Ismét Rukkel

Az időjárás előrejelzést elnézve, mostanában jópárszor tiszteletünket tesszük még itt. Most nem hármasan voltunk hanem nyolcasban. Marcipánék, Marci Kereszt mamija, a kisfia Pí és mi. Mi kissé késve értünk a tóhoz, mert azt az utat amit ismertünk lezárták, a másik utat meg csak nehezen találtuk meg. Pedig ott volt az orrunk előtt. Pontosabban Apáék orra előtt, mert én szunyáltam. Most nem csak pancsiztunk és kavicsoztunk, hanem csúszdáztunk is. Vagyis a Marci és Pí, mert én csak anyával voltam hajlandó csúszni. Pedig elég mini volt a csúszda. Na jó azért egyszer Apával is felmerészkedtem a Nagy csuszira, de azon meg olyan lassan jöttünk le, hogy akár egy csiga is megelőzhetett volna minket. Ennek ellenére nem voltam hajlandó többet vizi csúszdára felülni. Én nem vagyok olyan bátor mint a Maka. Mert Ő bátor ám nagyon!!! Kétszer is lejött a nagy csuszin és kitudja hányszor a kicsin. Aztán még pancsiztunk kicsit és úgy eltelt az idő, hogy indulhattunk is haza. Sebaj. Állítólag vasárnap is jövünk:-)