Jobb kétszer mint egyszersem

Méghozzá Makát (Marci) Meglátogatni. Még vasárnap megbeszélték anyáék, hogy az egész szerdai napot együtt töltjük. Úgy volt, hogy Emma, Olivér és Zitus néni is jönnek, de nekik közbe szólt a házassági évforulójuk a Sanya bával és ezért nem jöttek.
Anya reggel megfőzte az ebédünket, dobozba rakta és már meg is céloztuk Makáékat. Ami azt illeti, ha Maka látogatásról van szó, akkor nem kímélem anyát az autóban. Egész úton be nem áll a szám és általában ugyan azt hajtogatom.
Maya: Maka, Maka, menni, menni!
Anya: Igen szivem, megyünk a Makához.
Maya: Maka, Moncs, Ata, Puszi, Alma. Menni. (Utóbi kettő a Maka kutyusa.)
Anya: Igen Cicicókám okos vagy! Megyünk ,Megyünk
Maya: Ata Dogo (Ata tolgozik)
Maya: Maka, Maka, menni menni
Anya: Jól van szivecském megyünk megyünk.
Kb 15-20 percre laknak tőlünk a Marciék. Szóval Anya párszor hallja tőlem ezt a pár mondatot amíg odaérünk. A délelőtt gyorsan elröppent, de minden pillanatát kihasználtuk. Rajzoltunk, hol papírra, hol magunkra, vonatoztunk, szaladgáltunk, idegesítettük Puszi kutyát, vagy csak egymás mellett játszottunk. Aztán együtt megebédeltünk. Ebéd után mi hazajöttünk, hogy mindenki a saját ágyikójában alhasson. Olyan jól sikerült a délelőtt, hogy anyának két és fél óra után úgy kelett felébresztenie, mert ha addig alszom ameddig szerettem volna, akkor Happy kutya nem ér oda időben a fodrászhoz. Szóval ismét beültünk Artúr autóba, Happyt beadtuk a fodrász nénihez és ismét a Makánál kötöttünk ki. Pont akkor ébredt fel amikor odaértünk. Őt is ébreszteni kellett:-) Míg Happy szépült, addig mi ágyon ugráltunk, labdáztunk, hatalmasakat nevettünk és palacsintát ettünk. Hamar elröppent az idő és nekünk menni kellett a Happyért. Happy gyönyörű lett, engem pedig este sem kellett sokáig altatni.
Szuper kis nap volt ez azt kell, hogy mondjam.

Itt éppen nem papírra

Ugra bugra

Moncsi néni papucsában. Tetszett ahogy kopogott.