Elmúlt napok viszontagságai 1

Péntek reggel kezdődött. Maya reggel 6 kor riadózott. Köhögött és hányt, de nyálon kívül semmit. Aztán 7-kor és 8-kor is. Semmi komolyra nem gondoltam, mert ha jön a foga Ő szokott hányni. Akkor kezdtem gyanakodni, hogy valami nem stimmel, amikor a reggeli kakaója is kijött. Délben már aggódtam mert akkor már kb a 6. hányáson voltunk túl. Hívtam a dokit, aki természetesen szabin volt, a helyettese 4 től rendelt. Addigra M.apuka is hazaért és mentünk a dokihoz. Rögtön előre vettek minket amint megláttak. Maya nem volt túl jó állapotban. A rendelőben is hány. Annyira ki volt merülve, hogy meg sem mozdult, csak lógott keze lába és félig aludt. A dokinő semmi jóval nem kecsegtetett. Azt mondta menjünk haza, adjunk neki kólát és ha kétszer egymás után azt is kihányja akkor irány a kórház, mert ki fog száradni. Menjünk haza?? Adjak neki kólát??? Na nem. Rögtön indultunk a Heim Pálba. Ott megállapították, hogy piros a torka és ki van száradva. Rögtön kaptunk egy ágyat, vért vettek és bekötötték az infulziót. A doktornő akihez kerültünk nagyon profi és alapos volt. Később Maya láza is felment. A lázcsillapító nem használt, szóval jött a hidegvizes lepedő. Szerencsére csak egyszer, mert rögtön lement a láza. Aztán visszajött a doktornő és mondta,hogy fel fognak venni minket osztályra mert ez a vírusos fertőzés ami fenn áll eltarthat 2-3 napig is. Az infulziótól jobban , lett és már bohóckodni is volt kedve. Közben műszakváltás volt és másik doktornőt kaptunk. Szerinte nem kell osztályra felvenni minket és ha reggelre láztalan a Maya akkor mehetünk haza. Éjjel azonban megint felment a láza, de legalább nem hányt már és ivott is rendesen. A kórházi teára azt mondta, hogy- Hú de fincsi anyuci. Csokis tea. Aztán reggelre megint lement a láza és hazaengedtek. Mindenkit végigtelefonáltunk, de nekem nem volt felhőteln az örömöm. Volt egy olyan érzésem, hogy ennek még nincsen vége .Folyt köv..

Bevállt

Az ötlet, amit Moncsitól kaptam. Csináljak fogpiszkálós katonákat, hátha Maya jobban reggelizik. És láss csodád!! Kb 3 perc alatt tüntette el a reggeliét, nem kellett könyörögnöm és mindenféle dolgot kitalálnom, hogy egyen. Szerintem a fél órához viszonyítva ez nem is olyan rossz.:-) Köszi Moncsesz!!!!

Végre

Olyan hó esett az égből ami tapad is. Az elmúlt havak nem igazán voltak alkalmasak hóember építésre. Legalábbis ezzel nyugtattam magam. Aztán tegnap megint megpróbáltuk hátha sikerül kreálni egy normális vágású hóembert. És igen! A hó tapadt, a hóember pedig elkészült. Sajnos az orra nem volt tartós, mert Bendegúz nevezetű hétördög, mindegy mit csak rághassak kutyánk megette uzsonnára:-)

Maya és a hasonlatai

Sokáig ült egy helyben, majd amikor felállt, kisétált a konyhába, elkezdett dobbantani a jobb lábával és közölte, hogy:
-Ez a lábam sétálós, a másik meg morog!
Mondanom sem kell szakadtunk a nevetéstől. Elzsibbadt a lába ezért morgott:-)
És akkor a másik
Tegnap vacsora után közli:
-Mayának vacsora után mondojo (mondja) a pocakja, Miáú!
Ezen sem nevettünk kicsit sem:-) Ezentúl ha emészt a pocakom én is azt fogom mondani, hogy nyávog a hasam:-)

2009 utolsó napja

Mayátlanul telt. Legalábbis nekünk szülőknek. Bálványosra mentünk szilveszterezni egy szuper kis csapattal Natkóék vidéki házába. Maya pedig itthon maradt Anyukámmal. Sokat vívódtunk rajta, hogy elvigyük-e magunkkal, de végül úgy döntöttünk sokkal jobb mindenkinek ha itthon marad. Végül is csak másfél napra mentünk és igy nem kellett bepakolni a fél házat, anyukám szabadon élvezhette a Nagymamaság minden örömét és nekünk is volt alkalmunk kikapcsolódni. Nagyon kellemes másfél napunk volt. A szilveszter estét átbeszélgettük és rengeteget nevettünk. Meg persze ettünk. Asszem lencse és süti mérgezést kaptam:-) Az elseje is nagyon jó hangulatban telt. Nem is tudom mikor nevettem ennyit utoljára. Maya persze nagyon hiányzott és még lelkiismeret furdalásom is volt párszor, hogy nem vittük magunkkal, de nem tudtunk volna ennyire kikapcsolni ha velünk lett volna. Igy volt ez jó ahogy volt. Kora este indultunk haza, így mire hazaértünk Maya már aludt. Azt hittem nem is találkozom vele csak reggel, de változott a program. A kisasszony elkezdte kinöveszteni a két alsó nagyrágó fogát, ezért volt jó néhány találkozásunk egymással az éjszaka folyamán. Szóval napok kérdése és 18 fogúak leszünk:-)

A mi 2009- es karácsonyunk így telt

24.-én reggel mire felébredtem, az angyalka egy csodálatos karácsonyfát hozott a nappalinkba. Nagyon tetszett, jól meg is vizsgáltam és beosztottam, hogy melyik dísz kié! Minden családtagomnak és ismerősömnek jutott szerencsére. Aztán apával játszottunk, anya meg sütött-főzött mert ebédre jöttek a Mamáék. Azt, hogy a Mamáék ide érjenek már nem vártam meg, mert anya gyors ebéd után hamar ágyba dugott, hogy délutánra kipihent legyek. A délután az ajándékok bontogatásával és kipróbálásával telt. Nagyon hasznos és klassz ajándékokat sikerült az angyalkának beszereznie. Miután Mamáék elmentek, hármasban folytattuk a karácsonyozást lefekvésig. A sok ajándéktól annyira fel voltam dobva, hogy alig lehetett ágyba varázsolni. Pedig muszáj volt, hogy kialudjam magam mert mozgalmas nap állt előttem. Reggel összeszedtük magunkat és meg sem álltunk a Papáékig. Képzeljétek itt is volt karácsonyfa és az angyalka itt is hagyott nekem ajándékokat. Még anya kiskori kesztyűjét is elküldte nekem a dédivel. Ennek mondjuk anya örült a legjobban. Ettünk-ittunk, játszottunk, Apa felturbózta a számítógépet és bevezette papát az internet rejtelmeibe. Gyorsan szaladt az idő, nekünk pedig indulni kellett tovább a dédiékhez.

A kocsiban még véletlenül sem aludtam el , pedig fáradt voltam. Nem akartam egy percet sem elvesztegetni a karácsonyból. Itt is volt karácsonyfa és az angyalka itt is hagyott nekem ajándékot bőven. Meg persze a Flórának is. Flórával ismét hamar egymásra találtunk és jól elszórakoztattuk a többieket. A Nanát most sem hagytam egyhelyben ülni és nem is menten nélküle sehova. A szájfényt is megtanultam profi módon használni és nem csak magamat tudom kicsinosítani vele hanem bárkit aki hagyja. Nagyon szép és szeretetteljes délutánt sikerült együtt eltöltenünk. Csak olyan rövid volt. Azt hiszem a dédi volt a legboldogabb, hiszen az egész család együtt volt. Mi pedig azért adtunk hálát az angyalkáknak, hogy Ő is velünk lehetett. Gyorsan repült az idő és este lett. Indulnunk kellett haza, hogy a kocsiban kipihenhessem magam.

Karácsony utolsó napjának délutánját Emmáéknál töltöttük, baráti körben. Emmáék nemrég költöztek új lakásba, ezt mentünk megnézni. Hatalmas bulit csaptunk az Emmával. Az ősök csak néztek, hogy milyen jól elvagyunk. Szinte ránk sem kellett kukkantani. Ettünk-ittunk, fogócskáztunk, csúszdáztunk, bújócskáztunk, ágyon ugráltunk, elfáradtunk. Emmával hatalmas cimbik lettünk.

Hát így telt a mi kis karácsonyunk.

Szeretetben gazdag, Békés, Boldog Karácsonyt Kívánunk Mindenkinek!!!!

Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,
a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.
Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,
s a gyertyafényénél még a csillag is táncol.

Mikor a fenyő illata megérinti szívünk,
ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk.
Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni,
és másokért a szokottnál is többet tenni.

A rohanó világban megkoptak a fények,
halványak a hitek, és halványak a remények.
Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,
őszintén szeretni, és bízni a jóban.

Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,
S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.
Hisz ma este mi is gyermekek vagyunk,
s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk.

Bábszínház, cirkusz kipipálva, jövőre talán jobban érdekli

Múlthét vasárnap Gödöllőn voltunk. A kastély parkjában megnéztük a kirakódó vásárt, a bárányokat és a csacsit. Utóbbiakat kétszer is mert Makáék később érkeztek és veleük is megnéztük mégegyszer. Aztán báb előadásra mentünk a kastély egyik nagyon szép termébe. Elég szép számmal összegyűltek felnőttek és gyerekek egyaránt, mire elkezdődött az előadás. Minden gyerek tátott szájjal nézte a mesét, az Arany szőrű bárányról, kivéve egy gyereket, aki nem mellékesen pont a mi gyerekünk:-) Na ez a gyerek mindennel foglalkozott csak a mesével nem. Felment a színpadra és ott hempergett. Hatalmas karácsonyfán óriási gömböket fogdosott. Nézte, hogy mások, hogy figyelenek. Sétélgatott, lábamon át vetődött, hempergett a földön, egyszóval tényleg csak a mesére nem figyelt. Mi meg persze szakadtunk a nevetéstől. Pénteken cirkuszba voltunk hivatalosak. Én személy szerint nem szeretem a cirkuszt. Kicsinek is egyszer voltam, a tv-ben pedig soha nem nézem meg. Nem szeretem amikor állatokat produkáltatnak. Mondhat nekem bárki bármit, hogy élvezik az állatok...stb. Én állatkínzásnak tartom. A meghívásnak viszont szerettünk volna eleget tenni ezért elmentünk. Eleve nem értem, hogy ha kifejezetten gyerekeknek szól a műsor, akkor miért este 7-kor kezdődik? Makáék dobták is a programot, így Zsuzsi Mama jött velünk. Mayánál a cirkusz sem aratott sikert. A mikulás még csak-csak érdekelte, de ennyi. A többi produkcióba bele-bele pillantott és már ment is tovább, vagy mással foglalatoskodott. A Mamáját jobban lekötötte az előadás mint Őt. Szünetben el is jöttünk. Így is negyed 10 volt mire a kisasszonyt sikerült ágyba dugnom.

Jézusom mi van itt ????

Kiáltott fel Anya amikor kinézett az Auchan egyik ablakán. Történt ugyanis, hogy amíg én délutáni sziesztámat töltöttem, anya elment egy jó hosszú cetlivel a kezében bevásárolni. Rám addig Apa vigyázott. Anya csak vásárolt, vásárolt mit sem sejtve a kinti időjárásról. Aztán egyszer csak egy ablak közelébe keveredett és nem akart hinni a szemének amikor kinézett rajta. Szakadt a hó! De nem egyszerűen!! egy óra alatt kb 5 cm hó esett le. Anyának rögtön átvillant az agyán, hogy hogyan fog hazajutni. Ilyen hóesésben még soha nem vezetett, mert mindíg kéznél volt Apa. Sikerült ugyan kifognia egy hótolót aki pár autóval előőtte ment, de nem sokat ért. És a sózás sem, mert -7 fok alatt a só nem csinál semmit. Szóval a max sebessége 20km/h volt és sikerült a 10 perces utan majd egy óra alatt megtennie. Mire hazaért én már Apával havaztam a kertben. Épített nekem Apa egy hatalmas dombot. Én voltam a tetején a kiskakas. Alig lehetett lerimánkodni onnan. Sőt még Happy kutyát is fel kellett cipelni a dombra, mert addig nem hagytam békén apát. Happy imádja a havat, de a dombon való csücsülés már neki is sok volt. A hó mennyiségéből itélve holnpra kétszer ekkora dombom lesz:-)

Az első igazi hó idén

Ami még sem annyira igazi, mert ennél nagyobb hombojot (hóembert) nem sikerült kreálnom belőle. Nem tapad még eléggé. (Vagy én vagyok ügyetlen) Mindenesetre Maya jobban élvezi a havat mint tavaly. Szerencsére. Tavaly ugyanis nem volt elragadtatva tőle. A hóseprésben azonban nem segített pedig megigérte:-). Inkább a játék babakocsijával kergette Happy kutyát, meg homokozni akart. Csupa-csupa téli elfoglaltság:-)

Sajnos a délutáni Maka randinak lőttek a hó miatt, mert nem tudjuk őket megközelíteni. Vagy haza nem tudunk jönni. Mert nem takarítják az utakat. Legalábbis a legutolsó információnk szerint. Pedig nagy szánkózás volt ám betervezve. Szánkója pedig csak Makának van nekünk nincsen:-(

Ejnye-bejnye Mikulás!!!!!!!!

Hát nem jó ajádnékot hoztál!!!!! Anyáék meg bedőltek neked és elhitték, hogy diavetítőt kértem. Pedig nem. Egyáltalán nem érdekel a diavetítő. De még csak egy iciri picirit sem. Pedig Anya és Apa mindent megpróbált és bevetett. Még Apa régi diavetítőjét is eljuttatták hozzád. Nekem valahogy mégsem tetszik. Kérdeztem is apáéktól ,hogy Dvd a Noddys hol van?
Hát ennyit az idei ajándékodról Mikulás!
Remélem jövőre ügyesebb leszel!

Adventi bontogatás

Idén nem csak Én bontogatok hanem Apa is. Ahogy nekem minden napra jut egy kis apróság, úgy Apának is jut, minden napra egy hasznos idézet, útmutatás, jótanács.