, de szivesen aludnék már. Történnek azért jó dolgok is. Mayának farkas étvágya van. Szinte mindent megeszik, a húson és a gombán kívül. Még a krumplifőzeléket is. Lassan az idomai is visszanyerik régi formáikat. Egyre szebben beszél. És beszél és beszél. Reggeltől estig. Imádom!!! A karanténnak is vége, igy ma vendégül láthattuk Moncsit és Makát. A lurkók szokás szerint most is jót játszottak, persze csak egymás mellett, a Tesz-vesz várost viszont a legnagyobb összhangban nézték. Közben káposztás tésztát ettek, bár szerintem észre sem vették, hogy ettek úgy belemerültek a mesébe. Jó kis délután volt. Maya úgy elfáradt, hogy még 9-kor is ébren volt, nem tudott elaludni. Sőt az egyik szobába visszahívás alkalmával közölte, hogy -Anyuci ágyában alszom:-) Alig bírtam rávenni a saját ágyában alvásra.

2010. jan. 24.

Enyhe célzás

Halló Moncsi!
Halló Maka!!
Meggyógyultam!!!

2010. jan. 21.

És a befejezés

Szóval hétfőn hazajöttünk. Kedden viszont Maya megint rosszabbul lett. Hányingere volt és annyira ment a hasa, hogy mire kicseréltem a pelenkát, meg beraktam a ruhákat áztatni addigra kezdhettem mindent előlről. A pelus semmit nem tartott meg mert szószerint folyt belőle a dolog. Jött megint a kétségbeesés és a telefonálgatás a kórházba. Az volt ugyanis a baj, hogy egyáltalán nem ivott semmit. Félő volt, hogy megint kiszárad. A kórházba viszont addig nem vihettem vissza amíg a háziorvos rá nem bólint. A háziorvos viszont csak 4 -től rendelt kijönni meg csak másnap tudott volna. De rendes volt, mert láttatlanba megírta a beutalót, csak el kellett hozni. Aztán szerencsére nem lett rá szükség, mert Maya egy majd 4 órás alvás után rögtön teát kért és rajzolni akart. Akkora kő esett le a szívemről, hogy csak na. De a bőröndből csak este mertem kipakolni. Mostanra úgy néz ki, hogy elfelejthetjük lassan ezt az egészet, mert ma már egyetlen hasmenése sem volt, az étvágyára pedig nem panaszkodom. De olyan kis vékonyka lett. Mindene. Kivannak a bordái és pálcika lábai lettek. Könnybe lábad a szemem ha ki meztelen testét meglátom. Kb 1 kilo minusszal zártuk ezt a vírust.
Szeretném mindenkinek megköszönni az érdeklődést, bíztatást, lelki támaszt, Moncsinak az ebédet és, hogy ennyire jó barát!!!

Elmút napok viszontagságai 2

Itthon némi ebéd után lefeküdtünk aludni, mert nagyon kimerültek voltuk. Aludtunk is bő 3 órát de ébredés után Maya belázasodott. Kapott lázcsillapítót de csak nehezen vitte le a lázát. A kedve sem volt túl jó és késő délután megérkezett az első hasmenés is. Majd a következő és egy újabb hányás. Hívtam rögtön a kórházat mert Maya egyik pillanatról a másikra olyan gyenge lett, hogy a lábán nem tudott megállni. Mondták, hogy azonnal vigyem vissza, mert ki fog száradni megint. Nagyon megrémültem, de nem volt idő az aggódásra. Ami a kezem ügyébe esett ruha, játék, mesekönyv behajigáltam egy bőröndbe, kicsilányt felöltöztettem és betuszkoltam magunkat az autóba. Egész úton azon aggódtam, hogy nehogy hánynia kelljen, vagy menjen a hasa. Meg ugye kiszáradáskor az is elég nagy veszélyt jelent, ha a gyerek elalszik, mert nem lehet őket felébreszteni. A doki mondta nem én találtam ki. Végtelennek tűnt a fél órás út akórházba. Egész úton ráztam a Maya kezét, lábát és néztem a pulzusát. Mert persze, hogy elaludt. Vezetés közben meg nehéz lett volna ébren tartani. És még a hó is elkezdett esni. Na azért csak megérkeztünk. Maya és bőrönd kocsiból ki és irány a betegfelvétel. Maya közben felébredt, de alig volt magánál és persze, hogy hányt. Szerencsére előre vettek minket, megvizsgálták a Mayát és mondták ,hogy ez bizony már a Sz. László kórházra tartozik, mert hamenős gyereket ők nem vehetnek fel az osztályra. Szuper. Szóval ismét kocsiba be és irány a László. Még szerencse, hogy a Heim Pálba nem kellett a bőröndöt végig cűgölnöm, mert a váróban egy nagyon kedves anyuka vigyázott rá amig végeztünk. Szóval Lászlóba megérkezünk, papírokat leadtam. A nővérkék nagyon kedvesek voltak és próbáltak nyugtatni, ami nem ment nekik könnyen. Az orvosra másfél órát kellett várnunk, mert egyedül volt. Maya az egészet végig aludta a kezembe. Csak az infulzió bekötésére és a vérvételre ébredt fel. Nagyon sírt és kétségbe volt esve, nem értette, hogy mi történik már megint. A véreredmény rögtön meglett és az is alátámasztotta, hogy ki van száradva. Nagyon el volt savasodva a vére. A 0 körüli eredmény a jó, Neki viszont -20 volt. Megkaptuk a szobánkat és innentől kezdve kicsit nyugodtabb lettem. Rendszeresen ránk néztek ,Mayának nem lett láza és a sok infulziótól jobban lett. Én is pihentem egy keveset, bár ágyat nem kaptam, de volt két székem. Maya reggel fél 10-ig fel sem ébredt. Az infulziók meg du 5-ig folyamatosan mentek. A délután elég hasfájósan telt, de aztán egy teli pelussal elmúlt a hasfájás. Vettek belőle mintát és kiderült, hogy Rota vírusunk van. Ráadásul elé makacs. Gyógyszeres kezelést nem igényel, ki kell ürülnie a szervezetből. Hétfőn engedtek minket haza. Folyt köv..
Ui:A kórházban mondta nekem a Maya ébredés után:-Maya kicsi baba, Anyuci a legfontosabb!! El sem tudom mondani mit jelentett nekem ez az egy mondat ennek a kicsi gyereknek a szájából.

2010. jan. 19.

Elmúlt napok viszontagságai 1

Péntek reggel kezdődött. Maya reggel 6 kor riadózott. Köhögött és hányt, de nyálon kívül semmit. Aztán 7-kor és 8-kor is. Semmi komolyra nem gondoltam, mert ha jön a foga Ő szokott hányni. Akkor kezdtem gyanakodni, hogy valami nem stimmel, amikor a reggeli kakaója is kijött. Délben már aggódtam mert akkor már kb a 6. hányáson voltunk túl. Hívtam a dokit, aki természetesen szabin volt, a helyettese 4 től rendelt. Addigra M.apuka is hazaért és mentünk a dokihoz. Rögtön előre vettek minket amint megláttak. Maya nem volt túl jó állapotban. A rendelőben is hány. Annyira ki volt merülve, hogy meg sem mozdult, csak lógott keze lába és félig aludt. A dokinő semmi jóval nem kecsegtetett. Azt mondta menjünk haza, adjunk neki kólát és ha kétszer egymás után azt is kihányja akkor irány a kórház, mert ki fog száradni. Menjünk haza?? Adjak neki kólát??? Na nem. Rögtön indultunk a Heim Pálba. Ott megállapították, hogy piros a torka és ki van száradva. Rögtön kaptunk egy ágyat, vért vettek és bekötötték az infulziót. A doktornő akihez kerültünk nagyon profi és alapos volt. Később Maya láza is felment. A lázcsillapító nem használt, szóval jött a hidegvizes lepedő. Szerencsére csak egyszer, mert rögtön lement a láza. Aztán visszajött a doktornő és mondta,hogy fel fognak venni minket osztályra mert ez a vírusos fertőzés ami fenn áll eltarthat 2-3 napig is. Az infulziótól jobban , lett és már bohóckodni is volt kedve. Közben műszakváltás volt és másik doktornőt kaptunk. Szerinte nem kell osztályra felvenni minket és ha reggelre láztalan a Maya akkor mehetünk haza. Éjjel azonban megint felment a láza, de legalább nem hányt már és ivott is rendesen. A kórházi teára azt mondta, hogy- Hú de fincsi anyuci. Csokis tea. Aztán reggelre megint lement a láza és hazaengedtek. Mindenkit végigtelefonáltunk, de nekem nem volt felhőteln az örömöm. Volt egy olyan érzésem, hogy ennek még nincsen vége .Folyt köv..

2010. jan. 10.

Bevállt

Az ötlet, amit Moncsitól kaptam. Csináljak fogpiszkálós katonákat, hátha Maya jobban reggelizik. És láss csodád!! Kb 3 perc alatt tüntette el a reggeliét, nem kellett könyörögnöm és mindenféle dolgot kitalálnom, hogy egyen. Szerintem a fél órához viszonyítva ez nem is olyan rossz.:-) Köszi Moncsesz!!!!

2010. jan. 7.

Végre


Olyan hó esett az égből ami tapad is. Az elmúlt havak nem igazán voltak alkalmasak hóember építésre. Legalábbis ezzel nyugtattam magam. Aztán tegnap megint megpróbáltuk hátha sikerül kreálni egy normális vágású hóembert. És igen! A hó tapadt, a hóember pedig elkészült. Sajnos az orra nem volt tartós, mert Bendegúz nevezetű hétördög, mindegy mit csak rághassak kutyánk megette uzsonnára:-)

2010. jan. 5.

Maya és a hasonlatai

Sokáig ült egy helyben, majd amikor felállt, kisétált a konyhába, elkezdett dobbantani a jobb lábával és közölte, hogy:
-Ez a lábam sétálós, a másik meg morog!
Mondanom sem kell szakadtunk a nevetéstől. Elzsibbadt a lába ezért morgott:-)
És akkor a másik
Tegnap vacsora után közli:
-Mayának vacsora után mondojo (mondja) a pocakja, Miáú!
Ezen sem nevettünk kicsit sem:-) Ezentúl ha emészt a pocakom én is azt fogom mondani, hogy nyávog a hasam:-)

2009 utolsó napja

Mayátlanul telt. Legalábbis nekünk szülőknek. Bálványosra mentünk szilveszterezni egy szuper kis csapattal Natkóék vidéki házába. Maya pedig itthon maradt Anyukámmal. Sokat vívódtunk rajta, hogy elvigyük-e magunkkal, de végül úgy döntöttünk sokkal jobb mindenkinek ha itthon marad. Végül is csak másfél napra mentünk és igy nem kellett bepakolni a fél házat, anyukám szabadon élvezhette a Nagymamaság minden örömét és nekünk is volt alkalmunk kikapcsolódni. Nagyon kellemes másfél napunk volt. A szilveszter estét átbeszélgettük és rengeteget nevettünk. Meg persze ettünk. Asszem lencse és süti mérgezést kaptam:-) Az elseje is nagyon jó hangulatban telt. Nem is tudom mikor nevettem ennyit utoljára. Maya persze nagyon hiányzott és még lelkiismeret furdalásom is volt párszor, hogy nem vittük magunkkal, de nem tudtunk volna ennyire kikapcsolni ha velünk lett volna. Igy volt ez jó ahogy volt. Kora este indultunk haza, így mire hazaértünk Maya már aludt. Azt hittem nem is találkozom vele csak reggel, de változott a program. A kisasszony elkezdte kinöveszteni a két alsó nagyrágó fogát, ezért volt jó néhány találkozásunk egymással az éjszaka folyamán. Szóval napok kérdése és 18 fogúak leszünk:-)