A 20 hófordulómat egy hatalmas csúszdázással ünnepeltük meg, a hajógyári szigeten lévő csuszis játszótéren. Hatalmas élmény volt, nem csak nekem hanem a szüleimnek is. Anya azt állítja, hogy kiskorában nem csuszizott annyit mint most. Persze eről én gondoskodtam.
na és akkor lássuk a tudományaimat, amit nem egyszerű csokorba gyűjteni.
Beszéd:
Napról napra egyre többet és szebben beszélek. A szavakat még csak néhány esetben kapcsolom össze. Inkább egymagukban használom őket.
A legújabbak:mojza-morzsa, buduta-bugyuta, kaja, kifi-kifli, á fel-állj fel, nyusi-nyuszi, makacs-malac, csiga, nincs, benne, kisás-kiszáll, csúúva-csúszda, hangya, kösszí, tessék, esi-eszik, alsi-alszik, kuka, kosz, kuku-kuki, vüle-füle, aca-arca, keze, lába, nyusi-nyuszi, ebéd, gólya,
Vannak olyan idegen szavak, ami anyának némi fejtörést okoztak mig meg nem fejtette őket.
mokacsita-mosógép, lokucs-zokni, úúúúúú-állatok farikncája, tilililili-kisegér, tuliluliluli-túrórudi, lapsí-zsip-zsup.
A szobatisztaságal egyenlőre még csak a babáim állnak jól. Én nem sietem el a dolgot. De legalább már szólok ha kaka van.
Evés terén óriási változáson megyek keresztül. lassan bármit megeszek és elkezdtem egyedül enni. pohárból még mindíg nem nagyon szeretek inni. Noddyt még mindíg imádom, főleg nézni. Egyedül kicserélem a dvd- ben a lemezt és el is indítom. persze miután kiválsztottam, hogy melyiket szeretném megnézni. rengeteg kincsem van amiket imádok ki be pakolászni, bíbelődni és szerepjátékozni velük. Egyre többet keresem más gyerekek társaságát. Néha vannak óriás hisztijeim, de alapjába véve egész nap vigyorgok. Hosszú távon nem szeretek autózni. Az ismerőseink és rokonaink közül mindenkit felismerek és meg is nevezek a fényképeken. Többnyire futva közlekedek és egyre kevesebbet használom a bakát (babakocsi). Magam után nem pakolok el, viszont elmondom, hogy anya hová rakja el a dolgaimat. Számolok négyig és legalább 6 mondókát ismerek. Ezeket elmutogatom és szavakat mondok belőlük. Ezen kívül abszolult önálló akaratom van és addig beszélek mutogatok míg meg nem értetem magam.
Az időjárás előrejelzést elnézve, mostanában jópárszor tiszteletünket tesszük még itt. Most nem hármasan voltunk hanem nyolcasban. Marcipánék, Marci Kereszt mamija, a kisfia Pí és mi. Mi kissé késve értünk a tóhoz, mert azt az utat amit ismertünk lezárták, a másik utat meg csak nehezen találtuk meg. Pedig ott volt az orrunk előtt. Pontosabban Apáék orra előtt, mert én szunyáltam. Most nem csak pancsiztunk és kavicsoztunk, hanem csúszdáztunk is. Vagyis a Marci és Pí, mert én csak anyával voltam hajlandó csúszni. Pedig elég mini volt a csúszda. Na jó azért egyszer Apával is felmerészkedtem a Nagy csuszira, de azon meg olyan lassan jöttünk le, hogy akár egy csiga is megelőzhetett volna minket. Ennek ellenére nem voltam hajlandó többet vizi csúszdára felülni. Én nem vagyok olyan bátor mint a Maka. Mert Ő bátor ám nagyon!!! Kétszer is lejött a nagy csuszin és kitudja hányszor a kicsin. Aztán még pancsiztunk kicsit és úgy eltelt az idő, hogy indulhattunk is haza. Sebaj. Állítólag vasárnap is jövünk:-)
