Végre, végre végre!!!!!

Amióta Marci meggyógyult, azóta szerdán volt először lehetőségünk, hogy ketteseben találkozzunk. Mikor megérkeztünk a Forromarcipán rezidenciába aMarci még aludt. Én ébresztettem:-) Apán kívül még soha nem ébresztettem pasit:) A Marci nagyon örült nekem. Legalábbis addig amíg meg nem látta anyát. Onnantól kezdve, velem nem igazán foglalkozott. Teljesen birtokba vette anyát. Kicsit féltékeny is vagyok. De csak egy egészen picikét!!! Azért nekem is jutott a Marciból a délután folyamán. Például akkor amikor söprögethettem a szobályában, meg megetethettem sárgadinnyével. Szószerint a tenyeremből evett. Meg még akkor is amikor bevitt az ágyikójába és ott rosszalkodhattunk. Csak úgy ráztuk a rácsot, mint foxi kutya a lábtörlőt. Közben pedig nagyokat sikitoztunk. Anyáéknak meg csurgott a nevetéstől a könny a szemükből. Hát így telt a mi szerda délutánunk.