Ovinézőben

Bizony bizony! Ez az idő is elérkezett. Maya októbertől ovis lesz. ( ha felveszik)
Szóval a tegnap délelőtti program a Pipitér ovi szemrevételezése volt. Nagyon közel van hozzánk, a szomszéd utcában. (Az ovihoz tartozik még egy másik ovi is, kicsit messzebb. A különbség pedig az a kettő között, hogy a másik hagyományörző módszereket alkalmaz, ez pedig a környezettudatos nevelést támogatja.) Maya tempójával is 10 perc alatt odaértünk. Persze nyakig sarasan, mert útközben sikerült hassal beleesnie, a 10 km-es körzet legnagyobb tócsájába. Még szerencse, hogy esőnaci és esőkabi volt rajta. Az ovi előtt találkoztunk Marcipánékkal, mert ha minden flottul megy, Ők bizony egy oviba fognak járni. Az óvoda vezetője egy nagyon szimpatikus hölgy volt és minden kérdésünkre készségesen válaszolt. A beiratkozás május első hetében lesz és akkor bővebb felvilágosítást is kapunk az ovis életről. Az egyik terembe be is kukucskálhattunk és az ovi játszóterét is megnézhettük. A terem nagyon otthonosan van berendezve. Még galéria is van ahol lehet bunkerezni meg babázni. Maya ezt rögtön ki szerette volna próbálni és szerintem fel sem tünt volna neki ha otthagyom pár órára:-) A mosdóban a polcon katonás sorrendben sorakoztak a fogmosópoharak a fogkefékkel, alattuk pedig a törölközők, a belehímzett jelekkel. És minden pici volt. Pici mosdó, pici wc, pici székek, padok, asztalok, fogasok. Az ovi játszóterén is jót játszottak a gyerkőcök. Az egészet birtokba vehették, mert a csoportoknak nem volt kinti foglalkozásuk. Mayát alig lehetett hazarángatni. Nagyon pozitív élményekkel távoztunk és kicsit megnyugodtam, hogy mayának ennyire bejött ez az ovi dolog. Szoktunk már beszélgetni róla, hogy ősztől ovis lesz, de szerintem azt még teljes egészében nem tudja felfogni, hogy Én nem leszek vele. Remélem a beszoktatás is simán fog menni. Bár azt hiszem én nehezebben fogom megélni a a legtöbbet együttöltött korszakunk végét.

Családunk bolygói

Marcipánéknál találtam. Talán hasznos lehet!!





B12-es kisbolygó – avagy a családi elfojtásokról
Egy családban történő kisebb-nagyobb gond, probléma, mindig figyelmeztetés.
Ha valaki beteg lesz, azt mondja a maga módján – szeressetek engem! A beteg ember nem okos gondolatokat, elemzést, meditációt igényel, hanem törődést, ölelést és szeretettel főzött ételt. Ha az ember létrehoz egy kis lényt, egy gyermeket (és esküszöm nem fogok hivatkozni a nyálas kisherceg-róka párhuzamra), kap valakit, aki nagyon erősen kötődik hozzá, bármit is tesz.
A csecsemő-anya kapcsolatban, ha a kicsi beteg, az anyatejben ellenanyagok jelennek meg, a mama kis gyógyszergyárrá alakul. Ez később erről a fizikai szintről inkább egy szoros energetikai köldökzsinórrá alakul át, ahol az áramlás oda-vissza működik.

Ha a családot bolygókkal szimbolizáljuk, a kisbolygók a nagy bolygók vonzásában élnek. Az ő életük nem képzelhető el a nagybolygó nélkül, ezért lehetetlen feladat anyaként-apaként lélekben laza szingliként élni egy családon belül. A családi köldökzsinór nem a testek, hanem a lelkek között feszül. Az áldozat egyik része, hogy a magunk életének egy darabját fel kell áldozni a család egységéért. És ez nem azt jelenti, hogy fizikailag jelen vagy, a 24 órából 10-ben. Ha lélekben nem vagy a gyerekeiddel, hiába látszol papíron áldozatos mintaszülőnek. Nem lehet két mátrixban élni egyszerre.

Ha két szülő látszatkapcsolatban van egymással, ami lehet steril, békés, érzelemmentes, de éli külön-külön az áloméletét, ez disszonanciát teremt az energiahálóban. A teljes fatalizmus, azaz sodortatom magam, majd csak lesz valami, nem működik a családban, ahol felelősséggel tartozol a másikért. A gyerekek őszinte lények, és gyorsabb minden folyamatuk, mint a felnőtteké. Szóval, te lehetsz a világ legjobb elfojtója, de ez nem a magánügyed. A problémád energiaszinten megérkezik a gyerekhez a lelki köldökzsinóron keresztül. Ő először a feltétlen szeretetet sugározza vissza, majd később az egyensúly szabályai szerint elkezd rá hatni a disszonancia. Ha a szülők szexuális problémával küzdenek (egymással), mondjuk teljesítménykényszer az egyik oldalról, elutasítás a másikról, akkor ez egy kisgyereknél azon a testtájékon jelentkezhet betegség formájában. Gyorsabbak az életfolyamataik, így előbb, mint a papa vizelési problémái...
A ki nem mondott szülői gondolatok gyakran dadogás formájában képződnek le egy kisgyereknél.
Aki nem hiszi, nézzen utána, hogy halnak meg daganatos betegségekben a kutyák gazdáik helyett, milyen egy neurotikus nő anorexiás macskája, hogy lesz álterhes egy fogamzóképtelen asszony kutyája, stb. Az állatok rövidebb idő alatt manifesztálják a pszichés problémákat betegségként. Azét, akit legjobban szeretnek. Így működnek a gyerekek is.

A megoldást az őszinteségen kívül nem tudom. Ha van szeretet a családban, amire lehet építeni, akkor érdemes az egoizmusból kilépve egy nagy kört képezni, és azt mondani egymásnak: – ezt elrontottuk. Nem beszéltünk dolgokról, ami bennünk él, ami bánt minket. Mától kezdve mindenki elmondhatja, és mi, többiek meghallgatjuk. És az együttes energiánk elég lesz a semlegesítéshez!

Végül néhány homeopátiás szer, mely segíthet, hogy meginduljon a kommunikáció, bár ezt a fajta kezelést ajánlott tapasztalt homeopatára bízni:

Natrium chloratum, azaz konyhasó, a visszatartás, visszafojtás, lenyelt érzelmek szere.

Staphysagria, ha valaki a családban úgy érzi, aránytalanul sokat szenved, és elfojtja a dühét.

Sepia, az áldozatos férfigyűlölő állapot szere, gyakran depresszióval párosulva.

Lycopodium, merev, megközelíthetetlen, gátlásosnak tűnhet, de néha kirobbanóan agresszív tud lenni. Az okot gyakran egy domináns férfi személyében (apa, főnök) kell keresni.


forrás: http://homeopatia.info.hu/

Marcipán 3 éves !!!

Mi pedig abban a megtiszteltetésben részesülhettünk, hogy rész vehettünk a szülinapi buliján!! Magammal hozthattam Apát és Anyát is. Igazán jól sikerült kis buli volt. Volt torta, hatalmas tüzijátékkal, sok-sok játék és rengeteg gyerek. Mindenki igazán rendesen viselkedett, és csak néha kellett alkalmazni egy kis anyai szigort. Egy percre sem volt megállásuk, ki akartuk használni a buli minden percét rendesen. Még az evés és az ivás is csak kutyafuttában történt. De még így is pikk-pakk este lett és vége lett a bulinak. bepakoltuk hát hulla fáradt szüleinket az autóba és mindenki hazament.
Mégegyszer köszönjük szépen, hogy ott lehettünk!!!

Váratlan vendégek

Átlagos tavaszi Péntek délutánnak néztünk elébe. Ebéd utáni alvás után a játszóteret néztük ki a délutánunk eltöltéséhez. Induláshoz készülődtünk amikor csörgött a telefonom. Anita uncsitesóm volt, hogy Flórával beugranának hozzánk a ha itthon vagyunk, de csak később. Lementünk tehát a játszira picit, mert már beigértem Mayának, de siettünk haza,nehogy Flóráék ne találjanak itthon. A csajszik olyan édesen tudnak örülni egymásnak. Sikongatnak, nevetnek, kiabálnak, majd hatalmas ölelés és puszi. Kérdés sem volt, hogy nálunk fürdenek és vacsoráznak-e. Nagyon szeretem az ilyen együtt fürdős, vacsorázós estefeléket:-) Nemkülönben a két lány. Flóra annyira de annyira várta már a közös pancsit, hogy még meg sem engedtem a vizet, Ő már szinte pucéran rohangált. Aztán Mayával megbeszélték , hogy nemsokára mennek fürdeni, csak még nincsen kész a víz. Mindezt kb 2 percen keresztül tárgyalták. Mi meg Anitával félig meghatottan kuncogva hallgatóztunk a konyhában. A csajok éppen landoltak a kádban amikor Moncsi telefonált, hogy Maka nálunk vacsizhat-e. Hát persze, hogy igen!! És fürödhet is ha van kedve. De Ő inkább csak fotózta a csajokat, meg élvezte az egyeduralmat a játékok közt. Olyan jó fejek voltak. Nagyon rendesen vacsiztak, (persze volt aki nem tudott a popiján rendesen megülni)aztán még kicsit játszottak. Közben Mapuka is hazaérkezett és élvezhette a rendet és a gyerekzsivalyt:-) Nagyon jó volt, hogy váratlan vendégeink voltak!!!! Most, hogy itt a jó idő remélem még sok ilyen délutánunk lesz. Nagyon várom már az itt-ott vacsorázós-fürdős- pizsiben hazautazós napokat.

A tavasz első hétvégéje

Nálunk nem a pihenés jegyében telt, ugyanis elkezdődtek a kerti munkálatok. A tél, finoman szólva lestrapálta a kertünket. A rendbeszedés nagy részét sikerült is elvégeznünk. Fák-bokrok metszése, falavelek összegereblyézése, veteményeskert felásása, virágültetés, rendrakás, Maya tavaszi játékainak előszedése. Ezek szerepeltek a repertoárban. Mondanom sem kell, Maya nagy segítség, főleg ha viráglocsolás és magocskák elültetéséről van szó. Rengeteg új dolgot kell ismét felfedeznie, és megtanulnia. Pl, hogy a légytől nem kell félni. Akárhányszor elrepül mellette egy légy, elkezd rohanni, miközben azt kiabálja, hogy MENEKÜLÉS JAJJ, JAJJ!!! De nem csak Mayának hozott újdonságokat a tavasz. MApuka is megtudta, hogy a bodobács nevezetű bogártól nem kell félni, mert nem bánt. Kicsi kora óta azt hitte, hogy ez egy veszélyes csípős bogár:-)))
A nagy kertészkedés közepette, azért volt időnk találkozni régebben látott barátainkkal is.

Vasárnap délelőtt egy órácskát sikerült a játszótéren eltöltenünk Emmával és Olivérrel. A csajok elég jól kijönnek egymással, Olivér meg bőszen követte őket. Az első játszótéri baleseten is túlvagyunk. Szerencsére komolyabb sérülés nélkül megúsztuk. Van a játszóterünkön egy kis fahíd, ami két mászókát köt össze. Tavaly Maya átfért a híd alatt, nem kellett lehúznia a fejét. Idén viszont már nem fér át alatta. Nem tudhatta és nekem sem jutott eszembe figyelmeztetni, hogy ha át akar szaladni alatta akkor húzza le a fejét. Mondanom sem kell, hogy át akart szaladni alatta és kapásból dobott egy akkora hátast szegény, hogy beleremegett a föld. Rettentően sírt és fájlalta a homlokát. De Ő okos kislány és tudja, hogy mire van szüksége. Kért, hogy gyógyítsam meg. Kb két percig kellett kezelnem, akkor szólt, hogy elég és futkározott tovább mintha misem történ volna. Szinte még csak puklija sem lett:-)


Délután pedig Bálinték jöttek át hozzánk. Bálint egy örökmozgó nagyfiú lett. Segítséggel már sétálni is tud és nem győztük követni a szemünkkel olyan gyorsan mászik. Egyik pillanatban még itt, a másikban már ott. És semmi sincsen biztonságban. Fura volt ezt látni, mert Maya klasszisokkal nyugodtabb és lassabb volt ebben a korban. Sőt a pakolás sem nagyon érdekelte. Nemhiába,rá kell jönnöm, hogy tényleg óriási különbség van a fiúk és a lányok között.Nagyon kellemes hétvége áll mögöttünk. Ránkfért már a napsütés, a mozgás, a barátokkal való találkozás és a frisslevegő

Repül a repül a repül a Maya

 

Egész nap képes lenne forogni, meg repülni, anélkül ,hogy elszédülne. Csak mi nem bírjuk a kiképzést:-)

Pelus nélküli fiú a barátom!!!:-)

Marcipán barátom végre kidobta otthonról a nemszivesen látott bronhitiszét, így kedvünkre bandázhattunk megint. És képzeljétek. Makának már nincsen pelusa, hanem menő Verdás bugyija van helyette. Én olyan, de olyan büszke vagyok rá, hogy el sem tudom mondani!!Ügyes nagyifú lett az én barátom.

Lassíts, ne szaladj olyan gyorsan!!

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az eső cseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét?
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne ! Ne táncolj olyan gyorsan.
Az idő rövid . A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: Hogy s mint ?
Meghallod a választ ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben.
Lassítani kéne! Ne táncolj olyan gyorsan
Az idő rövid ! A zene elillan...

Szoktad mondani a gyermekednek" majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban , amint arcára kiül a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot , hagytad kihűlni a barátságot,
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj ? Szia!
Lassítanod kéne! Ne táncolj olyan gyorsan!
Az idő rövid A zene elillan...

Mikor olyan gyorsan szaladsz, hogy valahova elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez mint a kibontatlan ajándék ... melyet eldobsz.
Lassíts, ne szaladj olyan gyorsan!
Halld meg a zenét
Mielőtt elillan!
/ismeretlen szerző/

Mint a nagyok!

Az elmúlt pár napban, egyre többet hangzik el Maya szájából, hogy: - Anya bijibe pisilek.
Ennek ellenére nem mindíg produkál bele, van hogy csak figyelem elterelésnek használja. Pl ebéd utáni alvás előtt. De ma nem kamuzott:-) Lassú, nagyon lassú léptekkel haladunk a szobatisztaság felé. De legalább haladunk:-)

Hóvirág virágzás néztünk

Jó két hete kinéztem ezt a programot, nagyon vártam és reménykedtem, hogy jó idő legyen. Alcsútdobozon voltunk az arborétumban, hóvirág virágzást nézni. Az arborétum egyébként főleg az óriásira fejlődött idős fáiról ismert. Tényleg hatalmasak voltak a fák. A fákat és a növényeket József nádor 1825-től telepítette ide. Előtte a terület birkalegelő volt és összesen három darab fával rendelkezett. Blankáék is velünk tartottak erre a kellemes délelőtti programra, szóval a társaság, nagyon jó volt. Szerencsére az időjárásra sem panaszkodhattunk, bár a napsütéstől a hóesésig, mindenben volt részünk. A hatalmas területet,(70 hold) sajnos nem sikerült teljes egészében bejárnunk, de így is gyönyörű természeti csodákat láttunk. Meg persze hóvirágokat is ,hiszen azért mentünk. Amit hiányoltam az arborétumból,az az volt, hogy nem volt kiírva a növények neve és pár mondat róluk. Sokkal érdekesebb lett volna, ha el is tudom olvasni, hogy éppen miben gyönyörködöm. Tavasszal is tervezünk ide egy kiruccanást, ha már melegebb lesz és nyílnak a tavasz virágai.

Boldog Nőnapot!

A nõ azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.
Amiel Henri-Frederic

Elmerészkedtünk

Október óta nem voltunk Csiri-birin, mert tartottunk a baciktól. Most viszont elérkezettnek láttuk az időt, hogy újból elmerészkedjünk. Maya már nagyon várta, mert napok óta mondogattam neki, hogy hová fogunk menni. Amikor pedig ott voltunk akkor nagyon élvezte. Az itthoni gyakorlásoknak köszönhetően semmit nem felejtett. Sőt! Még hangosabban énekelt és mondókázott mint eddig. A nagy sikerre való tekintettel, csütörtök délelőttönként újra van programunk:-)