Elmaradt elmaradhatatlanok

Van elmaradásunk bőven és ezt szeretném pótolni. Legalábbis megpróbálom. Se időm se túl sok kedvem nincsen mostanság blogolni. Szerintem eddig tartottak a nyáron elraktározott napsugarak. Kezdem akkor az elején! Még kórházban voltunk a Mayával amikor díjat kaptunk Lizanntól, a napokban pedig Lilitől & Nortontól. Nagyon szépen köszönjük, hogy gondoltak ránk. A szabályszerint tovább kell küldenem 7 embernek és 7 dolgot el kell magamról árulnom. Tovább most nem küldeném, mert szerintem már körbe ért ez a játék. A második szabályt azt hiszem azért tudom teljesíteni
1-Kedvenc színem a lila. Nem csak most amikor dívat, hanem mindíg is az volt.
2-Hipohonder vagyok. Sajnos. Én nem is kicsit. Remélem a nyár folyamán megoldódik ez a problémám, mert így túl sok az aggódás és a szorongás az életemben.
3-Kedven évszakom az ősz. A tavaszt is szeretem, de az ősz a szívemnek kedves. Nekem nem az elmúlást jelenti, hanem valaminek az újjászületését.
4-Nem vagyok babonás, de egyszer olvastam valahol, hogy ha a bal cipődet veszed fel először akkor nem lesz jó napod. Lassan 20 éve a jobb cipőmet veszem fel először.
5-Imádom a romantikus filmeket
6-Szeretem a csokit, de a csokis dolgokat neem. Gondolok itt süti, fagyi, palacsinta..stb
7- A zellerrel és a kaporral a világból ki lehetne kergetni.
Asszem meg volt a 7. Nem is volt olyan nehéz.

Aztán. Sikerült végre összehoznunk egy találkozót Blankáékkal. Mindíg nagyon jól érezzük magunkat náluk és most sem történt ez másképp. Csak nagyon hamar elrepül az idő és mire belemelegednénk az ottlétbe, már indulhatunk is haza. A lányok tüneményesek voltak. Blanka hatalmasat nőtt mióta nem talélkoztunk. Kész kis hölgy lett.

A szokásos heti egy randink Makával is megvolt és Cícó megint Marci ágyában kötött ki:-) Marcinak( bocsánat. Tűzoltó Samnek) már nagyon megy a szerepjátékozás, szóval Ő volt Maya anyukája. Betakargatta és mesét olvasott Mayának. A halgatóság sajnos nem volt túl türelmes. Marci szinte ki sem nyitotta könyvet, Maya már ott sem volt. De Ő nagyon kitartó volt, többször is megpróbálta mesehallgatásra bírni Cicót.

Aztán hétvégén mangalica fesztiválon voltunk a Vajdahunyad várban. Felülmúlta a várakozásunkat a program azt kell, hogy mondjam. Esett a hó. Ez alapjában véve olyan karácsonyi hangulatott árasztott. Ameddig csak a szemünk ellátott, de még azon túl is mindenhol kirakodó vásár volt. Szebbnél szebb kézműves portékák, incsiklandozó falatok, sült gesztenye és kürtöskalács illat. Csak sajnos malackák alig voltak. Legalábbis azon formájuk, akik még négy lábon vígan szaladgáltak.

A fesztivál után egy kedvenc éttermünkben megebédeltük, majd szülinapi zsúrra indultunk Maya apai ági unokatestvéreihez.

Maya a kocsiban végig aludta az utat, majd szokásához híven minta gyerekként viselkedett a vendégségben. Most fordult elő először, hogy nem magában, hanem az egyik kis unokatesójával játszadozott. Nagyon udvariasan elbeszélgettek egymással és vita nélkül osztozkodtak a játékokon. Maya azért van cicának álcázva, mert szombaton amikor kitettem a lakásból a lábam, M.apuka kipingálta a csemeténket. Sajnos nem a könnyen lemosható fajtájú filctollal. Így az esti fürdésénél csak részben sikerült lemosni a művet. Kopottan meg nem nézett ki túl jól, ezért újra rajzoltuk, hogy nem egy kopocc cicával keljen megjelennünk a buliban:-)

Voltunk Dédi látogatóban is a hát elején. Ez a dédi látogatás más volt ám mint a többi. Mayát ebéd után megpróbáltam a hálóban elaltatni és sikerült. Nagyon örültem, mert így nem kellett kora délután hazaindulnunk, hogy aludhasson a kocsiban. Aludt jó két órát, utána pedig kedvére szórakoztathatott minket az ugrálós tudományát bemutatva.

Írnék most pár sort Maya fejlődéséről is mert erről régen esett szó.

A kórház után nem sokkal rohamosan elkezdett fejlődni, minden téren.

Szókincse kiteljesedett és már nem csak én értem, hogy mint mond. Egész mondatokban beszél, jól használja a ragokat. Ismeri a szineket és különbséget tud tenni a világos és sötét színek között. Bár először vol némi zavar mert a világos és a sötét kéket is világossötétkéknek hívta. Van kedvenc színe. A kék. A mi kedven színeinket is tudja. Mondókázik, énekel. Már csak pár szó van amit hibásan ejt, mert keveri a betűket. Néha egyébként direkt csinálja. Nagy mókamester és imád irányítani. Moncsi mindíg Őrmester asszonynak hívja viccesen. Nagyon jó a megfigyelő képessége és imád kirakózni. Eddig csak a formakirakókkal játszott, de most már a 6 darabos puzzleval is elboldogul. Kedvenc elfoglaltsága mostanság a rajzolás és a szinezés. Nem győzzük nyomtatni a szinezőket. Elkezdett szerepjátékokat játszani és már egyedül is el van, ha nem is sokáig, de nem kell állandóan mellette ülnöm. Az étvágya is megváltozott. Kevésbé lett válogatós és nagyon jól eszik. A szobatisztaság terén nem sok minden változott. Alig sikerül valamit a bilibe produkálnia és azt is nagy nehezen. Nem baj. Majd nyáron. Van alvóstársa. Eddig nem volt. Óriási hisztiket tud csapni. De nam nagy dolgokért, hanem pici dolgokért. Számomra pici dolgok. De neki hatalmasak. Csak egy a sok közül. Mielőtt megyünk aludni, csak ő veheti el a konyhapultról a teáját. Ha véletlenül ezt elfelejtem és nyúlok az üvegért, már robban is a bomba. Szóval igyekszem nem el felejteni.

A végére egy Mayaszáj:

Anya:-Maya szeretnél hosszú hajat?

Maya:-Nem köszönöm! Már van!