Mert hiába szeretném én, hogy produkáljon a bilibe, ha Ő még nem értett rá. Így voltunk a duduval (cumi), a ringatással, a cumisüveggel az egyedül evéssel és még sorolhatnám hány dologgal. Nem kezdet el leszoktatni a cumiról mert esélyem sem lett volna ellenállni a kérésének ha kérte. Aztán azt vettem észre, hogy egyre kevesebbet kéri, majd reggelente, amikor még nem tudott beszélni, rámutatott a polcra és leraktuk. Nem is kellett a következő alvásig. A mai napig így van ez, aztán eljön az idő amikor már alváshoz sem kell. Nem siettetem. Az alvás előtti ringatásról megkiséreltem leszoktatni, igaz csak egyszer, mert mind a ketten kiborultunk. Ő az ágyában sírt én a nappaliban. Persze ringatás lett a vége. Erről is csak azért akartam leszoktatni, mert egy 11 kilós gyereket nem olyan könnyű fél órán át állva ringatni. Aztán azt vettem észre, hogy nem alszik el, ha ringatom. Tettem egy próbát, leraktam. És láss csodát nem hívott vissza, hanem elaludt. Ma már mindössze a tea ivás erejéig és még utána egy ici-pici összebújásra van a kezembe. Teljesen ébren rakom az ágyba és magától alszik el. Megérett rá. A cumisüveget mai napig egész nap használjuk. Nem iszik pohárból. Na és. Lesz még ideje bőven pohárból inni. Enni is csak mostanság kezdett egyedül enni, de sokszor kellek még az etetőszék mellé, hogy segítsek. Nem bánom. Szeretem etetni és imádom nézni ahogy eszik:-) A saját kis lassú tempójában, ahogy minden egyes falatot megfontoltan megrág és lenyel.A szobatisztasággal sem leszünk másképp. Kivárjuk amíg megérik rá. Pedig próbáltuk rávenni, hogy ne a peluba produkáljon. Biliből van kettő itthon, plusz egy wc-szűkítő. Soha nem produkált még egyikbe sem. Ha ráültetem kb 3 mp után feláll, és közli, hogy ELFOGYOTT!
De ma történt valami. Reggel szóltam Neki, hogy jöjjön és vegye be a vitaminját. A válsz a következő volt: Anyuci kakálok!
Oké, gondoltam nem zavarok, mert általában kiküld a szobájából ha a nagy dolgát végzi. De mégis bekukkantottam a szobájába. A szám is tátva maradt a csodálkozástól. Ruhástól ült a bilin és mondta, hogy k...ál. Le ellenőriztem egy szippantással és tényleg nem kamuzott. Agyon dicsértem és teljesen el voltam varázsolva az örömtől!
Kiváncsian várom a következő lépését.
5 megjegyzés:
Bevallom őszintén: jó érzés olyan kis manóról is olvasni, aki nem produkál mindig mindent idejekorán :)
nekem ez tatszik! várjatok ki nyugodtan!
Szerintem se erőltesd a bilizést, ha akarja majd úgy is menni fog, aztán még itt lesz a jövő nyár, hogy élesben is begyakoroljátok :-)
A vicc az, hogy tőlem már egy csomóan megkérdezték, hogy még pelenkázod Blankát? Én meg nézem hülyén, hogy 16 hónapos ... mit várnak. Tudod vannak ilyen városi legendák, egy kis gyerek, aki már 1 éves korától beszélt, szobatiszta volt, önállóan evett, és végig aludta az éjszakát ... :-))))
Ja, klassz lett az új dizájn :-)
Szerintem nagyon ügyesen csinálod, hogy nem kényszerítesz semmit se Mayára, sem Magadra :). De olyan nehéz ezt higgadtan végigcsinálni 1 olyan világban, ahol folyamatosan meg kell/ene felelni. Gratulálok, hogy túl vagy ezen :)!!!!
És úgy látszik Maya is érzi ezt már:).
Hova siessünk és minek? Nem vagyok az a tipus aki ráéerőltet a gyerekeére dolgokat,csak azért mert a mostani trendi gyerek nevelési formák ezt elvárják. Hagyni kéne Őket a saját ütemükben fejlődni. Az egyik gyerek így fejlődik, a másik úgy. Butaságnak tartanám erőltetni a bilit v. bármit, csak azért mert azt láttam, olvastam, hallottam, hogy van akinek ez meg az már ennyi, meg ennyi hónaposan ment. Nagyon rohan ez a világ sajnos.
Ingrid:Várjuk, várjuk és közben jól érezzük magunkat:-)
Timike:Bizti nem volt gyerkőce annak aki ezt tőled kérdezte. Vagy ha saját eset akkor ici-picit szerintem szépített a dologban:-)))
Kriszti: A Maya tanított meg minderre. Nekem pedig rá kellett jönnöm, hogy igaza van.
Megjegyzés küldése