Szülinap második felvonás, itthon, barátok közt:-)

Szombaton a szüleim barátainak egy részét láttam vendégül+Blanka barátnémat és Babszemet, aki Nati néni pocakjában fickándozik. Na jó. Nem csak miattam jöttek, hanem anya miatt is mert neki is szülinapja volt. A tortámat anya kreálta, a zenét Halász Jutka néni szolgáltatta, kaptam jó sok ajándékot és mindenkinek jó kedve volt. Szeretek szülinapos lenni!!!!

Szülinap első felvonás, Papáéknál

A szülinapi bulisorozatot pénteken a Papáéknál nyitottuk. Sikerül rekord hosszúságú idő alatt megtennünk az odafelé vezető utat, mert nem voltam a helyzet magaslatán. De aztán csak-csak sikerült megérkeznünk. Papáék már nagyon vártak minket. Az én tiszteletemre még a dédi is eljött. Kaptam egy babát aki eszik, iszik, büfizik, sír és beszél. Meg egy babakocsit, hogy tudjam mibe tologatni. Igazából egyik ajándék sem érdekelt. Inkább Mázli kutya süniét hurcolásztam.

Akkor és most

Ma van a szülinapom! Szóval szülinapos vagyok. Pontosan egy évvel ezelőtt bujtam ki anya pocijából. Hihetetlen nagy változáson és fejlődésen mentem keresztül azóta. De nem csak én, hanem Apa, Anya és az Ő életkéjük is. Most már nem csinálhatják azt amit akarnak!!! Én vagyok a főnök, én diktálom az iramot. :-) Úgy vettem észre Ők ezt egyáltalán nem bánják!

Paramétereimet tekintve a 2860g- os kezdő súlyomat kb 9500g-ra sikerült feltornáznom. A centiket tekintve 53-ról kb 78- ra nőttem. Azért csak kb-k az adatok, mert jövőhéten megyünk 1 éves státuszra.

Azt, hogy miket tudok, azt inkább nem kezdem leírni mert sosem érnék a végére. Minden nap tanulok valami újat és minden nap elkápráztatom a szüleimet.

A buliaimról is beszámolok, amit megtartottam mindet. Addig is két fotó rólam, akkor és most.

Vasárnapi séta a füvészkertben

Annyira elfoglaltak a mindennapjaim, hogy alig van időm írni. Mondjuk úgy szép az élet ha zajlik. Nálunk is így van ez. mi mindíg megyünk valahova csavarogni. Ha meg nem megyünk, akkor hozzánk jönnek. Vasárnap csavargós napunk volt. Elvittem anyáékat, a Lukács família társaságában a füvészkertbe. A Forró família sajna nem jött mert ők visegrádra mentek. Anya még sosem volt a füvészkertben, ezért bizonyult jó programnak. Jó is volt. Emma jól megsétáltatott, pakolászhattam mézes csuprokat és még egy sünivel is sikerült megismerkednünk.

És akkor elcsattant egy csók

Álmomban sem gondoltam, hogy tegnap ez fog velem történni. Az úgy volt, éppen indultunk haza a játszóról és a Moncsi néni szól a Marcinak, hogy adjon nekem búcsúpuszit. Én erőteljesen tiltakoztam a dolog ellen, ám a Marcinak sikerült engem kicseleznie és kaptam a számra egy hatalmas csattanósat. Képi dokumentum nem készült a dologról, mert hát ugye senki nem számított rá. Csak két tanuval szolgálhatunk, anya és Moncsi néni személyében.

Játszóház elhalasztva

Úgy volt ,hogy tegnap játszóházba megyünk a Flórával. De annyira szépen sütött a napocska, hogy elhalasztottuk esősebb időre. Ki kell használni a jó időt. Anya mondta. Szóval inkább játszótérre mentünk. Amikor meguntuk, akkor meg itthon játszottunk tovább. A favorit a zenélő kockám volt. Ezt legalább nem tudta megenni a Floresz. Tudnillik a Flóra mindent megeszik. De komolyan mindent. Földet, virágot, függönyt, vezetéket, füvet, kavicsot, játékokat, köknyveket. Bébiételt azt, azt viszont nem. Nem kevés odafigyelést igényel. Jól el is fáradtam. De legalább nagyot aludtam.

Még mindíg vasárnap

Hát (tudom, hogy hát-tal nem kezdünk mondatot, de én még kicsi vagyok és nekem lehet) Szóval. Hát nem lehet az mondani, hogy nem levegőztettem meg rendesen az ősöket. A liget és liget utáni alvás után, megcéloztuk a játszóteret. Itt Marcipán barátommal találkoztam. Néha sikerült is összefutnunk de nem igazán foglalkoztunk egymással. Kivéve amikor megláttam a Marcinál a labdát és hirtelen nekem is labdázhatnékom támadt. Marci hihetetlen mennyire ügyesen rúgja a bőrt. A labda körül akadt egy kis vita, de Moncsi néni segítségével megoldódot. Sajna anya fotói amin Marcipánnal vagyunk nem sikerültek, mert folyton mozgásban voltunk:(

Ujjé a ligetben....

Csodálatos idő volt vasárnap ezért kimentünk a ligetbe sétálni. Régen látott Emma barátném is velünk tartott. Természetesen Olivér, Zitus néni és Sanya bácsi is jött. Jó hír, hogy Emma még mindíg szeret. Ezt be is biznyította a hatalmas Emma puszikkal! Óriásit sétáltunk és egy nagyon nagy kapuval is sikerült megismerkedtem. Alaposan meg is vizsgáltam. Legalább olyan alaposan mint Emma pulcsijának cipzárját. Szóval számomra a ligetben a kapu és Emma cipzárja volt a legérdekesebb.

Gyakorlat teszi a mestert

Sajna volt alkalmam gyakorolni az orrsprickázást, mert lassan két hete tart a takonykór. Mondjuk, igaz a mondás, miszerint minden rosszban van valami jó. A rossz a nátha, a jó meg az hogy hála nekem, senkinek nincsen eldugulva a nózija.

Micsoda hétfő!

Miután reggel apa elszállítmányozta anyát orvoshoz, majd onnan haza is szállítmányozta, én következtem. Engem is beültetett Artúr autóba és nem volt kecmec. Mentünk a dokibácsihoz. Addig a nagyi anyát ápolgatta otthon. Szüleim úgy gondoltokák, hogy itt az idő , hogy szakavatott ember is lássa a takonykórságomat. Az utaton végig azt énekeltem, hogy Béébí, Béébí, apa meg fulladozott a nevetéstől. A rendelő várójában mindenkinek megmutattam, hogy hol van a lámpa. Hátha valaki nem tudja. Meg hát természetesen mindenkihez volt pár kedves szavam. A dokibácsinál pedig hősiesen tűrtem a megpróbáltatásokat. A diagnózis: pici piros torok, sok-sok takony, nulla hőemi. Szóval továbbra is sok-sok c vitamin, homeos bogyesz és rengeteg találkozás a szörnyeteggel. Dokibától hazaérve jó nagyot aludtam és jött a nap fénypontja. Vásárolni mentünk. Eddig is imádtam a bevásárló kosárban üldögéni, de most, hogy álldogálhattam benne, az volt a jó móka. Az egész ötlet onnan jött, hogy a pénztárnál némileg már kezelhetetlen voltam és a nagyi kitalálta, hogy álljak bele a kocsiba. Nem kellett kétszer mondani. Húúúú de élveztem. Alig akartam kiszálni. Az meg tök rendben van szerintem, hogy a megvásárolt cumók egy részét anyáék cipelték, hogy én kényelmesen garázdálkodhassak:-)

Egymásra hangolódva

Már csak apa hiányzott egy csíkos szerelésben :-)

A szörnyeteg

Tudni kell rólam, hogy imádom a porszívót. Bármikor tudom lelkesen utánozni a hangját, hogy búúúúúúúú. Amikor meg anya porszívózik az maga a paradicsom. Tánclok, nevetgélek és búúúúúúúú-gatok. Amikor azonban a porszívócsó végére rákerül az orrszívónak nevezett valami, akkor az én imádott háztartási gépezetem átalakul. Nem is akármivé, hanem egy szörnyeteggé, aki elől menekülni kell. Viszont a menekülésnek meg akadálya van. Jó esetben egy, rossz esetben két szülő. Na akkor jön a kiabálás, ordítozás, rugdosózás, csipkedés. De ez sem segít. A szörnyeteg kegyetlen és kiszippantja az összes fikuszt a nózimból. Amikor végzett akkor elhallgat és visszaváltozik az én szeretett poszívómmá. Hát ezek vannak most nálunk.
Anya azt mondja, hogy ha meggyógyultam, akkor a szörnyeteg is elköltözik tőlünk.