Elmúlt napok viszontagságai 1

Péntek reggel kezdődött. Maya reggel 6 kor riadózott. Köhögött és hányt, de nyálon kívül semmit. Aztán 7-kor és 8-kor is. Semmi komolyra nem gondoltam, mert ha jön a foga Ő szokott hányni. Akkor kezdtem gyanakodni, hogy valami nem stimmel, amikor a reggeli kakaója is kijött. Délben már aggódtam mert akkor már kb a 6. hányáson voltunk túl. Hívtam a dokit, aki természetesen szabin volt, a helyettese 4 től rendelt. Addigra M.apuka is hazaért és mentünk a dokihoz. Rögtön előre vettek minket amint megláttak. Maya nem volt túl jó állapotban. A rendelőben is hány. Annyira ki volt merülve, hogy meg sem mozdult, csak lógott keze lába és félig aludt. A dokinő semmi jóval nem kecsegtetett. Azt mondta menjünk haza, adjunk neki kólát és ha kétszer egymás után azt is kihányja akkor irány a kórház, mert ki fog száradni. Menjünk haza?? Adjak neki kólát??? Na nem. Rögtön indultunk a Heim Pálba. Ott megállapították, hogy piros a torka és ki van száradva. Rögtön kaptunk egy ágyat, vért vettek és bekötötték az infulziót. A doktornő akihez kerültünk nagyon profi és alapos volt. Később Maya láza is felment. A lázcsillapító nem használt, szóval jött a hidegvizes lepedő. Szerencsére csak egyszer, mert rögtön lement a láza. Aztán visszajött a doktornő és mondta,hogy fel fognak venni minket osztályra mert ez a vírusos fertőzés ami fenn áll eltarthat 2-3 napig is. Az infulziótól jobban , lett és már bohóckodni is volt kedve. Közben műszakváltás volt és másik doktornőt kaptunk. Szerinte nem kell osztályra felvenni minket és ha reggelre láztalan a Maya akkor mehetünk haza. Éjjel azonban megint felment a láza, de legalább nem hányt már és ivott is rendesen. A kórházi teára azt mondta, hogy- Hú de fincsi anyuci. Csokis tea. Aztán reggelre megint lement a láza és hazaengedtek. Mindenkit végigtelefonáltunk, de nekem nem volt felhőteln az örömöm. Volt egy olyan érzésem, hogy ennek még nincsen vége .Folyt köv..