2009. szept. 29.

DÉDI



Anyával ma hazavittük Nanát és meglátogattuk az én Dédikémet. Dédi nemrég jött haza a kórházból. Szerencsére már jól van és nagyon jól szórakoztunk. Jól megszeretgettük egymást, piszéztünk, koccintottunk, mókáztunk és nagyokat nevettünk. Az ebéd tojás leves volt, meg káposztás tészta és a Tata főzte:-) Annyira ízlett, hogy egész adagot ettem a levesből és a tésztából is. Sőt! Hoztunk haza is, szóval anyának holnap nem kell főznie. Viszont meg kell tanulnia tojás levest főzni, mert nagyon -nagyon ízlik nekem.

Kisoroszlán simogatás



Céljából mentünk el az Abonyi állatkertbe. Anya hallotta a rádióban , hogy pár héttel ezelőtt az abonyi állatkertben született 3 darab kisoroszlán, akiket az oda látogatók meg is simogathatnak. Anya rögtön úgy látta jónak, hogy ebből a programból nem maradhatunk ki. Ha nem is simogatunk, de legalább látunk kisoroszlánokat. Ebéd után autóba pakoltuk magunkat és elindultunk. Az út pont megfelelő hosszúságú volt egy ebéd utáni alváshoz. Emma barátnőmékkel már az állatkertben találkoztunk. Az állatkert szép és mindenféle állat megtalálható benne. A játszóterére viszont ráférne egy kis átalakítás. Négy órára volt kiírva a következő oroszlán simogatás így volt még időnk bőven barangolni. Háromnegyed négy körül értünk vissza az oroszlánok kifutójához ahol már elég népes társaság várakozott. Anyáék nem is értették, hogy ezek az emberek hol voltak eddig. Szóval négyig türelmesen várakoztunk. A tömeg pedig egyre nagyobb lett. Persze a nénik és a bácsi nem sorba álltak hanem mindenki furakodott a másik elé. Négykor aztán kijött a kedves gondozó bácsi és elmondta, hogy mindjárt ki fogják hozni a három oroszlánt és ha lehet legyen már mindenki csendben , mert ha nagy a zaj akkor az oroszlánmama és az oroszlánpapa dühbe gurul és lőttek a simogatásnak. Úgy tünt mindenki megérteette. Aztán kijöttek az oroszlánok. Pontosabban csak kettő, mert a harmadik olyan lusti volt, hogy kosarastól kellett kihozni. A gondozó néni pedig kihozta közénk az egyik oroszlánt. Na akkor lett csak igazán hangoskodás, tülekedés. Anya nem is nagyon erőltette a simogatós dolgot. Esélytelen volt. Hihetetlen volt ahogy felnőtt emberek tapossák egymást, és lökik félre anyát és engem, meg más kisgyerekes szülőket is. Ha mindenki sorban állt volna lehetett volna legalább fényképezni. Mert így még azt sem lehetett. Ott is hagytuk a tömeget oroszlánostul együtt. Mondjuk engem az oroszlánoknál sokkal jobban érdekelt az egyik kislány macis bicója, meg a hinta. Még megnéztük a Buborék névre hallgató vizilovat, fagyiztunk egyet és búcsút intettünk Abonynak és az oroszlánoknak, akik egy hét múlva már olasz kisoroszlánok lesznek.

Itt van az ősz, itt van újra

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -

Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Petőfi Sándor 1848

Reggel kinyitottam a szemem és ez a vers jutott eszembe. Nagyon szeretem az őszt. Olyan csodálatos évszak. Engem nem zavar, hogy sötét van reggel és ha esik az eső. Gyönyörű ilyenkor a természet. Imádok nyakig betakarózni és pulóverbe bújni.

2009. szept. 24.

Hálás vagyok


“Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”
(Márai Sándor: Füves könyv


Hálás vagyok, hogy megszülettem és, hogy én is szülhettem. Hálás vagyok minden percért amit a családommal tölthetek. Hálás vagyok a lányomnak, azért a szeretetért és vidámságért amit nap mint nap kapok tőle és, hogy általa újra közel kerültem az anyukámhoz. Hálás vagyok, hogy van két nagymamám a Mayának pedig két dédije. Hálás vagyok, a férjemnek, hogy mindent megtesz értünk., ami nem kevés munkával jár. Hálás vagyok, hogy egészségesek vagyunk, van hol laknunk és van mit ennünk. Hálás vagyok az életben minden jóért ami velem történik és a rosszért is, mert az tanít valamire.Hálás vagyok a barátaimért, amiért a barátaim. Hálás vagyok az útmutatásért amit kapok és, hogy Valaki mindíg vigyáz rám.Hálás vagyok ,hogy látom a napot a holdat a csillagokat, a színeket az évszakokat. Hálás vagyok, hogy az vagyok aki vagyok ,hogy vannak céljaim és, hogy van még mit tanulnom. Hálás vagyok Ricsi manónak amiért játékba invitált és elgondolkodtatott, hogy Miért vagyok hálás?

A játékot szeretném mindenkinek tovább küldeni aki még nem kaptam meg,hogy elgondolkozzon, hogy miért is hálás:-)


“Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie…”
(Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)


Vendégszülinap

Nati néni szülinapját tartottuk nálunk. Mostanában szegény nagyon szomorú, mert az apukája felköltözött a csillagokhoz. Gondoltuk biztosan örülne egy kis szülinapi összejövetelnek. Anya még meglepi szülinapi tortát is sütött, hogy tényleg kicsit felvidítsuk Nati nénit. Sikerült is, és mindenki nagyon jól érezte magát. Anya és Apa pedig boldog volt, hogy örömöt szerezhettek. Az időjárás is kegyes volt hozzánk és már csak sötétedéskor kellett bevonulnuk a lakásba. Mivel a családosok életét éljük, fél 10-kor vége lett a bulinak. Nati néni jó volt veletek!!!!

2009. szept. 23.

Mint derült égből a villámcsapás

Úgy érkezett meg hozzánk a Hiszti és a Dackorszak. Tudtam ,hogy nem ússzuk meg (miért is tennénk) és mi sem vagyunk kivételek, na de, hogy ilyen hirtelen jön arra azt hiszem nem voltam felkészülve. A kisangyal Maya ilyenkor átváltozik kisördöggé. Sír, lefekszik a földre, toporzékol, rosszabb esetekben sikít és üvölt. Én meg csak pislogok, hogy Jézusom Ő tuti, hogy az én gyerekem? Ilyenkor próbálok terelni, beszélgetni vele, vagy éppen felemelni a hangom ha már semmi nem használ. Közben pedig megszakad a szívem és sirhatnékom van, de nem teszem. Tanulunk most mind a ketten. Én türelmet, Ö pedig, hogy meddig mehet el. Nehéz időszak áll előttünk, de, hogy kicsit könnyebbé tegyem a dolgot, taktikázok.
-Figyelek a jelekre (már ha vannak) és megelőzöm
-Próbálok minnél kevesebb NEM-et mondani. pl: nem azt mondom, hogy Nem mehetsz ki a kerbe játszani, hanem azt, hogy ha megreggeliztél kimehetsz a kertbe játszani. Általában bejön.
-Előre figyelmeztetem. pl: szólok, hogy még picit játszhat, de aztán megyünk aludni.
Ha ezen taktikák ellenére mégis bekövetkezik a dolog akkor azt próbálom kezelni és megszüntetni. Nehéz, be kell, hogy valljam. Főleg ha már mindet kipróbáltam és mégis kudarcba fulladt a dolog. Ilyen szerencsére még csak egyszer volt.
Szóval most gyűrjük egymást az én kis Angyalommal

2009. szept. 17.

Elmúlt hetek




Nem tüntünk ám el csak, először is nem volt gépünk, aztán meg a titkárnőm(Anya) elment egy tanfolyamra és most amikor van egy kis szabad ideje, folyton gyakorol, meg olvas, hogy áprilisban tovább léphessen. De nem unatkozunk ám azért. Amíg anya szívta magába a tudományt a suliban, addig én apával tengettem napjaimat. Ez volt az első kettesben töltött hétvégénk. Apa nagyon jól vette az akadályokat, Anya pedig büszke volt rá. Voltunk dzsungel kiállításon az egyik bevásárló központban,Tropikáriumban, ami nagyon tetszett, sétáltunk a ligetben Makáékkal, vasárnap du pedig otthon vártuk anyáékat Makáék társaságában. Aztán voltunk Blanka barátőmnél, ahol ismét szuper volt. Anyáék pletyiztek, mi meg jó gyerekek módjára teljesen felforgattuk a lakást.
Voltunk még százhalombattán is Daniéknál, mert batta napok voltak, így volt szerencsém eljutni bábszínházba. A tücsök és a hangya történetét láttam. Már ameddig érdekelt. De addig nagyon élveztem. Aztán volt párkerty party is nálunk. Ma pedig Maka látogatott meg bennünket. Palacsintáztunk, autóztunk, vonatoztunk, felforgattuk a házat, ugráltunk végtelennek tűnő ideig az ágyon, volt csók is, meg hancúr, segítettünk anyáéknak gesztenye babákat gyártani és még ki tudja miket csináltunk:-) Maka folyton csak becézgetett, hogy Cicóka, meg Cicómicó, meg Cicókamicóka. Bebizonyította, hogy úriember, mert ahányszor csak elestem Ő mindíg felsegített és a gatyómat is felhúzta amikor lecsúsztott. Azt hiszem nem fogunk mi unatkozni télen. Röviden ennyit az elmúlt 3 hétről. Most már leszünk igérem.











2009. szept. 3.

Maya zazol

Vagyis rajzol!
Nem is tudom, hogy 2 vagy 3 percre hagytam magára a szobában. De egy talpig zöld Maya látvány tárult elém amikor visszamentem. A talpig zöldet szószerint értem mert a talpát is befestette. A kádban folytattuk a bulit.