Húsvét 2010

Kissé kések a posttal, de azért nálunk is járt ám a nyuszkó!! Ráadásul egy nappal hamarabb elkezdte hordozgatni az ajándékait, nehogy a bőség zavara szindróma álljon fel. Így is volt bőség rendesen, föleg csokiból, de szerencsére kordában tudtuk tartani a csokievészetet. Most pedig ,hogy elmúlt húsvét, már nem is hiányolja. A tojások egy része ki sincsen bontva, a kibontottak pedig majd egy sütiben végzik:-) Szerencsére mayával általában meg lehet beszélni a dolgokat és tudja, hogy ha csokiról van szó, azon belül pedig arról a bizonyos tojásról és rokonairól akkor mind két feléből egyet egyet haraphat és kész. Ez a módszer be is vált. Egy eset kivételével. Nem figyeltem és mire visszanéztem, a csokinak hűlt helye volt. Maya pedig boldogan újságolt a hogy megette az összeset:-)
Szóval szombaton délelőtt Zsuzsi mama jött, hogy együtt megkereshessék a nyuszija ajándékait. kaptott könyveket és persze csokit. Délután a mi nyuszink pottyantotta a bokrokba az ajikat mire Cicó felébredt. Nagyon édes volt ahogy keresgélte az ajándékokat. Kapott üvegggolyókat, kirakót, csokit, memóriajátékot és egy csúszdát. A legnagyobb sikere az üveggolyóknak volt:-)


Vasárnap a veszprémi állatkertbe látoggattunk el.A Lukács család apraja és nagyja is csatlakozott hozzánk. Szerencsére megúsztuk eső nélkül és még a nap is kisütött. Csak a szél fújt nagyon, ezért hidegebbnek éreztük a valós hőmérsékletet. A veszprémi állatkert gyönyörű a dzsungel játszórész pedig fantasztiusan meg van csinálva. A szafari rész is most készült el, olyannyira, hogy egy-két részlege még nem került átadásra. Az állatoknak hatalmas helyük van és láthatóan jól is érzik magukat. Láttunk KÉT NAPOS TEVÉT is. Úristen annyira édes volt. Hatalmas lábai voltak,a bundája pedig szürke szinű volt. Látszott rajta, hogy nem igazán érti, hogy mi is történi vele. Aztán Maya lovagolt is, életében először. Azt gondoltam, hogy nem fog neki tetszeni, de szerencsére nem akart leszállni a lóról, mert nagyon élvezte. Aztán lassan a kijárat felé vettük az irányt, mert már 4 óra is elmúlt, az ebéd utáni alvás kimaradt, ennek pedig elég látható jelei voltak Mayán. Nyűgös volt, hisztis és semmi sem volt úgy jó ahogy éppen volt. A kocsiban rögtön el is aludt. Majdnem 6 óra volt mikor felébredt, de nem okozott gondot neki, hogy 8 kor lefeküdjön aludni. Szuper kis nap volt.

A hétfői napot a szüleimnél töltöttük. Először apukámékhoz, majd anyumékhoz mentünk. Egész napos program volt, jó sok ajándékkal megfűszerezve.
Hát igy telt a mi 2010-es húsvétunk.

Húsvéti mese

Kedves rokonaink, barátaink, ismerőseink és mindenki aki erre jár! Ezzel az aranyos kis mesével kívánunk Boldog húsvéti ünnepeket!!

HÚSVÉTI TOJÁSOK

Az erdő közepében, egy vén cserfa alatt kicsi házikó állott. A házikóban lakott Tapsi úr a feleségével meg a két gyerekével. Rendes, jóravaló erdei nyulak voltak Tapsiék, és bár hosszú volt a fülük meg kurta a farkuk, senkinek az erdőben panasza nem lehetett ellenük.
Egy reggelen, éppen újév reggelén, Tapsiné azt kérdezte az urától:
- No, édes apjukom, mit főzzek ma ebédre?
Az öreg nyúl egyet-kettőt szippantott a pipájából, és azt mondta:
- Jó lesz egy kis takarmányrépa. Ha meg találsz a piacon édes káposztatorzsát, hozhatsz belőle a gyerekeknek.
A gyerekek nagyon szerették a káposztatorzsát, és örömükben mindjárt ugrálni kezdtek az asztal körül. Tapsiné asszony pedig a cseléddel elment a piacra.
Hanem jó félóra múlva már vissza is jött megint, átfázva a nagy hidegtől, tüsszentve, és üres kosárral.
- Hol van a répa? - kérdezte az öreg nyúl.
- Hát a káposztatorzsa? - kérdezték a kicsinyek.
- A káposztatorzsának már elmúlt az ideje, a répáé még meg se jött. A vásáros kofák a nagy havazás miatt be se jöhettek a falvakból, még csak gyönge fahéjat sem tudtam venni. Egy pár fiatal fának szóltam ugyan visszajövet, de ők azt mondták, hogy ebben a kegyetlen hidegben nekik is kell a héjuk. Az öreg nyúl megvakarta erre hosszú fületövét, a kicsinyeknek pedig sírásra állott a szájuk. Kevés szecska volt ugyan még a kamrában, de ilyen napon, újév napján, még a mezei egér asztalán is különb ebédet tálalnak föl.
Az öreg nyúl egyet-kettőt szippantott a pipájából, és azt mondta:
- Baj, hát baj, de azért nem kell ám mindjárt sírni!
Aztán odafordult nyúlné asszonyhoz, hogy öltöztesse fel jó melegen a gyereket. Az asszony fel is öltöztette őket, meleg kendőt is kötött mindegyiknek a nyakára, hogy köhögést ne kapjanak a reggeli ködben.
- Gyerekek - mondta az öreg nyúl -, menjetek át a tisztásra az erdész bácsihoz. Köszöntsetek rá illedelmesen, mondjátok, hogy boldog újévet és jó egészséget kívántok neki, és hogy jó szívvel venném, ha valami kis finom főzelékfélével segítene rajtunk.
A gyerekek mindjárt szaladni akartak, de az apjuk utánuk szól:
- Azt mondom, ne bácsikázzátok az erdész urat, hanem szólítsátok tekintetes úrnak.
Az anyjuk pedig azt mondta:
- Meg ne álljatok a jégen csúszkálni! Ha meg azokkal a bolondos vizslakölykökkel találkoztok, kerüljétek el őket okosan, hogy fogócskát ne játsszanak veletek megint. A gyerekek kézen fogva mentek az erdőn át, az erdészlak felé. Meglehetősen jól viselték magukat, csak néha böktek meg alattomban egy-egy havas bokrot, hogy egy kis havazást csináljanak. Az erdész urat a kert alatt találták a három kisfiával. A kisnyulak elmondták a mondókájukat, az erdész meg tüstént beküldte a fiait az erdészméhez, hogy adjon valamit a nyulaknak. Adott is négy-négy nagy répát. A kisnyulak a répákkal hazafelé mentek. Mikor az ismerős erdőbe értek, jókedvük kerekedett, és futkosni kezdtek.Azzal ijesztettek egymásra, hogy "Jön a róka!�Aztán nagy versengéssel iramodtak házuk felé. Aznap nyúléknál igen jó ebéd volt. Első fogásuk répaleves, aztán pirított répa répamártással, a harmadik fogás répafőzelék, végül kirántott répa. A télnek vége lett, és a nyulak egyszerre csak azon vették észre magukat, hgoy a hó elkotródott a házuk tájékáról, és hogy régi ismerőseik, a vándormadarak megint ott csicseregtek a fák között, csodálatos dolgokat mesélve idegen országokról, hol a télen jártak.
A nyulaknak most már nem kellett többé az erdészhez fodulniok, ha megéheztek, mert az erdő tele volt bársonyos fűvel és illatos herével. Hanem azért nem feledkeztek meg erdészékről. Az öreg nyúl azt mondta:
- Ilyen nagy úrral jó fenntartani a barátságot, és nem lehet tudni, mi lesz a jövő télen.
Éppen húsvét éjjelén volt, mikor a legnagyobb csendben furcsa egy társaság sompolygott az erdészék kertjébe.
Tapsiék voltak meg a rokonságuk. Elől Tapsiné ment, egy-egy piros tojást vitt a hóna alatt. Aztán Tapsi úr jött, ez meg akkora húsvéti tojást hentergetett maga előtt, amelynél nagyobbat és szebbet sose láttam. Kék bársonyból volt ez a húsvéti tojás, arany abronccsal. Aztán jöttek a többiek, ők meg kosárban, pici szekérben hozták a sok húsvéti tojást. Mikor a kertbe értek, serényen munkához láttak. A kicsinyek ügyes fészkeket raktak a fűben, a bokrok alatt, az öregek meg óvatosan elosztogatták a tojásokat a fészkekben. Mikor elvégezték a munkájukat, usgye!... visszairamodtak az erdőbe.
Másnap az erdész már korán reggel lent járt a kertben. Később leszólította a gyerekeket is:
- Gyerekek - mondta -, nekem úgy rémlik, mintha nyomokat látnék a kertben. Ha itt jártak, akkor itt is hagytak valamit. Jó lesz egy kicsit körülnézni a bokrok alatt.
A gyerekek szétfutottak a kertben, aztán itt is, ott is hallatszott az örömkiáltásuk, amint egy-egy húsvéti tojással megrakott fészekre bukkantak. Az a kékbársonyos, aranyabroncsos tojás, melyet Tapsi úr maga görgetett be a kertbe, tele volt cukorral.Én is megkóstoltam, mert éppen akkoriban vendégségben voltam az erdészéknél, és egész komolyan mondom, hogy alig ettem még ennél édesebb cukrot.

Móra Ferenc

Minden Kedves Blog olvasónak, Boldog Nyuszit Kívánok!!!!

Húsvét kiállítás

Szombaton húsvét kiállításra mentünk a ligetbe. Velünk tartottak Flóráék és Emmáék is. A kiállítás nem kötött le túlságosan, de anyáékat sem. Ezért nem is időztünk bent sokáig. Inkább kimentünk a levegőre labdázni, madarakat kergetni, futkározni, kacsákat nézni.

Húsvéti bolondozás

Anya gondolt egyet és felültetett a nyakába. Kiváncsi volt mit szólok hozzá. Borzasztóan jól szórakoztam. Ezen túl meg is van az egyik kedvenc helyem

Nagyinál

Képzeljétek én olyan szerencsés vagyok, hogy van dédikém Húsvét alkalmából meglátogattuk a nagyit. Az egész család ott volt. A dédi is, aki az anyukám anyukájának az anyukája. Drága dédikém nagyon boldog volt, hogy egyszerre játszhatott a két dédunokájával.

Kinőttem a járókámat

Úgy tünik kicsi lett nekem a járókám. Mondjuk ha nagyon akarnék azért elférnék benne, de nem nagyon akarok. Sebaj!!! Szerencsére a nagyi nyuszija hozzott nekem habtapit, amit anyucikám gyorsan lerakott nekem a szobámban a földre. Azóta napjaim hol kisebb, hol nagyobb részét itt töltöm. Nagyon tetszik!!! Elférek, nincsenek rácsok és hát IMÁDOK a szobámban lenni!!!!!!!!!!!!!!