Otthon édes otthon

Maradtam volna még. Még így is, hogy ha nem is sokkal de egy nappal meghosszabbítottuk a Hévízi nyaralásunkat. Annak viszont örülök, hogy nem terveztük hosszabb időre, mert Mayaapuka munkahelyén válságállapot alakult ki és mindenképpen haza kellett volna jönnünk. Na de ne ugorjunk ennyire előre. Múlthéten pénteken Maya alvási idejében indultunk hármasban töltött életünk első 3 napnál tovább tartó közös nyaralására. A célállomás Hévíz volt de egy napot a Balaton mellett lévő Bálványoson töltöttünk Bálint szüleivel és rokonaival. Évek óta kapunk meghívást tőlük és mi örömmel eleget teszünk a meghívásnak. Késő délután érkeztünk meg ezért a földvári strandra mentünk mert a többiek még ott pancsoltak, Bálinttal az élen. Cicóról kiderült, hogy mégsem hableány, mert nem részesítette előnyben a Balatont. Bőven vacsora idő volt mire Bálványosra értünk. Maya a legjobban Heszter kutyával (bullmasztif kislány) melegedett össze. Heszter csak kinézetre félelmetes, amúgy szelídebb mint egy bárány. Ha én kutya lennék nem tűrtem volna ilyen nyugalommal és minden szó nélkül amit a lányunk művelt vele. Ráfeküdt, bele térdelt az oldalába, kavicsokat, botokat és fűszálakat nyomkodott a szájába, mondván, hogy a kutyus éhes. Tündériek voltak. Másnap szintén alvás időben indultunk Hévízre. A szállásunk tényleg fantasztikus volt. Otthonnak is elfogadnám. Mire kipakoltunk és berendezkedtünk megérkezett M.apuka kollégája a családjával együtt. Róluk már írtam pár bejegyzéssel ezelőtt. Két gyerkőcük van, Zsófi 15 hónapos és Dani aki 2.5 éves. A gyerekek a közös hangot gyorsan megtalálták és egész végig nagy volt köztük a szerelem. Persze voltak játékon összeveszések, meg hisztik de ennek így kell lennie. Az lenne a gáz ha ezek kimaradtak volna. Az alvásokkal is minden rendben volt mert sikerült összehangolni a 3 gyerek alvását, igy nekünk szülőknek is jutott idő kikapcsolódásra. Ilyenkor filmeket néztünk meg beszélgettünk.Vasárnap délelőtt a a keszthelyi Festetics-kastélyba látogattunk el. Pontosabban csak a kertjébe, a kastély érdekében. A Festetics-kastély ország negyedik legnagyobb - 101 helyiséggel rendelkező -, ugyanakkor legigényesebben helyreállított és berendezett kastélya. Ma az egész műemlék épület múzeum. Parkja védett. Utoljára általános iskolás koromban jártam itt, de már akkor is elvarázsolt a szépsége és a nagysága. Aztán egy közeli csárdában finomat ebédeltünk, majd visszamentünk a superszállásra gyerköcaltatás céljából. Maya egyébként rengeteget fejlődött evésileg ezalatt az egy hét alatt. Már nem csak tésztát eszik, hanem minden mást is, kivéve a húst. Sőt! Volt, hogy sírva és hisztizve adta tudomásunkra, hogy Ő éhes. Régen soha nem jutott volna magától eszébe, hogy enni kéne. Szerencsére itthon is szól már. A délutánunk hatalmas sétával és játszóterezéssel telt. Esténként általában együtt fürödtek a gyerekeink. Hol kettesben hol hármasban. Az egy hét alatt nekem csak egyszer kellett fürdetnem, mert mindíg M.apuka fürdetett. Nagyon jót tett az apa- lánya kapcsolatnak a nyaralás. Elértük, hogy már nem visít sírva ha apával el kell menni valahova. Hozzáteszem a visítás is mindíg csak addig tartott amíg a kapunk kiléptek. Teljesen más a viszony itthon is a nyaralás óta. Remélem így is marad és a hétköznapok nem építik vissza közéjük a lerombolt falakat. Következő kiruccanásunk a Balatonszentgyörgyön található Csillagvár volt.
A Csillag vár volt a Festetics grófok vadászvára. A csillag alaprajzú épület a világon egyedülálló. A fedett vár központi helyiségében található a több mint harminc méter mély kút, a kapitány-az őr és pihenő szobák, a füstös konyha stb. Itt kapott helyet a középkori életpanoptikum, mely hűen mutatja be a múlt egy napját.(Falusi pappal vitázó várkapitányt, lakomázó vitézeket, őrséget teljesítő katonákat, falusi kovácsot, ki éppen fogat húz, konyhán serénykedő asszonyokat stb.) A görögkereszt alaprajzú kazamatákban (pincerendszerben) kapott helyet a világon egyedülálló huszármúzeum. Másfélszáz 80 cm magas huszár ad képet múltbeli könnyűlovasságunk díszes viseletéről; de láthatjuk időrendbe állítva a hun-magyar harcosokat és a középkori főurakat. A sort az I. Világháború katonái zárják.
A közel másfél hektárnyi bekerített területen 2006-tól művészeti alkotótábor nyitja kapuit. A volt grófi istállóból kialakított csárda is várja vendégeit, a készülő szabadtéri színpad, a Csillagvár Esték rendezvénysorozatnak ad helyet. Található itt még egy hatalmas állat simogató is. Hihetetlenül kedvesek és szelidek az állatok. Maya kedvence egy kecske és egy póniló volt. Utóbbinak a hátára is fel kellett ültetni és roppantul élvezte amikor a ló elindult vele. Kár, hogy nem hozhattuk haza. Voltunk vonatozni is. Hévízen két vonat közlekedik. Az egyik csak a városban, a másik pedig elvisz a városon kívüli borospincékig. Mi a borospincés változatot választottuk. Az út 40 per volt de az összes gyerköc élvezte és nem unatkoztak. Pedig tartottunk tőle, hogy hogyan fogják bírni. A borospincéknél sajna nem sok időt töltöttünk mert valószínű ekkorra halmozódott a gyerekekben a fáradtság és jobbra-balra dőltek, nem akartak sétálni és vot sok-sok hiszti. Szóval visszamentünk a vonathoz, ami persze legközelebb csak fél óra múlva jött. Az volt a szerencsénk, hogy a vonatmegálló mellett volt egy játszótér, így egy kicsit el tudtuk terelni a gondolatukat a fáradságról. Este nem kellett őket altatni:-) Hazaindulásunk délelőttjén egy fantasztikus helyre látogattunk el. Ide már csak hárman mentünk, mert a barátaink még maradtak Hévízen. Reggel időben felkeltünk, összepakoltunk betuszkoltuk magunkat az autóba és pik-pakk megérkeztünk Zalaszántóra a Buddhista Béke sztúpához. A Zalaszántói sztúpa Európa legnagyobb, Kelet-Európa első buddhista szentélye. A szentély a Zalaszántó mellett található Kovácsi-hegyen, egy erdei tisztás közepén épült fel 1992-ben. Benne Buddha földi maradványának néhány darabját örzik, díszes tartóban lévő apró csontszilánkokat. A hófehér építmény 30 m magas és 24 m széles. A vallást itt nem gyakorolják és a szentély belsejébe sem lehet bejutni, zárt építmény, két szerzetes vigyázza. A sztúpa délkelet felé néz, amely részét a hegynek az Emberi Jogok Parkjának nevezik.A sztúpa építése során növényi magvakat, vallási dokumentumokat, tibeti könyveket helyeztek az építmény betonjába. 1992. szeptember 28-án helyezték el a sztúpa kupolája fölött kialakított üregben a vallásalapító Buddha földi maradványának néhány darabját, díszes tartóban lévő apró csontszilánkokat. Ezeket a csontokat Tibet kínai megszállása idején menekítették Indiába, a dalai láma száműzetésének helyére, ahonnan Svájcba kerültek egy buddhista iskolába. Az ereklye elhelyezésével vált a zalaszántói sztúpa szent zarándokhellyé. Európában ma csupán ez a szentély tartalmaz eredeti Buddha-ereklyét.
A sztúpát 1993. június 17-én személyesen a 14. dalai láma, Tenzin Gjaco avatta fel.
A sztúpánál Maya irányításával füstölőket és gyertyákat gyújtottunk a békéért. Egy hangulatos helyen elfogyasztott ebéddel búcsúztunk a balatontól. Maya házáig ki sem nyitotta a szemét, itthon pedig örömmel vette birtokba a házat és a játékait.

Mininyaralás kettesben

Holnap ( Csütörtök) Mayával elutazunk pár napra anyukámhoz. Mayaapukának nagyon sok munkája lett, mi pedig hagyjuk dolgozni. Szóval szombaton este jövünk és igyekszem a leghamarabb megosztani mindenkivel a mininyaralást.

Károkozó lettem

Szombaton Bálintékhoz voltunk hivatalosak, hogy végre megünnepelhessük Bálint hazaérkezését a kórházból. Igaz, hogy legalább 4 hónapja már, hogy hazajött, de csak most sikerült összehozni a bulit. A lakás dísztárgyaiban, ha nem is szándékosan de sikerült kárt okoznom. Van a számlámon egy öröknaptár, aminek a darabjait szétszórtam és Zigi kutya megrágta, valamint egy párna, amiből szép csendben kihúzgáltam a szálakat. Ezúton is szeretnék mégegyszer bocsánatot kérni. Csínytetteim közé tartozik még, hogy amikor Bálint végre elaludt, felébresztettem és nagyon örültem amikor rámnézett. Natkó néniék már kevésbé. A buli egyébként nagyon jól sikerült és egy jó hírrel is gazdagodtunk. Merci néninek pocaklakója van és március végén érkezik hozzájuk a gólya.

Egy programgazdag hétvége kezdete

Reggel óta be voltam sózva, hogy délután találkozunk Makáékkal. Az eredeti terv az volt, hogy átmegyünk Makáékoz és náluk töltjük a délutánt. Szerencsére Moncsinak (Makamami) szuper ötlete támadt. Mi lenne ha elmennénk Gödöllőre, fagyiznánk és sétálnánk a Sissy kastély kertjében. Úgy is meleg van, meg kissé egyhangúak a hétköznapok, mindenkinek jót fog tenni ez a mini kiruccanás. Hát útnak indultunk. Félúton felvettük Makáékat és megcéloztuk Gödöllőt. Az út kb 10-15 perc normál esetben. Anyáék viszont nem számoltak azzal, hogy péntek du van és dugóóó! Sebaj azért csak megérkeztünk. A cukiban nagyon finom fagyit ettünk, ráadásul olyan tölcsére kaptuk a fagyinkat, amiben meglepetés volt. Fagyi után vissza sétáltunk Artúr autóhoz, kivettük a járgányainkat és útnak indultunk. A főbejáraton már nem tudtunk bemenni mert azt bezárták, de találkoztunk egy aranyos bácsival aki egy olyan kapura vigyázott amin mi nem mehettünk volna be. De beengedett minket, így nem kellett kerülnünk. A kastélykertben anyáink egy klassz kavicsos helyen telepedtek le, ahol mi kedvünkre kavicsozhattunk. Gyűjtögettünk, dobáltunk,(néha egymást) szaladgáltunk. Sajna nem volt sok időnk mert a kaput hétkor zárták és nekünk addig el kellett hagyunk a kertet. Magam nevében mondhatom, hogy jól elfáradtam. A kocsiban volt is egy kis hiszti de csak mert megéheztem. Még elszaladtunk boltba, kidobtuk otthon Makáékat és hazamentünk. Nagyon jól éreztem magam. Meg Anya is. Jó volt kicsit kimozdulni.

Így fagyizunk mi

Nem tudok vekük betelni!!!! A fagyi most is csak segítséggel fogyott el és most pár nap fagyiszünet következik!!

Első fagyi

Hajnali 4 óra van. Elég húzós az éjszakánk. Cicó fél óránként ébred és sír. Szinte órát lehetne hozzá igazítani. Ez megy kb éjfél óta. Nem csodálkozom rajta, ugyanis 4 szemfoga jön egyszerre. Nincs értelme vissza aludnom, meg nem is tudok, szóval gondoltam behozom a hétvége lemaradását. Abba bele sem szeretnék gondolni, hogy holnap, hogy fogom magam érezni. Ráadásul egy nem túl jól sikerült szív uh miatt még a kávéról is le vagyok tiltva. Na de nem erről akartam írni, hanem arról ,hogy:
Vasárnap megint a Rukkel tónál kötöttünk ki és Maya itt kapta meg élete első fagyiját. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem evett még soha fagyit, de eddig csak picikét kapott a miénkből a tölcsérébe. Most viszont kapott egy egészet. Nem tudta megenni teljesen, sőt talán a felét sem, szóval sajnos be kellett segítenem neki és még a Flórának is jutott :-) Imádtam ahogy ette. Elbűvölő látvány volt, hogy mennyire élvezi, kóstolgatja, ismerkedik vele. Megint sikerült magunkat nagyon jól érezni a tónál. Maya jóvoltából még iszap pakolást is kaptam. Egy szavam sem lehet:-)

Ismét Rukkel

Az időjárás előrejelzést elnézve, mostanában jópárszor tiszteletünket tesszük még itt. Most nem hármasan voltunk hanem nyolcasban. Marcipánék, Marci Kereszt mamija, a kisfia Pí és mi. Mi kissé késve értünk a tóhoz, mert azt az utat amit ismertünk lezárták, a másik utat meg csak nehezen találtuk meg. Pedig ott volt az orrunk előtt. Pontosabban Apáék orra előtt, mert én szunyáltam. Most nem csak pancsiztunk és kavicsoztunk, hanem csúszdáztunk is. Vagyis a Marci és Pí, mert én csak anyával voltam hajlandó csúszni. Pedig elég mini volt a csúszda. Na jó azért egyszer Apával is felmerészkedtem a Nagy csuszira, de azon meg olyan lassan jöttünk le, hogy akár egy csiga is megelőzhetett volna minket. Ennek ellenére nem voltam hajlandó többet vizi csúszdára felülni. Én nem vagyok olyan bátor mint a Maka. Mert Ő bátor ám nagyon!!! Kétszer is lejött a nagy csuszin és kitudja hányszor a kicsin. Aztán még pancsiztunk kicsit és úgy eltelt az idő, hogy indulhattunk is haza. Sebaj. Állítólag vasárnap is jövünk:-)

Csendes váci séta...

Helyett, Váci Vigalmi séta. Anyáék kb 3 héttel ezelőtt Timi nénivel megbeszélték, hogy ezen a hétvégén végre talizunk és elmegyünk vácra sétálni egy nagyot. Csendes, nyugodt és gyönyörű a duna part. Na akkor még nem tudtuk, hogy pont ezen a hétvégén rendezik meg a Váci Vigalmi Napokat. Habár tömegre egyáltalán nem vágytunk, azért nem volt olyan vészes. Ettünk kürtös kalácsot, fagyit, játszótereztünk, lánogosoztunk, láttunk pónikat,beszélgettünk, ki-ki a maga nyelvén és jól éreztük magunkat együtt. Sajana a közös fürcsi és vacsi elmaradt mert Apa otthon hagyta a vezetős szemüvegét és nem akart sötétben kkuksizni. De legközelebb bepótoljuk. Jó móka ám barátokkal együtt fürdeni:-)

Idei első Rukkel tavazás

Apa tegnapra szabit vett ki, meg hőség is volt, ezért ellátogattunk a Rukkel tóhoz. De előtte még Anyával elmentünk a védőnénihez, ahol kiderült, hogy 12kg és 89 cm vagyok. Majd fodrászhoz siettünk egy kis frizura igazításra nekem. Aztán irány a Rukkel. A kocsiban gyorsan elaludtam, hogy ott már ne keljen alvásra pazarolnom az időt. Gyors átöltözés és napkrémezés után megcéloztunk a vizet ,ami nekem először nem tetszett annyira. Aztán kb 10 perc elteltével varázsütésre történt valami és kibújt belőlem a hableány. Attól kezdve én csak vízben akartam lenni. Egy idő után állítólag vacogtam és a szám is lila lett, de én ilyenre nem emlékszem. Ilyenkor anyáék mindíg kitessékeltek a vízből, ami nekem egyáltalán nem tetszett, amit hiszti formájában ki is nyilvánítottam.Nagyon szuper nap volt. Apával jókat homokoztam és kavicsot dobáltam. Anya isstenien jól dobált engem a vízben, én meg cserébe szuperül éreztem magam. Imádom az ilyen hármasbant töltött napokat.

Egy nyugis nap

Nem vágytunk ma társaságra, ezért a késő délutáni DM-es vásárláson és a 30 perces játszóterezésen kívül nem is voltunk sehol. (nem kevés energiámba került rábeszélni az elindulásra ) Úgy volt jó a mai nap ahogy volt. Kettesben, hiszti nélkül, sok-sok nevetéssel, nagy délutáni alvással, pancsolással, homokozással,teljes összhangban.

Ősz a nyárban

Csak esik, esik és nincs is túl meleg. De én nem bánom. Így legalább kedvemre pocsolyázhatok és csigázhatok.