Elmút napok viszontagságai 2

Itthon némi ebéd után lefeküdtünk aludni, mert nagyon kimerültek voltuk. Aludtunk is bő 3 órát de ébredés után Maya belázasodott. Kapott lázcsillapítót de csak nehezen vitte le a lázát. A kedve sem volt túl jó és késő délután megérkezett az első hasmenés is. Majd a következő és egy újabb hányás. Hívtam rögtön a kórházat mert Maya egyik pillanatról a másikra olyan gyenge lett, hogy a lábán nem tudott megállni. Mondták, hogy azonnal vigyem vissza, mert ki fog száradni megint. Nagyon megrémültem, de nem volt idő az aggódásra. Ami a kezem ügyébe esett ruha, játék, mesekönyv behajigáltam egy bőröndbe, kicsilányt felöltöztettem és betuszkoltam magunkat az autóba. Egész úton azon aggódtam, hogy nehogy hánynia kelljen, vagy menjen a hasa. Meg ugye kiszáradáskor az is elég nagy veszélyt jelent, ha a gyerek elalszik, mert nem lehet őket felébreszteni. A doki mondta nem én találtam ki. Végtelennek tűnt a fél órás út akórházba. Egész úton ráztam a Maya kezét, lábát és néztem a pulzusát. Mert persze, hogy elaludt. Vezetés közben meg nehéz lett volna ébren tartani. És még a hó is elkezdett esni. Na azért csak megérkeztünk. Maya és bőrönd kocsiból ki és irány a betegfelvétel. Maya közben felébredt, de alig volt magánál és persze, hogy hányt. Szerencsére előre vettek minket, megvizsgálták a Mayát és mondták ,hogy ez bizony már a Sz. László kórházra tartozik, mert hamenős gyereket ők nem vehetnek fel az osztályra. Szuper. Szóval ismét kocsiba be és irány a László. Még szerencse, hogy a Heim Pálba nem kellett a bőröndöt végig cűgölnöm, mert a váróban egy nagyon kedves anyuka vigyázott rá amig végeztünk. Szóval Lászlóba megérkezünk, papírokat leadtam. A nővérkék nagyon kedvesek voltak és próbáltak nyugtatni, ami nem ment nekik könnyen. Az orvosra másfél órát kellett várnunk, mert egyedül volt. Maya az egészet végig aludta a kezembe. Csak az infulzió bekötésére és a vérvételre ébredt fel. Nagyon sírt és kétségbe volt esve, nem értette, hogy mi történik már megint. A véreredmény rögtön meglett és az is alátámasztotta, hogy ki van száradva. Nagyon el volt savasodva a vére. A 0 körüli eredmény a jó, Neki viszont -20 volt. Megkaptuk a szobánkat és innentől kezdve kicsit nyugodtabb lettem. Rendszeresen ránk néztek ,Mayának nem lett láza és a sok infulziótól jobban lett. Én is pihentem egy keveset, bár ágyat nem kaptam, de volt két székem. Maya reggel fél 10-ig fel sem ébredt. Az infulziók meg du 5-ig folyamatosan mentek. A délután elég hasfájósan telt, de aztán egy teli pelussal elmúlt a hasfájás. Vettek belőle mintát és kiderült, hogy Rota vírusunk van. Ráadásul elé makacs. Gyógyszeres kezelést nem igényel, ki kell ürülnie a szervezetből. Hétfőn engedtek minket haza. Folyt köv..
Ui:A kórházban mondta nekem a Maya ébredés után:-Maya kicsi baba, Anyuci a legfontosabb!! El sem tudom mondani mit jelentett nekem ez az egy mondat ennek a kicsi gyereknek a szájából.