Vére itt a tavasz. Vagy legalább is remélem! Ezt gyorsan megünepeltük szombaton egy állatkerti sétával. Emmá-Olivér testvérpárossal és szüleikkel mentünk. Sajna a pillangó ház záva volt. De azért maradt még látni való bőven. A legérdekesebbek mégis a galambok, Maya nyelven makák, vagyis madárkák voltak akiket jól meg lehetet kergetni. Csak elkapni nem tudtam egyiket sem mert túl gyorsak voltak. Aztán etettünk még libucikat és kacsát is. Egészen közel merészkedtek és szószerint kiszedték a nyamit a kezünkből. Nagyon nagyon aranyosak voltak és nem csiptek picit sem. Anya nagy megkönnyebbülésére. Aztán még lovagoltam fa hangyócán, meg fa oroszlánon is. Sőt volt alkalmunk hallani mennyire félelmetes hangot ad az oroszlán, ha valami nem tetszik neki. Először azt hittük, hogy a kihangositóból jön a félelmetes kiabálás. Mikor odaértünk akkor láttuk csak, hogy ez bizony nem a kihangositó hangja. Mire az elefánthoz és a vizilóhoz értünk már nagyon nem volt kedvem állatokat nézegetni. Mondjuk érthető mert megint nem aludtam ki magam a fogacskám miatt. Szóval gyorsan a kijárat felé vettük az irányt és hazajöttünk.