Ó azok az éjszakák!!

Amikben mostanság részünk van. Maya meggyógyult teljesen. Viszont amióta hazajöttünk a kórházból, még egyetlen éjszakát sem aludtunk végig. Maya minimum 8 szor kel. Az első ébredése kb fél 11 körül van, aztán reggelig másfél két óránként. Persze ebben teljesen kifárad és reggel 8 f9 kor úgy kell felébresztenem, mert ha később kel, nem tudom ebéd után lefektetni. Az ebéd utáni alvások is lerövidültek és sírva kelősek. Először arra gondoltam, hogy biztosan én hiányzom neki, hiszen a kórházban éjjel is vele voltam, itthon meg két éjszakát együtt aludtunk. Ma hajnalban magam mellé akartam fektetni, de éppen, hogy párnát ért volna a fejünk, szólt, hogy vigyem vissza a szobájába az ágyába. Szóval nem az én hiányom a nem alvások oka. A fogára gyanakszom még, mivel a nagyrágóinak a negyedik csücske még hiányzik. De ha az sem hát akkor nem tudom. Ha a kórházi nem alvásokat is beleszámolom, akkor az azt jeleni, hogy immáron 10 napja nem alszom. Meglehet ám ezt is szokni, de szivesen aludnék már. Történnek azért jó dolgok is. Mayának farkas étvágya van. Szinte mindent megeszik, a húson és a gombán kívül. Még a krumplifőzeléket is. Lassan az idomai is visszanyerik régi formáikat. Egyre szebben beszél. És beszél és beszél. Reggeltől estig. Imádom!!! A karanténnak is vége, igy ma vendégül láthattuk Moncsit és Makát. A lurkók szokás szerint most is jót játszottak, persze csak egymás mellett, a Tesz-vesz várost viszont a legnagyobb összhangban nézték. Közben káposztás tésztát ettek, bár szerintem észre sem vették, hogy ettek úgy belemerültek a mesébe. Jó kis délután volt. Maya úgy elfáradt, hogy még 9-kor is ébren volt, nem tudott elaludni. Sőt az egyik szobába visszahívás alkalmával közölte, hogy -Anyuci ágyában alszom:-) Alig bírtam rávenni a saját ágyában alvásra.

És a befejezés

Szóval hétfőn hazajöttünk. Kedden viszont Maya megint rosszabbul lett. Hányingere volt és annyira ment a hasa, hogy mire kicseréltem a pelenkát, meg beraktam a ruhákat áztatni addigra kezdhettem mindent előlről. A pelus semmit nem tartott meg mert szószerint folyt belőle a dolog. Jött megint a kétségbeesés és a telefonálgatás a kórházba. Az volt ugyanis a baj, hogy egyáltalán nem ivott semmit. Félő volt, hogy megint kiszárad. A kórházba viszont addig nem vihettem vissza amíg a háziorvos rá nem bólint. A háziorvos viszont csak 4 -től rendelt kijönni meg csak másnap tudott volna. De rendes volt, mert láttatlanba megírta a beutalót, csak el kellett hozni. Aztán szerencsére nem lett rá szükség, mert Maya egy majd 4 órás alvás után rögtön teát kért és rajzolni akart. Akkora kő esett le a szívemről, hogy csak na. De a bőröndből csak este mertem kipakolni. Mostanra úgy néz ki, hogy elfelejthetjük lassan ezt az egészet, mert ma már egyetlen hasmenése sem volt, az étvágyára pedig nem panaszkodom. De olyan kis vékonyka lett. Mindene. Kivannak a bordái és pálcika lábai lettek. Könnybe lábad a szemem ha ki meztelen testét meglátom. Kb 1 kilo minusszal zártuk ezt a vírust.
Szeretném mindenkinek megköszönni az érdeklődést, bíztatást, lelki támaszt, Moncsinak az ebédet és, hogy ennyire jó barát!!!

Elmút napok viszontagságai 2

Itthon némi ebéd után lefeküdtünk aludni, mert nagyon kimerültek voltuk. Aludtunk is bő 3 órát de ébredés után Maya belázasodott. Kapott lázcsillapítót de csak nehezen vitte le a lázát. A kedve sem volt túl jó és késő délután megérkezett az első hasmenés is. Majd a következő és egy újabb hányás. Hívtam rögtön a kórházat mert Maya egyik pillanatról a másikra olyan gyenge lett, hogy a lábán nem tudott megállni. Mondták, hogy azonnal vigyem vissza, mert ki fog száradni megint. Nagyon megrémültem, de nem volt idő az aggódásra. Ami a kezem ügyébe esett ruha, játék, mesekönyv behajigáltam egy bőröndbe, kicsilányt felöltöztettem és betuszkoltam magunkat az autóba. Egész úton azon aggódtam, hogy nehogy hánynia kelljen, vagy menjen a hasa. Meg ugye kiszáradáskor az is elég nagy veszélyt jelent, ha a gyerek elalszik, mert nem lehet őket felébreszteni. A doki mondta nem én találtam ki. Végtelennek tűnt a fél órás út akórházba. Egész úton ráztam a Maya kezét, lábát és néztem a pulzusát. Mert persze, hogy elaludt. Vezetés közben meg nehéz lett volna ébren tartani. És még a hó is elkezdett esni. Na azért csak megérkeztünk. Maya és bőrönd kocsiból ki és irány a betegfelvétel. Maya közben felébredt, de alig volt magánál és persze, hogy hányt. Szerencsére előre vettek minket, megvizsgálták a Mayát és mondták ,hogy ez bizony már a Sz. László kórházra tartozik, mert hamenős gyereket ők nem vehetnek fel az osztályra. Szuper. Szóval ismét kocsiba be és irány a László. Még szerencse, hogy a Heim Pálba nem kellett a bőröndöt végig cűgölnöm, mert a váróban egy nagyon kedves anyuka vigyázott rá amig végeztünk. Szóval Lászlóba megérkezünk, papírokat leadtam. A nővérkék nagyon kedvesek voltak és próbáltak nyugtatni, ami nem ment nekik könnyen. Az orvosra másfél órát kellett várnunk, mert egyedül volt. Maya az egészet végig aludta a kezembe. Csak az infulzió bekötésére és a vérvételre ébredt fel. Nagyon sírt és kétségbe volt esve, nem értette, hogy mi történik már megint. A véreredmény rögtön meglett és az is alátámasztotta, hogy ki van száradva. Nagyon el volt savasodva a vére. A 0 körüli eredmény a jó, Neki viszont -20 volt. Megkaptuk a szobánkat és innentől kezdve kicsit nyugodtabb lettem. Rendszeresen ránk néztek ,Mayának nem lett láza és a sok infulziótól jobban lett. Én is pihentem egy keveset, bár ágyat nem kaptam, de volt két székem. Maya reggel fél 10-ig fel sem ébredt. Az infulziók meg du 5-ig folyamatosan mentek. A délután elég hasfájósan telt, de aztán egy teli pelussal elmúlt a hasfájás. Vettek belőle mintát és kiderült, hogy Rota vírusunk van. Ráadásul elé makacs. Gyógyszeres kezelést nem igényel, ki kell ürülnie a szervezetből. Hétfőn engedtek minket haza. Folyt köv..
Ui:A kórházban mondta nekem a Maya ébredés után:-Maya kicsi baba, Anyuci a legfontosabb!! El sem tudom mondani mit jelentett nekem ez az egy mondat ennek a kicsi gyereknek a szájából.

Elmúlt napok viszontagságai 1

Péntek reggel kezdődött. Maya reggel 6 kor riadózott. Köhögött és hányt, de nyálon kívül semmit. Aztán 7-kor és 8-kor is. Semmi komolyra nem gondoltam, mert ha jön a foga Ő szokott hányni. Akkor kezdtem gyanakodni, hogy valami nem stimmel, amikor a reggeli kakaója is kijött. Délben már aggódtam mert akkor már kb a 6. hányáson voltunk túl. Hívtam a dokit, aki természetesen szabin volt, a helyettese 4 től rendelt. Addigra M.apuka is hazaért és mentünk a dokihoz. Rögtön előre vettek minket amint megláttak. Maya nem volt túl jó állapotban. A rendelőben is hány. Annyira ki volt merülve, hogy meg sem mozdult, csak lógott keze lába és félig aludt. A dokinő semmi jóval nem kecsegtetett. Azt mondta menjünk haza, adjunk neki kólát és ha kétszer egymás után azt is kihányja akkor irány a kórház, mert ki fog száradni. Menjünk haza?? Adjak neki kólát??? Na nem. Rögtön indultunk a Heim Pálba. Ott megállapították, hogy piros a torka és ki van száradva. Rögtön kaptunk egy ágyat, vért vettek és bekötötték az infulziót. A doktornő akihez kerültünk nagyon profi és alapos volt. Később Maya láza is felment. A lázcsillapító nem használt, szóval jött a hidegvizes lepedő. Szerencsére csak egyszer, mert rögtön lement a láza. Aztán visszajött a doktornő és mondta,hogy fel fognak venni minket osztályra mert ez a vírusos fertőzés ami fenn áll eltarthat 2-3 napig is. Az infulziótól jobban , lett és már bohóckodni is volt kedve. Közben műszakváltás volt és másik doktornőt kaptunk. Szerinte nem kell osztályra felvenni minket és ha reggelre láztalan a Maya akkor mehetünk haza. Éjjel azonban megint felment a láza, de legalább nem hányt már és ivott is rendesen. A kórházi teára azt mondta, hogy- Hú de fincsi anyuci. Csokis tea. Aztán reggelre megint lement a láza és hazaengedtek. Mindenkit végigtelefonáltunk, de nekem nem volt felhőteln az örömöm. Volt egy olyan érzésem, hogy ennek még nincsen vége .Folyt köv..

Meggyógyultam

Méghozzá elég hamar, mert szombaton már kutya bajom sem volt. Viszont enni nem akarok. Anya szerint fotoszintetizálok. Csak tudnám mit jelent! Igy a fotoszintetizálásnak és a vírusnak köszönhetően ledobtam magamról 1 kg-ot. Jelenleg 11.5 kg nyomok az itthoni mérlegen. Szerdán megyünk a védő nénihez és ott a magasságom is meg lesz mérve. Anya igyekszik mindenkit visszaolvasni, csak nehéz neki mert ismét NAGGYON-NAGGYON ANYUCIS korszakomat élem.

Pusszantunk mindenkit!!!

Diagnózis

Az éjszakánk teljesen esemény mentes volt. Maya 9-től 9-ig aludt. Reggel aztán volt egy akkora teli pelusunk, hogy a kádban kellett landoltunk. Minden de minden tiszta k..ki lett. Közben beszéltem a dokival és mondta, hogy mindenképpen menjünk. És akkor a diagnózis. Valószínű bekaptunk valami kis vírust. Nem mi vagyunk az egyetlenek mostanság állítólag. Gyógyszert nem kaptunk csak probiotikumot kell vennünk a gyógyszertárban és diéta. Pár napig állítólag el tart ez az állapot. Addig nem igazán mehetünk társaságba:-( Maya egyébként jó kedvű, kicsit nyűgös,, nem evős, de nagyon-nagyon szeretetgombóc. reméljük hamar túl leszünk a dolgon. Mindenkinek köszönjük az aggódást. Aranyosak vagytok.

Reggel megyünk az orvoshoz

Folytatódik a hányás. De csak este vacsora után. Nem értem. Kedden este volt az első hányásunk, meg egy pici hasmenésünk. Szerdán semmi kaka, este kevés vacsi, majd mikor az utolsó falatot már fél órája tartogatta a szájában , akkor mondtam neki, hogy köpje ki. Kiköpte, de jött vele a többi is. Szóval újabb szőnyeg takarítás, utána vacsi, ami bent is marad és alvás reggelig. Ma minimális kaja, este egy híg kaki, normál mennyiségű vacsi, egy üveg tea, aztán egy büfivel a fél vacsi ismét landolt a gyerekszobában. Takarítás, majd vacsora és alvás. Annyira sajnálom szegény Cicót. Én meg persze betegre aggódom magam. Tény, hogy maya a hányós fajtából való, mert egy hiszti v. egy félre nyelt keksz darab is tud hányásban végződni, de ez már kicsit sok. Remélem holnap a doki után már okosabbak leszünk. Amúgy nem hinném, hogy komoly baja lenne. Azt érezném. De jobb az ilyet kivizsgálni.

Remélem csak ennyi volt

A mai napunk elég nyűgösen telt. Maya reggel 3/4 9- kor kelt de 10 kor szerintem már simán le tudtam volna tenni aludni. Azért csak kihúztuk ebéd utánig. Jó nagyot aludt, de nem az igazi volt amikor felkelt. Nem volt kedve se pancsizni se a házikójában játszani és volt egy hasmenésünk is. Aztán este vacsi után szólt, hogy Anya kaka és mutogatott, hogy menjünk be a szobájába. Épp, hogy beértünk totál összehányt mindent. Aztán mutogatott a popija fölé és mondta, hogy fáj. De 10 perc múlva semmi baja nem volt. Jó kedvűen játszott és azt mondta semmije nem fáj. Szóval remélem nem kaptunk be semmit ls csak ennyi volt. Magamat ismerve tuti óránként fogok éjjel bejárkálni hozzá.

Maszatos nap

Az van kéremszépen, hogy megint takonypóc lettem. Egy hónap alatt ez a második. Éppen, hogy kilábaltam belőle és kijött két fogam, most kezdődik minden előről. A 18 hós oltásra is a héten akartunk elmenni, de úgy tunik ez meghiúsult. Eléggé nyűgösen hisztisen telnek most a napjaink és még játszira sem mehetünk, mert anya soha nem visz ha takonypóc vagyok. Nem szeretné, hogy mások elkapják tőlem. (Jó lenne ha más is így tenne, szokta mondani anya, mert elég gyakran vannak nem kicsit taknyos gyerekek a játszin.) Szóval kénytelenek vagyunk egymást szórakoztatni itthon. A maszatolás reggel kezdődött amikor lajzoltam. Mindnen minden csupa tollfirka lett véletlenül. Aztán délután végre megéheztem (addig szinte 0 kaja) és tétát követeltem anyától. Kaptam is, de nekem csak a tejfölös kellett és kizárólag kézel. Aztán kimentünk a kertbe ahol "véletlenül" keletkezett egy pocsolya amit én jól ki is használtam egy kis dagonyára. Anya egy darabig hagyta, hogy sárfürdőt vegyek, de a teljes végkifejletet már nem várta meg. Gyorsan bedugot a fürdőkádba és jól kiáztatott. Így történt, hogy az esti pancsi tegnap nálunk délután 5 kor volt.

Nem adom a sapkát

Tegnap Anya pakplászott a szekrényében és előkerült az egyik téli sapija. Na én rögvest lecsptam rá és szinte egész nap abban voltam. Amúgy sajna utól ért minket valami nyavaja, mert én takonypoc lettem, anyának meg torokgyuszija van. remélem hétvégére meggyógyulunk, mert ha nem akkor számunkra lőttek aMarci szülinapi bulijának.

Tavaszi fáradtság????

Létezik egyáltalán ilyen??? Ha igen, akkor szerepel a tünetei között az egésznapálmosvagyok, semmiheznincsenkedvem, nemistudommilenneajó??? Szóval többek között ezért is nem irtam mostanság. Azért nem ástuk el magunkat teljesen, csak kicsit zötyögősebben telnek a napjaink. Járunk azért naponta játszótérre, voltunk fodrásznál, túl vagyunk egy fogzás okozta náthán, a szeredai baba-mama klubb és a csütörtöki csiri-biri szinte kötelező, tombol a Noddy mánia, Maya még mindig csakis kizárólag tésztát eszik, hol jobban, hol rosszabbul alszik és egyre cserfesebb, okosabb.

Reggeli tázás közben
Csiri-birin

Buborék kergetés

Falevelek közt a játszón

Babakocsma

Miután már nem volt kedvem többet orrszivózni, meglátogatott Flóra és jól megünnepeltük a gyógyulásomat, meg az Ő 5. fogacskáját. Nem elég korán elkezdeni. Anya azért reméli, hogy nagykoromban nem fogok így a a földön fetrengeni ha elmegyek bulizni.

Meggyógyultunk

Nem azért voltunk eltűnve mert beteg voltam, csak éppen szünetelt itthon az internet. Anya nagyon mérges volt miatta. Na mindegy a lényeg,hogy probléma elhárítva és közben nekem is sikerült meggyógyulnom. Igazából nem is voltam sokáig beteg és az is inkább a 10. fogacskám miatt volt, ami persze azóta sem jött ki, pedig már tényleg csak hajszál híja. Sokkal nagyobb katasztrófa az ami a babámmal történik napok óta. Állandóan fejét veszti szegény. Én meg ettől sokkot kapok és sírva viszem a baba fejet az első embernek akit itthon meglátok. Nem nagyon tudom kezelni ezt a helyzetet, ezért anyáék azt tervezik, hogy amikor nem figyelek akkor kiiktatják a babát a játékaim közül. Sajna nem lehet megcsinálni mert már annyira kilazult a sok fejvesztéstől a nyaka. Kaptam is ma egy másik babát, de nem vagyok tőle elájulva, ugyanis ez nem csinál semmit amikor megitatom. Szóval ilyen hadi állapotok uralkodnak most nálunk.

Beteg

A jó hétvége után, egy nem annyira jó hét kezdet. Már hétfőn gyanús volt nekem a Maya. Mondtam is az anyukámnak, hogy szerintem beteg lesz. Ezzel nem az ördögöt akartam a falra festeni, csak ismerem a saját gyerekemet. Amikor pedig hétfőn éjjel sokszor meg kellett látogatnom a szobájában, szinte biztos voltam a lappangó kórban. Tegnap már alig evett és nagyon nyügös volt napközben. Aztán este 9 körül elkezdődött az ingajárat. Hálószoba és Mayaszoba között. Szinte semmit nem aludtunk. Szegénykémet úgy sajnálom. Folyik a könnye a nózija és a nyála patakokban. Valószinü a tizedik fogacska a ludas, bár nekem is fáj a torkom és folyik az orrom. Pedig nem jön a fogam.

Fogas dolgaim

Anya reggel benézett a számba és elszörnyűködött. Képzeljétek egyszerre 5 fogam jön. Azt tudtuk, hogy megint a fogamtól van a takonykór, meg az éjszakai nem alvás, de azt gondoltuk, hogy a felső ketteske a ludas. Hát nem csak a ketteske a ludas, hanem az alsó- felső négyeskék. Ezzel fel is rúgtam a szabályokat a fogzási sorrendet értendően.
A helyes sorrend:
-alsó egyesek
-felső egyesek
Na eddig stimmel. Aztán kellett volna jönniük az alsó ketteseknek. Nálam ezeknek nyoma sincsen. Utána a felső ketteseknek, ebből nekem van egy, jobb oldalon. Ezek után kellene csak kijönni a négyeskéknek, alul felül. Na nekem ez a négy fogam indult be erőteljesen, sőt egyik oldalon alul, másik oldalon felül az egyik águk ki is dugta a fejecskéjét. Ezek örlő fogak és elég nagyok. Az 5. pedig a maradék felső ketteske.
Remélem kellőképpen összekavartam már ezzel a sok alul-felül, jobb-ballal mindenkit.:)
A lényeg a lényeg, nem sorrendben fogzok és nem is aprózom el a dolgokat.
A fogzásból adódóan sikerült anyával az alvásunkat a minimális alá csökkenteni. Az orrszívózást pedig a maximumra növelni. Szerencsére már nagyon jóban vagyok az orrszívóval. Ja és anya jól meg dicsért és össze-vissza puszilgatott, hogy az 5 fogacska ellenére azért nem is annyira nehéz velem.

Kukucs! újra itt vagyok!!!

Ezer bocsánat az egy hetes kihagyás miatt, de doktor bácsinál volt a számítógépünk, mert eléggé beteg lett. Meg én is. Már mind a ketten jól vagyunk. Bocsánat mind a négyen, mert apa és nagyi is beteg lett. Csak anya tartotta a frontot hősiesen. Betegségem oka a fogacskám volt, az a fránya kis 6-oska aki kidugta a kis buksiját aztán gyorsan vissza is bújt. Szóval még mindíg 5 fogacskával rendelkezem. Ez alatt az egy hét alatt randiztam sokat-sokat a Marcival, Flóráztam, játszóházaztam és dédilátogatóban is voltam.

Ma pedig örültem a hónak!!!!

Gyakorlat teszi a mestert

Sajna volt alkalmam gyakorolni az orrsprickázást, mert lassan két hete tart a takonykór. Mondjuk, igaz a mondás, miszerint minden rosszban van valami jó. A rossz a nátha, a jó meg az hogy hála nekem, senkinek nincsen eldugulva a nózija.

A szörnyeteg

Tudni kell rólam, hogy imádom a porszívót. Bármikor tudom lelkesen utánozni a hangját, hogy búúúúúúúú. Amikor meg anya porszívózik az maga a paradicsom. Tánclok, nevetgélek és búúúúúúúú-gatok. Amikor azonban a porszívócsó végére rákerül az orrszívónak nevezett valami, akkor az én imádott háztartási gépezetem átalakul. Nem is akármivé, hanem egy szörnyeteggé, aki elől menekülni kell. Viszont a menekülésnek meg akadálya van. Jó esetben egy, rossz esetben két szülő. Na akkor jön a kiabálás, ordítozás, rugdosózás, csipkedés. De ez sem segít. A szörnyeteg kegyetlen és kiszippantja az összes fikuszt a nózimból. Amikor végzett akkor elhallgat és visszaváltozik az én szeretett poszívómmá. Hát ezek vannak most nálunk.
Anya azt mondja, hogy ha meggyógyultam, akkor a szörnyeteg is elköltözik tőlünk.

A kutyafáját, meg a macska rúgja meg és irgumburgum!!!

Beteg vagyok! Kedden este kezdődött amikor nem és nem tudtam elaludni. anya próbálkozhatott bármivel nem sikerült. Még apa is megpróbálta, de hát neki sem jött össze. Aztán, meg nem kaptam levegőt a nózimon és összehánytam magam. Meg anyáék ágyát is, mert akkor már náluk próbáltam csucsózni. Szóval húzós éjszakánk volt. Ráadásul még manómuzsira sem mehettünk, nehogy megfertőzzem a többieket. Mondjuk valószínű csak megfáztam, mert amikor beköszöntött ez a csúnya idő, éjjel kitakaróztam és nem volt túl meleg a szobámban. Azóta beszereztünk nekem egy hálózsákot. Na ezt nem tudom lerugdosni magamról. Mára már jobban vagyok és már levegőzni is voltunk. Amíg meg meg nem gyógyulok és éppen nem orrszippantyúzunk addig bohóckodok anyának egész nap.

Beteg vagyok

Én mindent megtettem annak érdekében, hogy elszaladjak ez elől a buta vírus elől, de csak elkapott Vagyis először anyát azán jöttem én. Reméljük apa el tud szaladni előle és Őt nem kapja el. Szóval most kapom a c vitamint, meg néha lázcsillapító kúpot, sokat orrszívózunk, amit ÚTÁLOK!!!!!!!!!!!!!!! Remélem hamar meggyógyulok , mert butaság betegnek lenni!!!!!!!!!!!!!!!!!