Éjjel járt nálam

Nem is akárki, hanem a Mikulás. Este anyával kiraktuk az ablakba a csizmámat, hogy ha erre jár a Mikulás, abba rakja amit nekem szánt. Reggelre pedig ott volt az ajándékom az ablakban. Egy zenélő farmot kaptam. Csúcsszuper!!! Van négy ablaka amiben négy különböző állatka van, amik hangot adnak ki ha megnyomom őket. Na de ez mind semmi!!! Az ablakokhoz kulcsok is vannak. A kék ablakhoz kék, a piroshoz pirs...stb. Ha megfelelő színű kulcsot rakok az ablakokba, akkor ki tudom nyitni és kivehetem az állatkákat. Ez nem annyira sikerül még mert még meg kell tanulnom a szineket, meg azt is, hogy piros kulcs, piros ablak...stb. Anyáék segítenek nekem ebben.

Ha minden igaz, akkor ma személyesen is találkozom aMikulással a mikulásházban. Holnap, meg mielőtt még hazautazna, meglátogat itthon engem és a barátaimat.

Izgi!!!!!!!

Mikulás

Piros ruhás, ősz hajú és szakállú bácsi sétál az utcán, hatalmas puttonnyal a hátán. A gyerekek mosollyal arcukon köszöntik őt, ölébe ülnek, versikét vagy éneket mormognak az orruk alatt, majd pár kedves mondattal később, vidáman távoznak ajándékkal a kezükben.


A MIKULÁS ÜNNEP EREDETE: Mikulás, vagyis Szent Miklós püspök volt, a keleti egyház máig is legtiszteltebb szentje. A legenda szerint a szomszédságában lakó férfinak volt 3 lánya, akiket férjhez akart adni, de nagy szegénységben éltek, így nem volt hozomány a leányok számára. Szent Miklós az éj leple alatt a lányok ablakába három zacskó aranyat tett, hogy megmentse becsületüket, és tisztességesen férjhez tudjanak menni. Mikor a harmadik lány ablakától osont el az éjszaka közepén, meghallották a mocorgást, kinéztek, de már csak egy piros ruhás alakot láttak sietősen távozni a hóesésben. Innen ered a szokás, hogy csizmát, zoknit teszünk az ablakba vagy a kandalló fölé ajándék reményében. A magyar parasztság körében a Mikulás – járás alakult ki, amikor is álarcos Mikulások és Krampuszok ijesztgették este az utcán az embereket. Egyébként ez a szokás, valószínű, hogy Ausztriából került Magyarországra. Mára már mindenki tisztában van vele, hogy december 6-án a Mikulás Lappföldről érkezik rénszarvas szánon. Ez 1925-ben terjedt el egy újságcikk miatt, melyben megírták, hogy az Északi sarkon nincs fű a rénszarvasoknak, hogy legeljenek, és ezért kicsit lentebb, Finnországban laknak.


Este én is kitisztítom a cipőcskémet és az ablakba rakom. Biztosan hoz valamit reggelre a Télapó.

Adventi kalendárium

Anya, Marcipánon és Helénán felbuzdulva, úgy döntött nekem is kell adventi kalendárium. Délután elmentünk beszerezni a hozzávalokat, aztám amikor én már csucsókáltam, anya, apa segédkezésével megcsinálta a remekművet. A csomagokban csokik vannak. Még mielőtt bárki megbotránkozna, hogy csokit eszem, elmondom, hogy anya kapja a 90%-át enyém meg az élmény, hogy kibonthatom. Így is nagyon örülök neki!!!!!!

Blanka nem játék baba

Szombaton meglátogatott minket a Mayer család (Blanka, Timi néni, Bálint bácsi). Hú a Blanka olyan pici, hogy néha azt hittem, hogy játékból van. Anyáéknak mindíg rám kellett szólniuk, hogy Cicó vigyázz ott a Blanka és Ő nem játék hanem igazi. Nehéz ezt felfogni mikor hasonló méretű mint a játékbabám. Azért vigyáztam a Blankára, sőt amikor a takaróját a fejére húzta azt levettem róla nehogy ne kapjon levegőt. Nem tudhattam, hogy a Blanka szereti ha be van takarva a buksija. Szóval én mindíg lehúztam a takarót, Ő meg vissza. Amúgy Blancika nagyon jó baba.

Marcipánék is beugrottak egy fél órácskára. Hoztak nekünk almás palit. Jól kihasználtuk azt a kis időt amit együtt töltöttünk. Mintha tudtuk volna, hogy nem talizunk pár napig, mert a Marci beteg lesz.

Gyógyulj meg mihamarabb sülve-főve pajtikám, mert HIÁNYZOL!!!!!!

Julcsi

Szombat óta gazdagabb vagyok egy unokanővérrel. Az én nagynénikém a Carmen, (apa nővérkéje) szombaton örökbefogadta Julcsit. Julcsi 8 év körüli keverék kutyus, aki nagyon aranyos és rögtön összebarátkoztunk. Még kézpuszit is kaptam tőle. A jeles esemény Zsuzsi nagyinál történt. Amígy Julcsi örökbefogadódott és ismerkedett az új családjával, addig én lelkesen pakolgattam a nagyi elefántjait.

Advent Angyalai

Az első vasárnap angyala

Négy héttel karácsony előtt, valami nagyon fontos dolog történik. Egy angyal, kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert tulságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdi azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni Őt.

Figyeljétek a kék angyalkát!!!

Közös blog

Az történt,hogy Marcipán cinkostársammal közös blogot indítottunk útjára Hol volt hol nem volt... címmel,ahol a közösen véghez vitt huncutságainkról olvashattok.Remélem tetszeni fog,szeretnénk majd minél több visszajelzést:):):)

Szórakoztatom az őseimet

Tegnap este igencsak jó kedvemben voltam. Gondoltam anyáékat is megnevettetem. Felkaptam hát anya egyik szekrénybe bepakolásra váró bugyeszát és sapit csináltam belőle. Így rohangáltam a lakásban és mórikáltam magam a tükör előtt. Az ősök meg persze fulladoztak a nevetéstől. Vicces csajszi vagyok állítólag. Szóval ha valkinek rossz keve van, nyugodtan jöjjön el hozzánk. Garantáltan felvidítom.

Az adventi koszorú hagyománya

Az első karácsony, amikor a koszorú az áhítatos várakozás részévé vált, 1860-ban volt, amikor a berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor az ünnep előtt gyertyákkal díszített kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a még karácsonyig hátra lévő idő múlását. Talán az árvaházi gyerekek másoknál még türelmetlenebbül várhatták a karácsony érkezését.



Még előbb, a románkori templomokban is voltak körcsillárok, de a múló idő jelzése meggyújtott gyertyákkal, ez a gondolat volt maga az újdonság. A fenyőkoszorút kezdték használni erre a célra világszerte. A népszokás szerint koszorút kötöttek a nyári napforduló napján is, amikor legrövidebb az éjszaka, vagyis június 24-én Keresztelő Szent János, vagy a hagyományos hazai megnevezés szerint Szent Iván napján: virágokból, aratás befejeztével kalászos szalmából, szüret végeztével szőlőből. E nagy múltú szokások mellé a múlt század második felében került az adventi koszorú hagyománya.Az adventi koszorút az észak-német területeken, főleg protestáns környezetben készítették századunk elején. Majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Magyarországon főleg a második világháborút követő időben vált szokásossá, templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút a csillárra függeszteni. Különös izgalma az adventi vasárnapoknak: először egy, majd két, három, végül négy gyertya gyulladhat meg rajta...

Ha eljön az Advent

A latin eredetű szó - adventus - eljövetelt jelent. S a keresztény hagyományoknak megfelelően Jézus megszületésére való várakozás, a lelki felkészülés, a reményteli várakozás időszaka. Advent időszakában ráhangolódunk az ünnepekre, ezt jelzi hetente a gyertyagyújtás is. Az advent kezdete az egyházi év kezdetével esik egybe, Szent András napjához (XI. 30.) legközelebb eső vasárnap, s négy karácsony előtti vasárnapot foglal magába. Az advent varázslatos hangulatát, a karácsonyi várakozást a régmúlt mitológiája alakította ki.
Az adventi ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza. Abban az időben az emberek még hittek a boszorkányokban, gonosz lelkekben, varázslókban, mindenféle régi istenekben, éppen ezért használtak misztikus dolgokat. Például, koszorút fontak vesszőből, fűzfából és fenyőágakból, amelyet arany vagy piros színű szalaggal díszítettek. Minden egyes szín, forma sajátos jelentést hordozott. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, az arany és a sárga pedig a fényé. A kör alakú forma az örökkévalóság jelképe, a varázserőé, ami soha el nem múlik. Úgy tartották, hogyha ilyen "szent" koszorúkkal veszik körbe a házakat, az elűzi a gonosz szellemeket.
Ezek az ősi rituálék azonban, szép lassan feledésbe merültek. 1838-ban Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész az általa alapított gyermekotthon egyik termébe egy hatalmas csillárt készített fából. Erre a csillárra minden egyes istentisztelet alkalmával egy gyertyát tűzött. Ez a kedves szokás hamar követőkre talált, de csak 1860-ban alakult ki az a forma, hogy csupán csak négy gyertyát, az advent négy vasárnapjának jelképét tűzték a koszorúra. A négyes szám a karácsonyt megelőző négy hetet jelzi. Minden héten eggyel több gyertyát meggyújtva, az egyre növekvő fény, az egyre közeledő ünnepet jelzi. Ezeket a várakozással teli heteket régen szigorú böjttel töltötték az emberek, eljártak a hajnali misére (ún. angyali vagy aranyos mise), amit Szűz Mária tiszteletének szenteltek.

Kiderült a hóval kapcsolatban, hogy egyenlőre jobban szeretem nézni, mint sétálni benne, vagy megfogni. Aggodalomra azonban semmi ok, mert a homokkal is így voltam. Idő kellett amígy megbíztam benne és megszerettem. Ez van. Nem adom olyan könnyen a bizalmamat:-)