Marcipán 3 éves !!!

Mi pedig abban a megtiszteltetésben részesülhettünk, hogy rész vehettünk a szülinapi buliján!! Magammal hozthattam Apát és Anyát is. Igazán jól sikerült kis buli volt. Volt torta, hatalmas tüzijátékkal, sok-sok játék és rengeteg gyerek. Mindenki igazán rendesen viselkedett, és csak néha kellett alkalmazni egy kis anyai szigort. Egy percre sem volt megállásuk, ki akartuk használni a buli minden percét rendesen. Még az evés és az ivás is csak kutyafuttában történt. De még így is pikk-pakk este lett és vége lett a bulinak. bepakoltuk hát hulla fáradt szüleinket az autóba és mindenki hazament.
Mégegyszer köszönjük szépen, hogy ott lehettünk!!!

Váratlan vendégek

Átlagos tavaszi Péntek délutánnak néztünk elébe. Ebéd utáni alvás után a játszóteret néztük ki a délutánunk eltöltéséhez. Induláshoz készülődtünk amikor csörgött a telefonom. Anita uncsitesóm volt, hogy Flórával beugranának hozzánk a ha itthon vagyunk, de csak később. Lementünk tehát a játszira picit, mert már beigértem Mayának, de siettünk haza,nehogy Flóráék ne találjanak itthon. A csajszik olyan édesen tudnak örülni egymásnak. Sikongatnak, nevetnek, kiabálnak, majd hatalmas ölelés és puszi. Kérdés sem volt, hogy nálunk fürdenek és vacsoráznak-e. Nagyon szeretem az ilyen együtt fürdős, vacsorázós estefeléket:-) Nemkülönben a két lány. Flóra annyira de annyira várta már a közös pancsit, hogy még meg sem engedtem a vizet, Ő már szinte pucéran rohangált. Aztán Mayával megbeszélték , hogy nemsokára mennek fürdeni, csak még nincsen kész a víz. Mindezt kb 2 percen keresztül tárgyalták. Mi meg Anitával félig meghatottan kuncogva hallgatóztunk a konyhában. A csajok éppen landoltak a kádban amikor Moncsi telefonált, hogy Maka nálunk vacsizhat-e. Hát persze, hogy igen!! És fürödhet is ha van kedve. De Ő inkább csak fotózta a csajokat, meg élvezte az egyeduralmat a játékok közt. Olyan jó fejek voltak. Nagyon rendesen vacsiztak, (persze volt aki nem tudott a popiján rendesen megülni)aztán még kicsit játszottak. Közben Mapuka is hazaérkezett és élvezhette a rendet és a gyerekzsivalyt:-) Nagyon jó volt, hogy váratlan vendégeink voltak!!!! Most, hogy itt a jó idő remélem még sok ilyen délutánunk lesz. Nagyon várom már az itt-ott vacsorázós-fürdős- pizsiben hazautazós napokat.

A tavasz első hétvégéje

Nálunk nem a pihenés jegyében telt, ugyanis elkezdődtek a kerti munkálatok. A tél, finoman szólva lestrapálta a kertünket. A rendbeszedés nagy részét sikerült is elvégeznünk. Fák-bokrok metszése, falavelek összegereblyézése, veteményeskert felásása, virágültetés, rendrakás, Maya tavaszi játékainak előszedése. Ezek szerepeltek a repertoárban. Mondanom sem kell, Maya nagy segítség, főleg ha viráglocsolás és magocskák elültetéséről van szó. Rengeteg új dolgot kell ismét felfedeznie, és megtanulnia. Pl, hogy a légytől nem kell félni. Akárhányszor elrepül mellette egy légy, elkezd rohanni, miközben azt kiabálja, hogy MENEKÜLÉS JAJJ, JAJJ!!! De nem csak Mayának hozott újdonságokat a tavasz. MApuka is megtudta, hogy a bodobács nevezetű bogártól nem kell félni, mert nem bánt. Kicsi kora óta azt hitte, hogy ez egy veszélyes csípős bogár:-)))
A nagy kertészkedés közepette, azért volt időnk találkozni régebben látott barátainkkal is.

Vasárnap délelőtt egy órácskát sikerült a játszótéren eltöltenünk Emmával és Olivérrel. A csajok elég jól kijönnek egymással, Olivér meg bőszen követte őket. Az első játszótéri baleseten is túlvagyunk. Szerencsére komolyabb sérülés nélkül megúsztuk. Van a játszóterünkön egy kis fahíd, ami két mászókát köt össze. Tavaly Maya átfért a híd alatt, nem kellett lehúznia a fejét. Idén viszont már nem fér át alatta. Nem tudhatta és nekem sem jutott eszembe figyelmeztetni, hogy ha át akar szaladni alatta akkor húzza le a fejét. Mondanom sem kell, hogy át akart szaladni alatta és kapásból dobott egy akkora hátast szegény, hogy beleremegett a föld. Rettentően sírt és fájlalta a homlokát. De Ő okos kislány és tudja, hogy mire van szüksége. Kért, hogy gyógyítsam meg. Kb két percig kellett kezelnem, akkor szólt, hogy elég és futkározott tovább mintha misem történ volna. Szinte még csak puklija sem lett:-)


Délután pedig Bálinték jöttek át hozzánk. Bálint egy örökmozgó nagyfiú lett. Segítséggel már sétálni is tud és nem győztük követni a szemünkkel olyan gyorsan mászik. Egyik pillanatban még itt, a másikban már ott. És semmi sincsen biztonságban. Fura volt ezt látni, mert Maya klasszisokkal nyugodtabb és lassabb volt ebben a korban. Sőt a pakolás sem nagyon érdekelte. Nemhiába,rá kell jönnöm, hogy tényleg óriási különbség van a fiúk és a lányok között.Nagyon kellemes hétvége áll mögöttünk. Ránkfért már a napsütés, a mozgás, a barátokkal való találkozás és a frisslevegő

Pelus nélküli fiú a barátom!!!:-)

Marcipán barátom végre kidobta otthonról a nemszivesen látott bronhitiszét, így kedvünkre bandázhattunk megint. És képzeljétek. Makának már nincsen pelusa, hanem menő Verdás bugyija van helyette. Én olyan, de olyan büszke vagyok rá, hogy el sem tudom mondani!!Ügyes nagyifú lett az én barátom.

Hóvirág virágzás néztünk

Jó két hete kinéztem ezt a programot, nagyon vártam és reménykedtem, hogy jó idő legyen. Alcsútdobozon voltunk az arborétumban, hóvirág virágzást nézni. Az arborétum egyébként főleg az óriásira fejlődött idős fáiról ismert. Tényleg hatalmasak voltak a fák. A fákat és a növényeket József nádor 1825-től telepítette ide. Előtte a terület birkalegelő volt és összesen három darab fával rendelkezett. Blankáék is velünk tartottak erre a kellemes délelőtti programra, szóval a társaság, nagyon jó volt. Szerencsére az időjárásra sem panaszkodhattunk, bár a napsütéstől a hóesésig, mindenben volt részünk. A hatalmas területet,(70 hold) sajnos nem sikerült teljes egészében bejárnunk, de így is gyönyörű természeti csodákat láttunk. Meg persze hóvirágokat is ,hiszen azért mentünk. Amit hiányoltam az arborétumból,az az volt, hogy nem volt kiírva a növények neve és pár mondat róluk. Sokkal érdekesebb lett volna, ha el is tudom olvasni, hogy éppen miben gyönyörködöm. Tavasszal is tervezünk ide egy kiruccanást, ha már melegebb lesz és nyílnak a tavasz virágai.

Elmaradt elmaradhatatlanok

Van elmaradásunk bőven és ezt szeretném pótolni. Legalábbis megpróbálom. Se időm se túl sok kedvem nincsen mostanság blogolni. Szerintem eddig tartottak a nyáron elraktározott napsugarak. Kezdem akkor az elején! Még kórházban voltunk a Mayával amikor díjat kaptunk Lizanntól, a napokban pedig Lilitől & Nortontól. Nagyon szépen köszönjük, hogy gondoltak ránk. A szabályszerint tovább kell küldenem 7 embernek és 7 dolgot el kell magamról árulnom. Tovább most nem küldeném, mert szerintem már körbe ért ez a játék. A második szabályt azt hiszem azért tudom teljesíteni
1-Kedvenc színem a lila. Nem csak most amikor dívat, hanem mindíg is az volt.
2-Hipohonder vagyok. Sajnos. Én nem is kicsit. Remélem a nyár folyamán megoldódik ez a problémám, mert így túl sok az aggódás és a szorongás az életemben.
3-Kedven évszakom az ősz. A tavaszt is szeretem, de az ősz a szívemnek kedves. Nekem nem az elmúlást jelenti, hanem valaminek az újjászületését.
4-Nem vagyok babonás, de egyszer olvastam valahol, hogy ha a bal cipődet veszed fel először akkor nem lesz jó napod. Lassan 20 éve a jobb cipőmet veszem fel először.
5-Imádom a romantikus filmeket
6-Szeretem a csokit, de a csokis dolgokat neem. Gondolok itt süti, fagyi, palacsinta..stb
7- A zellerrel és a kaporral a világból ki lehetne kergetni.
Asszem meg volt a 7. Nem is volt olyan nehéz.

Aztán. Sikerült végre összehoznunk egy találkozót Blankáékkal. Mindíg nagyon jól érezzük magunkat náluk és most sem történt ez másképp. Csak nagyon hamar elrepül az idő és mire belemelegednénk az ottlétbe, már indulhatunk is haza. A lányok tüneményesek voltak. Blanka hatalmasat nőtt mióta nem talélkoztunk. Kész kis hölgy lett.

A szokásos heti egy randink Makával is megvolt és Cícó megint Marci ágyában kötött ki:-) Marcinak( bocsánat. Tűzoltó Samnek) már nagyon megy a szerepjátékozás, szóval Ő volt Maya anyukája. Betakargatta és mesét olvasott Mayának. A halgatóság sajnos nem volt túl türelmes. Marci szinte ki sem nyitotta könyvet, Maya már ott sem volt. De Ő nagyon kitartó volt, többször is megpróbálta mesehallgatásra bírni Cicót.

Aztán hétvégén mangalica fesztiválon voltunk a Vajdahunyad várban. Felülmúlta a várakozásunkat a program azt kell, hogy mondjam. Esett a hó. Ez alapjában véve olyan karácsonyi hangulatott árasztott. Ameddig csak a szemünk ellátott, de még azon túl is mindenhol kirakodó vásár volt. Szebbnél szebb kézműves portékák, incsiklandozó falatok, sült gesztenye és kürtöskalács illat. Csak sajnos malackák alig voltak. Legalábbis azon formájuk, akik még négy lábon vígan szaladgáltak.

A fesztivál után egy kedvenc éttermünkben megebédeltük, majd szülinapi zsúrra indultunk Maya apai ági unokatestvéreihez.

Maya a kocsiban végig aludta az utat, majd szokásához híven minta gyerekként viselkedett a vendégségben. Most fordult elő először, hogy nem magában, hanem az egyik kis unokatesójával játszadozott. Nagyon udvariasan elbeszélgettek egymással és vita nélkül osztozkodtak a játékokon. Maya azért van cicának álcázva, mert szombaton amikor kitettem a lakásból a lábam, M.apuka kipingálta a csemeténket. Sajnos nem a könnyen lemosható fajtájú filctollal. Így az esti fürdésénél csak részben sikerült lemosni a művet. Kopottan meg nem nézett ki túl jól, ezért újra rajzoltuk, hogy nem egy kopocc cicával keljen megjelennünk a buliban:-)

Voltunk Dédi látogatóban is a hát elején. Ez a dédi látogatás más volt ám mint a többi. Mayát ebéd után megpróbáltam a hálóban elaltatni és sikerült. Nagyon örültem, mert így nem kellett kora délután hazaindulnunk, hogy aludhasson a kocsiban. Aludt jó két órát, utána pedig kedvére szórakoztathatott minket az ugrálós tudományát bemutatva.

Írnék most pár sort Maya fejlődéséről is mert erről régen esett szó.

A kórház után nem sokkal rohamosan elkezdett fejlődni, minden téren.

Szókincse kiteljesedett és már nem csak én értem, hogy mint mond. Egész mondatokban beszél, jól használja a ragokat. Ismeri a szineket és különbséget tud tenni a világos és sötét színek között. Bár először vol némi zavar mert a világos és a sötét kéket is világossötétkéknek hívta. Van kedvenc színe. A kék. A mi kedven színeinket is tudja. Mondókázik, énekel. Már csak pár szó van amit hibásan ejt, mert keveri a betűket. Néha egyébként direkt csinálja. Nagy mókamester és imád irányítani. Moncsi mindíg Őrmester asszonynak hívja viccesen. Nagyon jó a megfigyelő képessége és imád kirakózni. Eddig csak a formakirakókkal játszott, de most már a 6 darabos puzzleval is elboldogul. Kedvenc elfoglaltsága mostanság a rajzolás és a szinezés. Nem győzzük nyomtatni a szinezőket. Elkezdett szerepjátékokat játszani és már egyedül is el van, ha nem is sokáig, de nem kell állandóan mellette ülnöm. Az étvágya is megváltozott. Kevésbé lett válogatós és nagyon jól eszik. A szobatisztaság terén nem sok minden változott. Alig sikerül valamit a bilibe produkálnia és azt is nagy nehezen. Nem baj. Majd nyáron. Van alvóstársa. Eddig nem volt. Óriási hisztiket tud csapni. De nam nagy dolgokért, hanem pici dolgokért. Számomra pici dolgok. De neki hatalmasak. Csak egy a sok közül. Mielőtt megyünk aludni, csak ő veheti el a konyhapultról a teáját. Ha véletlenül ezt elfelejtem és nyúlok az üvegért, már robban is a bomba. Szóval igyekszem nem el felejteni.

A végére egy Mayaszáj:

Anya:-Maya szeretnél hosszú hajat?

Maya:-Nem köszönöm! Már van!

Évek óta nem volt ekkora

Hó! Tegnap hajnal óta szinte egyfolytában esik. A közlekedés gyakorlatilag megbénult és az én délelőtti programomnak lőttek. De nem bánom! A kertben,térdig éra a hó és minden olyan gyönyörű. Maya teljesen megbarátkozott a hóval és már élvezi is a havazós dolgokat. Kapott tegnap egy szánkót amit nem volt könnyű beszerezni, mert hiánycikk! Gondolom nyáron majd árulják.. És szerencsére nem kellett szembesülnünk a problémával, hogy feleslegesen kapta, mert élvezi a szánkózást. Az alvásokat kivéve, szinte egész délelőtt és délután kint vagyunk a levegőn. Gondolom ennek köszönhető, hogy ébredés mentes volt az éjszakánk:-) Tegnap délelőtt Emmáékkal, ma pedig Makáékkal havaztunk. Délután pedig még vár ránk egy hóember építés.

Ó azok az éjszakák!!

Amikben mostanság részünk van. Maya meggyógyult teljesen. Viszont amióta hazajöttünk a kórházból, még egyetlen éjszakát sem aludtunk végig. Maya minimum 8 szor kel. Az első ébredése kb fél 11 körül van, aztán reggelig másfél két óránként. Persze ebben teljesen kifárad és reggel 8 f9 kor úgy kell felébresztenem, mert ha később kel, nem tudom ebéd után lefektetni. Az ebéd utáni alvások is lerövidültek és sírva kelősek. Először arra gondoltam, hogy biztosan én hiányzom neki, hiszen a kórházban éjjel is vele voltam, itthon meg két éjszakát együtt aludtunk. Ma hajnalban magam mellé akartam fektetni, de éppen, hogy párnát ért volna a fejünk, szólt, hogy vigyem vissza a szobájába az ágyába. Szóval nem az én hiányom a nem alvások oka. A fogára gyanakszom még, mivel a nagyrágóinak a negyedik csücske még hiányzik. De ha az sem hát akkor nem tudom. Ha a kórházi nem alvásokat is beleszámolom, akkor az azt jeleni, hogy immáron 10 napja nem alszom. Meglehet ám ezt is szokni, de szivesen aludnék már. Történnek azért jó dolgok is. Mayának farkas étvágya van. Szinte mindent megeszik, a húson és a gombán kívül. Még a krumplifőzeléket is. Lassan az idomai is visszanyerik régi formáikat. Egyre szebben beszél. És beszél és beszél. Reggeltől estig. Imádom!!! A karanténnak is vége, igy ma vendégül láthattuk Moncsit és Makát. A lurkók szokás szerint most is jót játszottak, persze csak egymás mellett, a Tesz-vesz várost viszont a legnagyobb összhangban nézték. Közben káposztás tésztát ettek, bár szerintem észre sem vették, hogy ettek úgy belemerültek a mesébe. Jó kis délután volt. Maya úgy elfáradt, hogy még 9-kor is ébren volt, nem tudott elaludni. Sőt az egyik szobába visszahívás alkalmával közölte, hogy -Anyuci ágyában alszom:-) Alig bírtam rávenni a saját ágyában alvásra.

Enyhe célzás

Halló Moncsi!
Halló Maka!!
Meggyógyultam!!!

És a befejezés

Szóval hétfőn hazajöttünk. Kedden viszont Maya megint rosszabbul lett. Hányingere volt és annyira ment a hasa, hogy mire kicseréltem a pelenkát, meg beraktam a ruhákat áztatni addigra kezdhettem mindent előlről. A pelus semmit nem tartott meg mert szószerint folyt belőle a dolog. Jött megint a kétségbeesés és a telefonálgatás a kórházba. Az volt ugyanis a baj, hogy egyáltalán nem ivott semmit. Félő volt, hogy megint kiszárad. A kórházba viszont addig nem vihettem vissza amíg a háziorvos rá nem bólint. A háziorvos viszont csak 4 -től rendelt kijönni meg csak másnap tudott volna. De rendes volt, mert láttatlanba megírta a beutalót, csak el kellett hozni. Aztán szerencsére nem lett rá szükség, mert Maya egy majd 4 órás alvás után rögtön teát kért és rajzolni akart. Akkora kő esett le a szívemről, hogy csak na. De a bőröndből csak este mertem kipakolni. Mostanra úgy néz ki, hogy elfelejthetjük lassan ezt az egészet, mert ma már egyetlen hasmenése sem volt, az étvágyára pedig nem panaszkodom. De olyan kis vékonyka lett. Mindene. Kivannak a bordái és pálcika lábai lettek. Könnybe lábad a szemem ha ki meztelen testét meglátom. Kb 1 kilo minusszal zártuk ezt a vírust.
Szeretném mindenkinek megköszönni az érdeklődést, bíztatást, lelki támaszt, Moncsinak az ebédet és, hogy ennyire jó barát!!!

Bevállt

Az ötlet, amit Moncsitól kaptam. Csináljak fogpiszkálós katonákat, hátha Maya jobban reggelizik. És láss csodád!! Kb 3 perc alatt tüntette el a reggeliét, nem kellett könyörögnöm és mindenféle dolgot kitalálnom, hogy egyen. Szerintem a fél órához viszonyítva ez nem is olyan rossz.:-) Köszi Moncsesz!!!!

2009 utolsó napja

Mayátlanul telt. Legalábbis nekünk szülőknek. Bálványosra mentünk szilveszterezni egy szuper kis csapattal Natkóék vidéki házába. Maya pedig itthon maradt Anyukámmal. Sokat vívódtunk rajta, hogy elvigyük-e magunkkal, de végül úgy döntöttünk sokkal jobb mindenkinek ha itthon marad. Végül is csak másfél napra mentünk és igy nem kellett bepakolni a fél házat, anyukám szabadon élvezhette a Nagymamaság minden örömét és nekünk is volt alkalmunk kikapcsolódni. Nagyon kellemes másfél napunk volt. A szilveszter estét átbeszélgettük és rengeteget nevettünk. Meg persze ettünk. Asszem lencse és süti mérgezést kaptam:-) Az elseje is nagyon jó hangulatban telt. Nem is tudom mikor nevettem ennyit utoljára. Maya persze nagyon hiányzott és még lelkiismeret furdalásom is volt párszor, hogy nem vittük magunkkal, de nem tudtunk volna ennyire kikapcsolni ha velünk lett volna. Igy volt ez jó ahogy volt. Kora este indultunk haza, így mire hazaértünk Maya már aludt. Azt hittem nem is találkozom vele csak reggel, de változott a program. A kisasszony elkezdte kinöveszteni a két alsó nagyrágó fogát, ezért volt jó néhány találkozásunk egymással az éjszaka folyamán. Szóval napok kérdése és 18 fogúak leszünk:-)

A mi 2009- es karácsonyunk így telt

24.-én reggel mire felébredtem, az angyalka egy csodálatos karácsonyfát hozott a nappalinkba. Nagyon tetszett, jól meg is vizsgáltam és beosztottam, hogy melyik dísz kié! Minden családtagomnak és ismerősömnek jutott szerencsére. Aztán apával játszottunk, anya meg sütött-főzött mert ebédre jöttek a Mamáék. Azt, hogy a Mamáék ide érjenek már nem vártam meg, mert anya gyors ebéd után hamar ágyba dugott, hogy délutánra kipihent legyek. A délután az ajándékok bontogatásával és kipróbálásával telt. Nagyon hasznos és klassz ajándékokat sikerült az angyalkának beszereznie. Miután Mamáék elmentek, hármasban folytattuk a karácsonyozást lefekvésig. A sok ajándéktól annyira fel voltam dobva, hogy alig lehetett ágyba varázsolni. Pedig muszáj volt, hogy kialudjam magam mert mozgalmas nap állt előttem. Reggel összeszedtük magunkat és meg sem álltunk a Papáékig. Képzeljétek itt is volt karácsonyfa és az angyalka itt is hagyott nekem ajándékokat. Még anya kiskori kesztyűjét is elküldte nekem a dédivel. Ennek mondjuk anya örült a legjobban. Ettünk-ittunk, játszottunk, Apa felturbózta a számítógépet és bevezette papát az internet rejtelmeibe. Gyorsan szaladt az idő, nekünk pedig indulni kellett tovább a dédiékhez.

A kocsiban még véletlenül sem aludtam el , pedig fáradt voltam. Nem akartam egy percet sem elvesztegetni a karácsonyból. Itt is volt karácsonyfa és az angyalka itt is hagyott nekem ajándékot bőven. Meg persze a Flórának is. Flórával ismét hamar egymásra találtunk és jól elszórakoztattuk a többieket. A Nanát most sem hagytam egyhelyben ülni és nem is menten nélküle sehova. A szájfényt is megtanultam profi módon használni és nem csak magamat tudom kicsinosítani vele hanem bárkit aki hagyja. Nagyon szép és szeretetteljes délutánt sikerült együtt eltöltenünk. Csak olyan rövid volt. Azt hiszem a dédi volt a legboldogabb, hiszen az egész család együtt volt. Mi pedig azért adtunk hálát az angyalkáknak, hogy Ő is velünk lehetett. Gyorsan repült az idő és este lett. Indulnunk kellett haza, hogy a kocsiban kipihenhessem magam.

Karácsony utolsó napjának délutánját Emmáéknál töltöttük, baráti körben. Emmáék nemrég költöztek új lakásba, ezt mentünk megnézni. Hatalmas bulit csaptunk az Emmával. Az ősök csak néztek, hogy milyen jól elvagyunk. Szinte ránk sem kellett kukkantani. Ettünk-ittunk, fogócskáztunk, csúszdáztunk, bújócskáztunk, ágyon ugráltunk, elfáradtunk. Emmával hatalmas cimbik lettünk.

Hát így telt a mi kis karácsonyunk.

Bábszínház, cirkusz kipipálva, jövőre talán jobban érdekli

Múlthét vasárnap Gödöllőn voltunk. A kastély parkjában megnéztük a kirakódó vásárt, a bárányokat és a csacsit. Utóbbiakat kétszer is mert Makáék később érkeztek és veleük is megnéztük mégegyszer. Aztán báb előadásra mentünk a kastély egyik nagyon szép termébe. Elég szép számmal összegyűltek felnőttek és gyerekek egyaránt, mire elkezdődött az előadás. Minden gyerek tátott szájjal nézte a mesét, az Arany szőrű bárányról, kivéve egy gyereket, aki nem mellékesen pont a mi gyerekünk:-) Na ez a gyerek mindennel foglalkozott csak a mesével nem. Felment a színpadra és ott hempergett. Hatalmas karácsonyfán óriási gömböket fogdosott. Nézte, hogy mások, hogy figyelenek. Sétélgatott, lábamon át vetődött, hempergett a földön, egyszóval tényleg csak a mesére nem figyelt. Mi meg persze szakadtunk a nevetéstől. Pénteken cirkuszba voltunk hivatalosak. Én személy szerint nem szeretem a cirkuszt. Kicsinek is egyszer voltam, a tv-ben pedig soha nem nézem meg. Nem szeretem amikor állatokat produkáltatnak. Mondhat nekem bárki bármit, hogy élvezik az állatok...stb. Én állatkínzásnak tartom. A meghívásnak viszont szerettünk volna eleget tenni ezért elmentünk. Eleve nem értem, hogy ha kifejezetten gyerekeknek szól a műsor, akkor miért este 7-kor kezdődik? Makáék dobták is a programot, így Zsuzsi Mama jött velünk. Mayánál a cirkusz sem aratott sikert. A mikulás még csak-csak érdekelte, de ennyi. A többi produkcióba bele-bele pillantott és már ment is tovább, vagy mással foglalatoskodott. A Mamáját jobban lekötötte az előadás mint Őt. Szünetben el is jöttünk. Így is negyed 10 volt mire a kisasszonyt sikerült ágyba dugnom.

Az első igazi hó idén

Ami még sem annyira igazi, mert ennél nagyobb hombojot (hóembert) nem sikerült kreálnom belőle. Nem tapad még eléggé. (Vagy én vagyok ügyetlen) Mindenesetre Maya jobban élvezi a havat mint tavaly. Szerencsére. Tavaly ugyanis nem volt elragadtatva tőle. A hóseprésben azonban nem segített pedig megigérte:-). Inkább a játék babakocsijával kergette Happy kutyát, meg homokozni akart. Csupa-csupa téli elfoglaltság:-)

Sajnos a délutáni Maka randinak lőttek a hó miatt, mert nem tudjuk őket megközelíteni. Vagy haza nem tudunk jönni. Mert nem takarítják az utakat. Legalábbis a legutolsó információnk szerint. Pedig nagy szánkózás volt ám betervezve. Szánkója pedig csak Makának van nekünk nincsen:-(

Töklámpás

Ugye milyen szépek lettek? Anya és Moncsi készítették. Mi meg rendesek voltunk, mert hagytuk őket, hagy kreatívkodjanak. Addig szétszedtük a szobámat, gabona karikát ettünk, Maka zenéltette a mikulást, Én táncoltam és persze, hogy ugráltunk az ágyon. Aztán kipróbáltuk a lámpásokat. Na ez nekem már annyira nem tetszett, mert sötét volt a szobában. Maka viszont már bátor nagy fiú és nem fél a sötétben. Szóval Neki nagyon bejött. Szupi kis délután volt.

Játszójó házójó ajánló

Vagyis játszóház ajánló! Már másodszor voltunk dunakeszin a Mesekert játszóházban és most is csillagos 5-öst kapott nálunk. Most is Blankáékkal voltunk és meg is beszéltük, hogy egy héten egyszer bizti eljövünk, amíg ki nem tavaszodik, vagy nincsen éppen más programunk:-). Nem túl nagy, ezért jól belátható. Minőségi és tiszta játékok vannak. Sajnos a legtöbb játszóházról ez nem mondható el. A mosdóban még gyerek csap is található, nincsen tömeg, van viszont kávé autómata, minden játéknak megvan a helye, ezért könnyű rendet tartani. Itt szinte minden korosztály megtalálja a magának való szórakozást. Tényleg csak ajánlani tudom.

A fergeteg party

Hú! Micsoda buli volt!!!! Minden túlzás nélkül mondhatom ,hogy eszméletlen jól sikerült. Az összes barátom itt volt (kivéve az alibivel rendelkezőket) és csúcsszupi ajándékokat kaptam. Perselyt, Noddys könyvet, Nyomdát, Fa öltöztethetős macit, Nagylányos ruhát, Babát kutyusokkal. Képzeljétek Maka még egy hatalmas szál vörös rózsával is meglepett. Anyáéktól egy igazi konyhát kaptam, plusz meghívták az Orsi nénit a buliba, hogy tartson nekünk egy szülinapi Csiri-birit. Aztán volt még torta,( Anya kreálta én meg jól elfújtam a gyertyákat) tánc, lufihegyek, rohangálás, evés, ivás, estig. A buli végén pedig mindenki holt fáradtan indult haza. Drága barátaim! Köszönöm, hogy eljöttetek és együtt bulizhattunk.

Migrén és meglepi party

Enyhe fejfájással és rossz közérzettel indult a szülinapom reggele. Nem vettem be gyógyszert, mert nem szeretek gyógyszert bevenni, meg nem is volt itthon. Gondoltam magától is elmúlik majd. Ahogy telt a napunk, nemhogy múlt volna a fájdalom, hanem inkább még erősebb lett. Közben persze vásároltunk Maya szülinapi zsúrjára, meg főztem és játszottunk. Ebéd után Mayát leraktam aludni és én is pihentem kicsit hátha jobb lesz. Mire Maya felébredt nekem már tényleg elviselhetetlen volt a migrénem. Aki tapasztalt már ilyet, az tudja miről beszélek. Még a pislogás is fájt, hányingerem volt szédültem és rosszul voltam a gondolattól is, hogy még el kell mennünk Maya szülinapi zsúrjának a helyszínére elintézni a papírformákat. Ráadásul este f7-re, ami egyenlő azzal, hogy ülünk a pénteki dugóban. Végül sikerült rávennem magam, hogy elmenjünk gyógyszertárba amíg Kornél hazaér. Bevettem a gyógyszert és fél óra múlva kutya bajom sem volt. (Hamarabb is megtehettem volna és akkor megspóroltam volna egy egész napi szenvedést). Szóval gyógyszertárból rohanás haza, itthon Kornélt megvártuk és indultunk papírformákat rendezni. Betoppantunk a helységbe és a papírformák rendezése helyett egy meglepi szülinapi buliban találtam magam. Komolyan mint a filmekben.:-) Az összes barátunk ott volt. (kivéve akik nem, de Ők jó alibivel rendelkeztek:-)
Olyan aranyos volt mindenki. Komolyan meghatódtam. Mindíg is szerettem volna meglepi bulit. Hát ez most tényleg az volt. Bár visszagondolva azért voltak egyértelmű jelek, de az meg kit érdekel. Super ajándékokat kaptam, de a legnagyobb ajándék számomra ez a buli volt. Bébickém köszönöm szépen!!!!!! Nem is tudom, hogy a rengeteg munkád mellett, hogy jött ez össze?
És köszönöm szépen Kornél nevében is a segítségeket. Moncsinak, hogy hozott a Mayának vacsorát és nekem nem kellett idegeskednem, hogy vajon mit fog enni a gyermek(Kicsit
ismer??) Anita uncsitesómnak, hogy szervezkedett(Igy megbocsájtható, hogy a telefonba nem kívánt boldog szülinapot:-)) Natkóéknak a kést. (Enélkül haraptuk volna a tortát) Tamáséknak, hogy fotóztak (remélem még idén megkapjuk a képeket:-) A többieknek a díszítést és lufifújást.Szerintem mindenféle szempontból tökéletes volt a party. A gyerkőcök tudtak játszani, hiszen ismert terepen mozogtak (Ide járunk csiri-birire). Mi felnőttek tudtunk nyugodtan beszélgetni, elfértünk kényelmesen és nem kellett takarítani sem:-)
Hát így telt az én szülinapom. Bővebb fényképes beszámolóval is jövök majd, ha ideérnek a képek.

Családépítő hétvége 2

Miután kialudtuk magunkat (már aki), megreggeliztünk,(már aki) és elindultunk Lilafüredre. Mivel tegnap annyira bejött a Makával való autózás, nem voltam hajlandó a mi autónkban utazni, inkább a Forró családot szórakoztattam az úton. Anyáék meg édes kettesben követtek minket. Hiányoztam ám nekik nagyon!!!
Lilafüreden vonatoztunk, sétáltunk, rohangáltunk, cipeltettük magunkat és gyönyörködtünk a festői szépségű tájban és élveztük a jó időt. Sajnos a vízesés éppen felújítás alatt volt ezért nem tudtuk megnézni.( Egy okkal több, hogy máskor is kiruccanjunk ide.) Az ebéd kissé csúszott, az alvás meg nagyon, de jól bírtuk a kiképzést.