Szóval hétfőn hazajöttünk. Kedden viszont Maya megint rosszabbul lett. Hányingere volt és annyira ment a hasa, hogy mire kicseréltem a pelenkát, meg beraktam a ruhákat áztatni addigra kezdhettem mindent előlről. A pelus semmit nem tartott meg mert szószerint folyt belőle a dolog. Jött megint a kétségbeesés és a telefonálgatás a kórházba. Az volt ugyanis a baj, hogy egyáltalán nem ivott semmit. Félő volt, hogy megint kiszárad. A kórházba viszont addig nem vihettem vissza amíg a háziorvos rá nem bólint. A háziorvos viszont csak 4 -től rendelt kijönni meg csak másnap tudott volna. De rendes volt, mert láttatlanba megírta a beutalót, csak el kellett hozni. Aztán szerencsére nem lett rá szükség, mert Maya egy majd 4 órás alvás után rögtön teát kért és rajzolni akart. Akkora kő esett le a szívemről, hogy csak na. De a bőröndből csak este mertem kipakolni. Mostanra úgy néz ki, hogy elfelejthetjük lassan ezt az egészet, mert ma már egyetlen hasmenése sem volt, az étvágyára pedig nem panaszkodom. De olyan kis vékonyka lett. Mindene. Kivannak a bordái és pálcika lábai lettek. Könnybe lábad a szemem ha ki meztelen testét meglátom. Kb 1 kilo minusszal zártuk ezt a vírust.
Szeretném mindenkinek megköszönni az érdeklődést, bíztatást, lelki támaszt, Moncsinak az ebédet és, hogy ennyire jó barát!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Édes kis szivecske!!! Borzasztó volt olvasni is :-( Sok sok gyogycupp az édeskis Drágának s neked is!!
Drága Kicsi Maya! Reméljük, most már csak egy rossz álom lesz az egész, és mostanra túl vagy rajta!
Kedves Bettyó! Neked meg nagyon sok ölelés így messziről is, hogy ilyen lélekjelenléttel csináltad ezt végig! Próbálj meg megnyugodni, reméljük már fellélegezhettek! Sok egészséget Nektek! Ildi és a fiúk
Megjegyzés küldése