És a befejezés

Szóval hétfőn hazajöttünk. Kedden viszont Maya megint rosszabbul lett. Hányingere volt és annyira ment a hasa, hogy mire kicseréltem a pelenkát, meg beraktam a ruhákat áztatni addigra kezdhettem mindent előlről. A pelus semmit nem tartott meg mert szószerint folyt belőle a dolog. Jött megint a kétségbeesés és a telefonálgatás a kórházba. Az volt ugyanis a baj, hogy egyáltalán nem ivott semmit. Félő volt, hogy megint kiszárad. A kórházba viszont addig nem vihettem vissza amíg a háziorvos rá nem bólint. A háziorvos viszont csak 4 -től rendelt kijönni meg csak másnap tudott volna. De rendes volt, mert láttatlanba megírta a beutalót, csak el kellett hozni. Aztán szerencsére nem lett rá szükség, mert Maya egy majd 4 órás alvás után rögtön teát kért és rajzolni akart. Akkora kő esett le a szívemről, hogy csak na. De a bőröndből csak este mertem kipakolni. Mostanra úgy néz ki, hogy elfelejthetjük lassan ezt az egészet, mert ma már egyetlen hasmenése sem volt, az étvágyára pedig nem panaszkodom. De olyan kis vékonyka lett. Mindene. Kivannak a bordái és pálcika lábai lettek. Könnybe lábad a szemem ha ki meztelen testét meglátom. Kb 1 kilo minusszal zártuk ezt a vírust.
Szeretném mindenkinek megköszönni az érdeklődést, bíztatást, lelki támaszt, Moncsinak az ebédet és, hogy ennyire jó barát!!!

Elmút napok viszontagságai 2

Itthon némi ebéd után lefeküdtünk aludni, mert nagyon kimerültek voltuk. Aludtunk is bő 3 órát de ébredés után Maya belázasodott. Kapott lázcsillapítót de csak nehezen vitte le a lázát. A kedve sem volt túl jó és késő délután megérkezett az első hasmenés is. Majd a következő és egy újabb hányás. Hívtam rögtön a kórházat mert Maya egyik pillanatról a másikra olyan gyenge lett, hogy a lábán nem tudott megállni. Mondták, hogy azonnal vigyem vissza, mert ki fog száradni megint. Nagyon megrémültem, de nem volt idő az aggódásra. Ami a kezem ügyébe esett ruha, játék, mesekönyv behajigáltam egy bőröndbe, kicsilányt felöltöztettem és betuszkoltam magunkat az autóba. Egész úton azon aggódtam, hogy nehogy hánynia kelljen, vagy menjen a hasa. Meg ugye kiszáradáskor az is elég nagy veszélyt jelent, ha a gyerek elalszik, mert nem lehet őket felébreszteni. A doki mondta nem én találtam ki. Végtelennek tűnt a fél órás út akórházba. Egész úton ráztam a Maya kezét, lábát és néztem a pulzusát. Mert persze, hogy elaludt. Vezetés közben meg nehéz lett volna ébren tartani. És még a hó is elkezdett esni. Na azért csak megérkeztünk. Maya és bőrönd kocsiból ki és irány a betegfelvétel. Maya közben felébredt, de alig volt magánál és persze, hogy hányt. Szerencsére előre vettek minket, megvizsgálták a Mayát és mondták ,hogy ez bizony már a Sz. László kórházra tartozik, mert hamenős gyereket ők nem vehetnek fel az osztályra. Szuper. Szóval ismét kocsiba be és irány a László. Még szerencse, hogy a Heim Pálba nem kellett a bőröndöt végig cűgölnöm, mert a váróban egy nagyon kedves anyuka vigyázott rá amig végeztünk. Szóval Lászlóba megérkezünk, papírokat leadtam. A nővérkék nagyon kedvesek voltak és próbáltak nyugtatni, ami nem ment nekik könnyen. Az orvosra másfél órát kellett várnunk, mert egyedül volt. Maya az egészet végig aludta a kezembe. Csak az infulzió bekötésére és a vérvételre ébredt fel. Nagyon sírt és kétségbe volt esve, nem értette, hogy mi történik már megint. A véreredmény rögtön meglett és az is alátámasztotta, hogy ki van száradva. Nagyon el volt savasodva a vére. A 0 körüli eredmény a jó, Neki viszont -20 volt. Megkaptuk a szobánkat és innentől kezdve kicsit nyugodtabb lettem. Rendszeresen ránk néztek ,Mayának nem lett láza és a sok infulziótól jobban lett. Én is pihentem egy keveset, bár ágyat nem kaptam, de volt két székem. Maya reggel fél 10-ig fel sem ébredt. Az infulziók meg du 5-ig folyamatosan mentek. A délután elég hasfájósan telt, de aztán egy teli pelussal elmúlt a hasfájás. Vettek belőle mintát és kiderült, hogy Rota vírusunk van. Ráadásul elé makacs. Gyógyszeres kezelést nem igényel, ki kell ürülnie a szervezetből. Hétfőn engedtek minket haza. Folyt köv..
Ui:A kórházban mondta nekem a Maya ébredés után:-Maya kicsi baba, Anyuci a legfontosabb!! El sem tudom mondani mit jelentett nekem ez az egy mondat ennek a kicsi gyereknek a szájából.

Elmúlt napok viszontagságai 1

Péntek reggel kezdődött. Maya reggel 6 kor riadózott. Köhögött és hányt, de nyálon kívül semmit. Aztán 7-kor és 8-kor is. Semmi komolyra nem gondoltam, mert ha jön a foga Ő szokott hányni. Akkor kezdtem gyanakodni, hogy valami nem stimmel, amikor a reggeli kakaója is kijött. Délben már aggódtam mert akkor már kb a 6. hányáson voltunk túl. Hívtam a dokit, aki természetesen szabin volt, a helyettese 4 től rendelt. Addigra M.apuka is hazaért és mentünk a dokihoz. Rögtön előre vettek minket amint megláttak. Maya nem volt túl jó állapotban. A rendelőben is hány. Annyira ki volt merülve, hogy meg sem mozdult, csak lógott keze lába és félig aludt. A dokinő semmi jóval nem kecsegtetett. Azt mondta menjünk haza, adjunk neki kólát és ha kétszer egymás után azt is kihányja akkor irány a kórház, mert ki fog száradni. Menjünk haza?? Adjak neki kólát??? Na nem. Rögtön indultunk a Heim Pálba. Ott megállapították, hogy piros a torka és ki van száradva. Rögtön kaptunk egy ágyat, vért vettek és bekötötték az infulziót. A doktornő akihez kerültünk nagyon profi és alapos volt. Később Maya láza is felment. A lázcsillapító nem használt, szóval jött a hidegvizes lepedő. Szerencsére csak egyszer, mert rögtön lement a láza. Aztán visszajött a doktornő és mondta,hogy fel fognak venni minket osztályra mert ez a vírusos fertőzés ami fenn áll eltarthat 2-3 napig is. Az infulziótól jobban , lett és már bohóckodni is volt kedve. Közben műszakváltás volt és másik doktornőt kaptunk. Szerinte nem kell osztályra felvenni minket és ha reggelre láztalan a Maya akkor mehetünk haza. Éjjel azonban megint felment a láza, de legalább nem hányt már és ivott is rendesen. A kórházi teára azt mondta, hogy- Hú de fincsi anyuci. Csokis tea. Aztán reggelre megint lement a láza és hazaengedtek. Mindenkit végigtelefonáltunk, de nekem nem volt felhőteln az örömöm. Volt egy olyan érzésem, hogy ennek még nincsen vége .Folyt köv..